2011. szeptember 11., vasárnap

bizalom / biztonságérzet

(szerintem)
úgy alakul ki a biztonságérzeted valaki mellett,
hogy elhiszed, hogy akkor sem fog bántani,
amikor már nem lesz szerelmes beléd.

ugyanígy kezdünk el bízni
(tulajdonképpen bárkiben):
rájövünk, hogy nem csak akkor
kedves velünk, amikor akar valamit.

viszont amikor valaki szerelmes,
nagyon akar valamit:
a boldogságát.


de vajon majd szeretetteljesen fog viselkedni akkor is,
amikor már mindent megkapott (elvett),
amire szüksége volt?

(önző) szerelem vs. érdek és feltétel nélküli szeretet.
van-e a kettő egyben?
úgy igazán...

2011. szeptember 7., szerda

dress code: office "please fuck me hard" casual

nem tudom, hányadik alkalom lehetett,
mert az első kettő után az összes többi egybefolyt egy kicsit,
pusztán azért, mert többnyire eszméletlen-közelire intéz. sőt!
néhányszor az orgazmus relémet is szinte elrontotta - ismerős az az érzés, 
amikor már annyi mikro meg makro meg funky orgazmusod volt, 
hogy határozottan azt érzed, ha még egyet fogsz élvezni, beledöglesz?

de nagyon az elején volt még.
szerintem még fel sem fogtuk igazán,
hogy mi egyre gyakranbban dugunk.

ő úgy vélte, hogy egy arrogáns, nimfomániás, kegyetlen, manipulatív dög vagyok,
én meg úgy gondoltam, hogy egy fárasztó, beképzelt, önző ripacs
- méretes fasszal és szép autóval.
egyikünk sem tagadta, hogy a másiknak némiképp igaza van.
megvolt ennek is a viszonylag magas szexiségi-faktora.
kissé olyan "tiszta szerencse, hogy csak dugunk, és nem kell kedveljelek is"
hangulat uralkodott el olyankor, amikor éppen nem volt bennem tövig.
a szimpátia hiánya keretet adott arra, hogy
megengedjünk magunknak egy csomó ocsmányságot (nem feltétlenül szexre értem),
fizikai meg lelki perverziót. nem volt az ég világán semmi veszítenivaló.
eleinte.

na de az a bizonyos alkalom
- amelyik nem tudom pontosan, hogy az első kb 5 közül hányadik lehetett -
mindenképp az egyik kedvencem marad...

megbeszéltük, hogy lejön utánam, s felmegyünk hozzá.
semmi extra.
pont ez volt a bajom.
kellett valami extra,
hisz tudom magamról, hogy rekordidő alatt képes vagyok leunni bármit.

főleg embereket.

gondoltam, kezdésből elég lesz a combfix, mini, tűsarkú.

nem akartam túlzásba vinni korzettel is.

a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen vártam.
egy kicsit kiálltam az út szélére, hogy érezzem magam igazán kurvá(s)nak,
hangolódjak rá a saját játékomra.
amíg ott álltam az út szélén valami 2 percet,
szerintem az összes sofőr megnézett

s talán azon gondolkozhattak, hogy mióta állnak 
"office-please fuck me hard-casual" stílusban 
nyomuló kurvák a városnak ezen a részén
.
inkluzíve Ő is, amikor lehúzott mellém.
jót szórakoztam volna, ha lehúzta volna az ablakot, 
hogy behajolhassak, és megbeszéljük a tarifot. 
nekem van annyi humorérzékem. Ő a vérkomoly típus.

beültem. cseppet sem kellett megerőltessem magam,
hogy úgy toljam be a hátsóm az anyósülésre,
hogy kivillanjon a combfix, elvégre olyan picike volt
az a szürke (tényleg office) szövetszoknyácska,
hogy az már a legnagyobb jóindulattal is a
"ha meghúzod a rojtját, fáj" kategóriába sorolható.

hát reagált is a legény a látványra: végigmért kikerekedett szemekkel,
elvörösödött, halkan köszönt, nyelt egy diszkrétet,
majd úgy megmarkolta a kormányt, minhta most tanulna vezetni.

