buli. valami lepukkant egyetemista klubban, ahol nem jártam soha.
csodálkozom is, hogy ennyi év alatt elkerülte a figyelmem.
ők sem voltak még, de néhány órával ezelőtt - italozás közben,
a szinte üres kocsmában, a nagyon okos telefonjainkat matatva,
farrázási lehetőségeket keresgélve különböző aplikációkon s oldalakon,
bele kellett törődnünk a társasággal, hogy egy átlagos kedd estén,
ráadásul vizsgaidőszak közepén nem nagy a választék,
aligha találunk jobbat, hát abban állapodtunk, megnézzük ezt.
meg is bántuk az első öt percben. a zene nem valami isteni,
a klubtársaink nem valami agyba-főbe művelt egyének,
s annak ellenére, hogy mennyire nem elsőosztályú a buli,
mégis annyian dunsztolódunk idebent, hogy folyton azon kapjuk magunkat
kis nyolcfős társaságunkkal, hogy lépten-nyomon lépem, nyomom a másikat.
úgy ítéltük, könnyebb két embernek a másfél méterrel odébb lévő bárig
átverekedni magát a tömegen piát hozni, mint nyolcnak a húsz méterrel és
kilencven paraszttal odébb lévő kijáratig - távozni; hát nekifogtunk inni. ment is.
s bár az alkohol nem megoldás, zseniális kifogás mindenfélére, amit az ember
józanul nem tenne, csak részegen vagy részegnek vélten.
ennek eredményeképp úgy elkezdtünk tánc közben egymás között
kombinálódni és permutálódni, hogy egy adott pillanatban azon kapom magam,
hogy szendvicsben vagyok.
egyik kezemmel magam előtt matatom a francia lány puha, dimbes-dombos formás idomait,
másikkal magam mögött a német rügbis csávó kőkemény combját (nem csak a combja volt az).
annyira belemerülök ebbe a csodálatos kontrasztba, hogy szinte-szinte halucinálok.
Síva vagyok, kezeimben tartva egyszerre a teremtő és pusztító erőt, elképzelem,
hogy kettőnél jóval több kezem van, jusson egy-egy a lány kebleire, csípőjére, combjaira,
a férfi erős vállaira, karjaira, mellkasára, karoljak át és simogassak meg mindent rajtuk.
mindketten dörgölőznek, simulnak, hullámzanak, visszasimogatnak. négy kéz van rajtam,
mind a négy ugyanazt akarja, amit én. egybeolvadunk, hat kezünk van, már nem tudjuk
- mi hárman, mint eggyé vált test - hogy kinek a keze van az ágyékunk tájékán.
volt részem elég orgiában, meg mindenféle csoportos szexuális tevékenységben,
de eddig mindenképp ebben láttam a legtöbb potenciált, s az, hogy nem került sor rá,
csak mégérdekesebbé és mégkívánatosabbá tette.
amikor lejárt a buli, szépen hazamentünk mindannyian,
de hármunk tekintetében ott volt búcsúzáskor a "mi lett volna, ha...?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése