2012. december 28., péntek

gruppen (és más 2+ változatok)

Erdélyi Ganümédész meleg barátunk itt ír arról, hogy szerinte mi a helyzet
a biszexuális/meleg férfiak szexuális életében a gruppen témával.
Nem kivonatolom; olvassátok el, az is egy vélemény.

ez meg egy másik - az enyém:

röviden: ha két ember szereti egymást - és igazán szereti - 
nincs az a körülmény, amiben a gruppen elfogadható, 
s ne lenne hosszú távon ártalmas a kapcsolatra nézve
(akkor sem, ha valamelyik, vagy mindkét fél biszexuális).
nincs az az alkoholmennyiség, nincs az a fasza buli, nincs az az isten,
hogy ez ne hasson negatívan valamelyikre a párból.

gruppen alatt értendő: amikor a párunk (esetleg más/mások)
szeme láttára valaki mással koitálunk.


az, amiről E.Ganümédész beszél,
(vagyis biszexuális férfi és nőnemű párja bevonnak egy harmadik személyt, aki hímnemű)
csakis akkor valósulhat meg sérelmek nélkül, ha a pár nem szerelmes egymásba.
barátilag/emberileg szerethetik egymást, élhetnek boldog (szerelemmentes) párkapcsolatban;
abban az esetben simán van esély arra, hogy kellemes kis hancúrban legyen részük.

ugyanez érvényes heterókra. variálhatjuk, permutálhatjuk, növelhetjük a számot,
ám az egyetlen szabály az (a megfelelő védekezés mellett),
hogy senki ne legyen szerelmes senkibe. akkor buli.

nem egyszer volt szerencsém részt venni olyan partiban (többnyire szerveztem),
ahol mindenki a saját párjával kellemesen vagy vadul eldugogatott,
s a többi pár - akár pihenésképp, akár aktus közben - nézte.

mindenki számára kellemes élménynek bizonyult, hiszen sokat
lehet tanulni abból, ha (élőben) látjuk, amint más párok szeretkeznek,
na meg aztán az is sokat nyom a latban, hogy sokkal intenzívebb a
szexuális energia a helyiségben, növeli a libidónkat az érzéki környezet.

viszont mindenki megvolt a sajátjával, senki nem nyúlt máséhoz
(na jó... mi lányok kicsit összemelegedtünk, amíg a fiúkat hagytuk pihenni,
de az nem biszexualitásra volt kiélezve, mindegyik srác tudta,
hogy esély sincs arra, hogy a csaja "elpártoljon" tőle;
s különben is, a nő-nő hancúrt mindenki jobban tolerálja)

lett volna többször arra is alkalmam, hogy harmadik személyt vonjunk be a párommal,
de soha el se jutottunk addig, hogy egyáltalán komolyabban mefontoljuk.
lehet, hogy én vagyok birtokló, s az is biztos, hogy a birtokló férfiakat szeretem,
de szent meggyőződésem, hogy nem kell különösebben posszesszívnak lenni ahhoz,
hogy bántson, ha az orrod előtt valaki más ráizzad arra, akit szeretsz, s dugja, mint állat.

az, akit cseppet sem bánt, ha egy harmadik személy liheg a párján, nem szerelmes.
s persze semmi baj nincs azzal, ha egy pár úgy boldog, hogy nem szerelmes,
sőt, sokkal egyszerűbb, kevesebb a bonyodalom, sérelem stb.,
de lássuk be... az nem teljes értékű kapcsolat, hanem jól működő szövetség.

2012. december 22., szombat

a pizsama

néhány éve történt:

felkeltette az érdeklődésemet egy fiatalember. én neki nem annyira,
de attól még néha elbeszélgettünk. világi butaságokról. semmi mély.

egyik este a fellegváron kötöttünk ki egy üveg borral.
megittuk. nem volt jó. megereszkedtünk tőle. ő közel lakott.
elindultunk hozzá aludni. pont ilyen tárgyilagosan és egyszerűen.
nem volt a dolog mögött semmi érzelem vagy akár komolyabb szimpátia.

beszédültünk álmosan, fáradtan, s kissé ittasan a szobájába.
kérdezte, hogy melyik pizsamát kérem, a szürkét vagy a feketét.
ráböktem a szürkére, mert az inkább volt az én méretem.
azt mondja, a barátnője pizsamája. mondom, jó, engem nem zavar,
szeretem az idegen női illatot. azt mondta, őt sem zavarja, max majd a barátnőt,
mert az meg valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag
nem értékelné az idegen női illatot a pizsamáján.
röhögtünk egyet és lefeküdtünk. egymás mellé. elaludtunk. háttal egymásnak.

reggel kulcszörgés a bejárati ajtónál. a tag rémült tekintettel ugrik ki az ágyból.
azt mondja, ez alighanem a barátnő lesz, pedig másnap kellett volna érkeznie.
mondom, upsz. gyorsan megtárgyaltuk, hogy az úgy lesz a legjobb,
ha ő kimegy, becsalja a konyhába, becsukja a konyha ajtaját,
s addig én nagyon csendben felöltözöm, s kiosonok a lakásból.

lőn.

sétáltam hazafele, s azon gondolkodtam,
hogy ez volt eddig a legizgalmasabb "nemdugás"-om.

