buli.
a(z egyik) szimpátiám valami szintje alatti csajra hajt. nem zavar különösebben, csak meglep,
mert tudja, hogy bejön nekem, s tudja, hogy tudom, hogy én is bejövök neki,
mert a legutóbbi találkozáskor esetlenül, sután, s gyermetegen bár,
de találkára hívott, amire végül nem került sor, mert úgy godoltam,
ha nagyon komolyan gondolja, megkérdezi ismét, csak talán valamivel
egyértelműbben, határozottabban. nem úgy, mintha valaki más kérdezné helyette,
hogy "if you ever want to grab a coffee. maybe. just let me know. maybe.
if you're in the mood to. let me know. and maybe. we... can. have. a. coffee.
if you want to." és közben úgy vörösödött, mintha jobbról-balról pofoznám.
pedig nem. csak kedvesen mosolyogtam. s türelmesen vártam, hogy befejezze
véget nem érő mondatát/kérdését. mert tudtam, mit akar mondani, s nem akartam
elbátortalanítani, mert hát mindigis az ilyen kis esetlen stréberelre buktam.
amikor a (kis)lány elmegy a mosdóba, odalépek a sráchoz (pedg korban s testben már férfi), s azt kérdezem "miért hajtasz egyértelműen szinted alatti csajra?", mire ő "because I don't think I'm man enough for you"
mert szerinte...
ő nem elég "férfi" nekem.