a válaszom minden esetben személyreszabott, mert minden nő más,
és minden idegbeteg pasas (aki oda alacsonyodik, hogy egy nőt zaklasson) is más.
van olyan, akinek az szegi kedvét, ha figyelmen kívül hagyják,
de van olyan is, akit pont ez hoz lázba.
van olyan, akit jól kiérdemelt alázással lehet leültetni,
de van olyan is, aki pont ettől indul be.
személyhez és helyzethez mérten kell megoldani,
ezért nincs intergalaktikusan, univerzálisan érvényes recept,
az viszont biztos, hogy az ilyen energiavámpírokat ki kell iktatni,
mert semmi egyebet nem csinálnak, csak leterhelik az ember idegrendszerét,
s súlyosabb esetekben megszaggatják a szociális hálóját.
__________________________________________
nekem is megvolt a saját esetem (egyik a sok közül. a legutóbbi):
- hello bébike. tetszel. imádlak. képes lennék érted bármire.
- ???
- komolyan. régóta figyellek, téged akarlak.
- ???!!!
- de tényleg. a gyerekeid apja akarok lenni. tudom, hogy te is akarod.
- hát nem... (röhögök)
- de én tudom! biztos vagyok benne. lehet, hogy te nem vagy még tisztában vele, de mi egymásnak vagyunk teremtve.
- mi van?! (abbahagyom a röhögést. kezd nem vicces lenni a dolog.)
- (letérdel, öleli a lábam, könyörög, bőg, szipog és még könyörög egy kicsit) vedd észre, hogy soha senki mással nem leszel boldog, csak velem. ne álld útját a saját boldogságodnak. MERJ boldog lenni! velem!
- na figyelj, kezdesz nagyon siralmas lenni, hagyd abba, csak jobban beégeted magad - habár elképzelni sem tudom, hogy lehet ennél jobban. ha szórakoztatni akarsz, nagyon jól csinálod. ha nem, nagyon gyorsan állj fel, s tűnj el, amíg szépen mondom.
- te nem érted! (utalás arra, hogy én volnék a hülye) én megteszek érted bármit! amit csak akarsz!
- rendben. kezdjük azzal, hogy elengeded a lábam...
- (dehogy engedi! sőt! még jobban szorítja) meg kell értened, hogy nélkülem nem leszel boldog soha.
- jaj dehogynem. mihelyt elengeded a lábam, boldog leszek, s ha fel is szívódsz, annál inkább.
- te is tudod, hogy ez nem így van. nélkülem már nem leszel boldog soha!
- de. nagyonis az vagyok - a pasimmal.
- mi? neked van pasid?! átvertél! miért nem mondtad?!
- mert semmi közöd hozzá. szállj le a lábamról. kezd zsibbadni.
- na nem baj. akkor rúgd ki a pasidat s gyere velem. úgyse szereted.
- fél perce még azt sem tudtad, hogy van, most meg már hirtelen párkapcsolati tanácsokat osztogatsz vaktában?
- na ez az. átvertél! nem szóltál időben, hogy van pasid. de ne aggódj. megszabadítalak tőle. szabad leszel, s velem lehetsz. boldogan élünk majd, míg meg nem halunk.
- meghalsz te rögtön, ha nem engeded el a lábam. tényleg kezd elegem lenni. szállj le! (lerugdosom)
- mi?! azt hiszed, ilyen könnyen szabadulsz?! te szajha! büdös ribanc! átvertél! soha nem bocsátom meg! üldözni foglak életed hátralevő részében! soha nem szabadulsz tőlem!
és tényleg. komolyan gondolta. hónapok óta még mindig nem hagy békén (a csávó pontosabban tudja, mert ő viszont órákban és percekben számon tartotta - a megismerkedés pillanatától számítva. kb. kilenc hónap).
a fenti párbeszéd kompaktizált, de a valóságot tükröző mintája annak, hogy hogyan zajlott a (viszonylag egyoldalú) kommunikáció azalatt a háromnegyed év alatt. a dialógusban szereplő mondatok kb. 95 százaléka szó szerinti idézet .
íme a rövidebb változat képlete, ami pl. vidéki diszkókban gyakran elhangzik:
- (valamilyen intenzív bók, amit a csávó látszólag(!) nagyon komolyan gondol)
- (csak hát a csajnak nem jön be, ezért tudatja vele, hogy fölösleges próbálkozni)
- (a fószer nem hagyja abba. bizonygatni kezdi, hogy márpedig neki vele lesz a legjobb)
- (a lánynak tényleg elege lesz, és határozottabban tudatja vele, hogy semmi esélye)
- (a tag elkezdi hülyepicsázni s kurvázni. mindenféle mocskot ordibál utána.)
olyan is volt, hogy egy éjszaka alatt három nem fogadott hívás, húsz üzenet, kilenc e-mail, négy facebook üzenet, és néhány komment-kísérlet mindenféle álnéven (amik nem kerülnek ki, mert nyilván kimoderáltam). mondom - egy átlagos, akármilyen éjszaka alatt.
kezdve azzal, hogy megfenyegetett, hogy megöleti a pasimat, azon keresztül, hogy az ő nevében próbált kommentelni a blogomra, el egészen addig, hogy az ismerőseimet jelölgeti be fészbukkon, széles palettán zaklat.
most már kicsit alábbhagyott, mert kénytelen voltam megzsarolni azzal, hogy a volt főnökétől (jogász) fogok tanácsot kérni, hogy jogilag mi számít zaklatásnak - mert a volt alkalmazottja (aki szerintem nem felmondott, hanem kirúgták - nem lepődnék meg egy ilyen pszichés betegnél) azt csinálja velem.
na de még mindig nem adta fel, pedig letiltottam mindenhonnan, ahonnan csak lehetett és új telefonszámot használok. a (nem annyira vicces) poén az, hogy szerintem büszke magára a szerencsétlen, hogy felkerül a blogomra is, nem számít neki az sem, hogy elrettentő példának.
ha arra kerülne sor, hogy beutalják elmegyógyintézetbe,
megünneplem azzal, hogy csináltatok neki egy ilyen felsőt:
_______________________________________________
és akkor most kedves felebarátaim,
egy perc csend az ilyen zavart elméjű zaklatókért...