elindultunk. 
én közben csacskaságokat locsogtam, fecsegtem,
s mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne,
meglazítottam a biztonsági ővet, megemeltem a popóm,
benyúltam a szoknyám alá, és lehúztam a picike tangát.
már csak azt kellett eldöntenem, hogy a szájába gyúrom,
az ölébe dobom, vagy elteszem, de így sem bírt rámnézni,
csak a szeme sarkából figyelte, mit csinálok, s egyre határozottabban
kapaszkodott a kormányba, s egyre vörösebb lett a feje. 

imádom, amikor elvörösödik. jól áll neki. 
de mindig tagadja. s az mégaranyosabbá teszi.

kezdett bosszantani, hogy annyira visszafogottan reagál.
igazán megérdemelt volna az akcióm legalább egy kis koccanást,
esetleg egy súlyosabb közúti balesetet,  de  Ő csak meredt az útra,
tüntetőlegesen előrehajolva nézte a jelzőlámpákat, 
és mindent beleadva próbálta azt a látszatot kelteni, hogy a nadrágja alatti,
abszolút látványosan izgő-mozgó - még a biztonsági ővét is mozgató -
hímtag nem vele van.

így hát... mit van mit tenni... kénytelen voltam magamhoz nyúlni.
arra már nem tudott nem reagálni; tetetett megrökönyödéssel,
elcsukló hangon megkérdezte "te most magadhoz nyúlsz?",
amire kislányos kuncogással a válasz "aha :D".

na kb. akkortájt húzhatta el nála a kicsi törpe a piros függönyt, mert olyan
uszkve 2.6 Mach-os sebességgel, süvítve érkezett be a keze a szoknyám alá,
s a Cipariu-téri stopplámpánál lefékezve úgy megnézett, hogy majd teherbe estem tőle.

konstatáltatott, hogy bizony-bizony erőssége a multitasking, mert amíg megérkeztünk,
én is megérkeztem vagy kétszer attól, amit a lábam között művelt a jobbjával, 
s amellett még kifejezetten ügyesen manőverezett is - kormányozott meg kapcsolt ballal - 
természetesen jóval a megengedett sebességkorlát fölött, feltehetően azért,
hogy minél hamarabb érjünk haza, de fogggalmam nincs, mi volt neki olyan sürgős........

amikor kiszálltam, vetettem egy pillantást az ülésre,
hogy nem-e dizájnolta át ez-az a mintázatát

mint utólag kiderült, mégse volt annyira rövid a szonya,
mert felfogott mindent, aminek nem az ülésen volt a helye.

amikor a lépcsőházba értünk, kaján vigyorral tessékelt előlre a lépcsőn,
s amíg felértünk a harmadikra, szinte meggyulladt a szoknyám, úgy égette a tekintete,
de uralkodott magán, mert jólnevelt, s ráadásul jóban van a szomszédokkal,
de amint beértünk a lakásba, betoloncolt a hálóba, s akkora ívben hajított az ágyra,
hogy az maximális pontszámot érdemelne a "nődobáló" olimpián - ha volna ilyen.

na és akkor mit csinál ilyenkor egy épeszű, elborult agyú pasas?
na fiúk, lányok? tipp?
mit, mit?!
hát jól megrakja a kislányt!

s ő ehhez képest mit csinált?
hát nem azt!
letérdelt az ágy mellé, eltűnt a feje a szoknya alatt, s úgy hétrét nyalt,
hogy a tüdőm aljában megkavarta a kátrányt,
s mielőtt még széttéptem volna az ágyneműt,
kibújt, s csillogó pofaszőrzettel kijelentette vigyorogva,
hogy ő most elmegy zuhanyozni.
azt hittem, megnyúzom!!!

életem leghosszabb 10 perce volt, amíg visszajött.
de életem legjobb 45 perce, amíg aztán elment.

másnap reggel államvizsga védéseket nézni mentem,
de előtte már nem volt időm hazamenni átöltözni,
így elég furán éreztem magam, amikor húzigáltam lefele a szoknyámat,
hogy a volt tanáraim ne a combfixem csipkéjét nézzék...

nem mintha a fátyolos tekintetemből, s fáradtságomból nem lett volna egyértelmű, 
hogy nem otthonról érkeztem. de kit érdekelt? szerintem őket nem.
csak a kapus nézett meg furán.
Puritán Szemét

Névjegy létrehozása