2012. november 26., hétfő

a zaklatásról

az utóbbi időben néhány nőnemű olvasó kérdezett a zaklatásról.
a válaszom minden esetben személyreszabott, mert minden nő más,
és minden idegbeteg pasas (aki oda alacsonyodik, hogy egy nőt zaklasson) is más.

van olyan, akinek az szegi kedvét, ha figyelmen kívül hagyják,
de van olyan is, akit pont ez hoz lázba.
van olyan, akit jól kiérdemelt alázással lehet leültetni,
de van olyan is, aki pont ettől indul be.

személyhez és helyzethez mérten kell megoldani,
ezért nincs intergalaktikusan, univerzálisan érvényes recept,
az viszont biztos, hogy az ilyen energiavámpírokat ki kell iktatni,
mert semmi egyebet nem csinálnak, csak leterhelik az ember idegrendszerét,
s súlyosabb esetekben megszaggatják a szociális hálóját.

__________________________________________

nekem is megvolt a saját esetem (egyik a sok közül. a legutóbbi):


- hello bébike. tetszel. imádlak. képes lennék érted bármire.
- ???
- komolyan. régóta figyellek, téged akarlak.
- ???!!!
- de tényleg. a gyerekeid apja akarok lenni. tudom, hogy te is akarod.
- hát nem... (röhögök)
- de én tudom! biztos vagyok benne. lehet, hogy te nem vagy még tisztában vele, de mi egymásnak vagyunk teremtve.
- mi van?! (abbahagyom a röhögést. kezd nem vicces lenni a dolog.)
- (letérdel, öleli a lábam, könyörög, bőg, szipog és még könyörög egy kicsit) vedd észre, hogy soha senki mással nem leszel boldog, csak velem. ne álld útját a saját boldogságodnak. MERJ boldog lenni! velem!
- na figyelj, kezdesz nagyon siralmas lenni, hagyd abba, csak jobban beégeted magad - habár elképzelni sem tudom, hogy lehet ennél jobban. ha szórakoztatni akarsz, nagyon jól csinálod. ha nem, nagyon gyorsan állj fel, s tűnj el, amíg szépen mondom.
- te nem érted! (utalás arra, hogy én volnék a hülye) én megteszek érted bármit! amit csak akarsz!
- rendben. kezdjük azzal, hogy elengeded a lábam...
- (dehogy engedi! sőt! még jobban szorítja) meg kell értened, hogy nélkülem nem leszel boldog soha.
- jaj dehogynem. mihelyt elengeded a lábam, boldog leszek, s ha fel is szívódsz, annál inkább.
- te is tudod, hogy ez nem így van. nélkülem már nem leszel boldog soha!
- de. nagyonis az vagyok - a pasimmal.
- mi? neked van pasid?! átvertél! miért nem mondtad?!
- mert semmi közöd hozzá. szállj le a lábamról. kezd zsibbadni.
- na nem baj. akkor rúgd ki a pasidat s gyere velem. úgyse szereted.
- fél perce még azt sem tudtad, hogy van, most meg már hirtelen párkapcsolati tanácsokat osztogatsz vaktában?
- na ez az. átvertél! nem szóltál időben, hogy van pasid. de ne aggódj. megszabadítalak tőle. szabad leszel, s velem lehetsz. boldogan élünk majd, míg meg nem halunk.
- meghalsz te rögtön, ha nem engeded el a lábam. tényleg kezd elegem lenni. szállj le! (lerugdosom)
- mi?! azt hiszed, ilyen könnyen szabadulsz?! te szajha! büdös ribanc! átvertél! soha nem bocsátom meg! üldözni foglak életed hátralevő részében! soha nem szabadulsz tőlem!

és tényleg. komolyan gondolta. hónapok óta még mindig nem hagy békén (a csávó pontosabban tudja, mert ő viszont órákban és percekben számon tartotta - a megismerkedés pillanatától számítva. kb. kilenc hónap).

a fenti párbeszéd kompaktizált, de a valóságot tükröző mintája annak, hogy hogyan zajlott a (viszonylag egyoldalú) kommunikáció azalatt a háromnegyed év alatt. a dialógusban szereplő mondatok kb. 95 százaléka szó szerinti idézet .

íme a rövidebb változat képlete, ami pl. vidéki diszkókban gyakran elhangzik:

- (valamilyen intenzív bók, amit a csávó látszólag(!) nagyon komolyan gondol)
- (csak hát a csajnak nem jön be, ezért tudatja vele, hogy fölösleges próbálkozni)
- (a fószer nem hagyja abba. bizonygatni kezdi, hogy márpedig neki vele lesz a legjobb)
- (a lánynak tényleg elege lesz, és határozottabban tudatja vele, hogy semmi esélye)
- (a tag elkezdi hülyepicsázni s kurvázni. mindenféle mocskot ordibál utána.)

olyan is volt, hogy egy éjszaka alatt három nem fogadott hívás, húsz üzenet, kilenc e-mail, négy facebook üzenet, és néhány komment-kísérlet mindenféle álnéven (amik nem kerülnek ki, mert nyilván kimoderáltam). mondom - egy átlagos, akármilyen éjszaka alatt.

kezdve azzal, hogy megfenyegetett, hogy megöleti a pasimat, azon keresztül, hogy az ő nevében próbált kommentelni a blogomra, el egészen addig, hogy az ismerőseimet jelölgeti be fészbukkon, széles palettán zaklat.

most már kicsit alábbhagyott, mert kénytelen voltam megzsarolni azzal, hogy a volt főnökétől (jogász) fogok tanácsot kérni, hogy jogilag mi számít zaklatásnak - mert a volt alkalmazottja (aki szerintem nem felmondott, hanem kirúgták - nem lepődnék meg egy ilyen pszichés betegnél) azt csinálja velem. 

na de még mindig nem adta fel, pedig letiltottam mindenhonnan, ahonnan csak lehetett és új telefonszámot használok. a (nem annyira vicces) poén az, hogy szerintem büszke magára a szerencsétlen, hogy felkerül a blogomra is, nem számít neki az sem, hogy elrettentő példának.

ha arra kerülne sor, hogy beutalják elmegyógyintézetbe,
megünneplem azzal, hogy csináltatok neki egy ilyen felsőt:


_______________________________________________

és akkor most kedves felebarátaim, 
egy perc csend az ilyen zavart elméjű zaklatókért...

2012. november 20., kedd

használati útmutató a hisztis nőhöz

RÖVID TÁVÚ MEGOLDÁSOK

félreértések elkerülése végett első körben szögezzük le:
nem csak a nők hisztiznek.
sőt, a hisztis pasik sokkal súlyosabbak tudnak lenni,
mert ők komolyan is gondolják azt, hogy komolyan gondolják...

amit fontos tudni a hisztriről/hisztiző egyénekről:

- (TIPP) amikor hisztizik, ne vitatkozz vele, ne próbálj érvelni.
egy sapka szart nem ér - biztosan feltűnt már.
ha érdekelné a véleményed, hagyna szóhoz jutni, ám pont ez a különbség a konfliktust kezelni akaró és a konfliktust hobbiból gerjesztő ember között: aki tényleg megoldást keres, az meghallgat, viszont aki csak bosszút akar állni valamelyik ellene elkövetett hatalmas nagy gonoszságod miatt, az csak mondani akar, amíg a füled el nem kezd vérezni. ilyen borzasztó súlyos sérelem pl az, ha négy hónappal, három héttel és öt nappal ezelőtt kocsmázáskor egy sörrel többet ittál az általa előírt mennyiségnél, vagy múlt hét csütörtökén másfél perccel később válaszoltál messengeren - éppen munkában voltál, s dolgod volt - amikor neki életbevágóan fontos lett volna megbeszélni veled, hogy szerinted a pántos vagy a pánt nélküli retikült vegye meg születésnapjára annak a barátnőjének, akit amúgy is rühellsz - de ezt persze nem mernéd elmondani neki, mert kiherélne miatta, s lenyeletné veled a golyóidat.

- (TIPP) amikor beszél hozzád, tartsd a szemkontaktust (amíg csak bírod).
ha úgy tűnik, hogy nem figyelsz, az csak olaj a tűzre. persze ajánlott tényleg figyelni is, mert a végén még visszakérdez, s nagy bajban leszel, ha nem tudsz érdemben hozzászólni a totál értelmetlen marhaságaihoz.

- ellenben amennyiben teheted, (TIPP) ne reagálj - amikor azt nem kéri spéci. sem mimikával, sem szóval. a hisztiző ember olyan, mint egy bombával felszerelkezett terrorista: egy rossz szó vagy mozdulat, és robbant. a reakció csak lehetőságet ad arra, hogy továbbfűzze a szálat; főleg, ha nem úgy reagálsz, ahogyan ő szeretné (amire kb 0,00001 % esélyed van).

- te VÉGIG (TIPP) őrizd meg a nyugalmadat, viszont neki SOHA ne mondd azt, hogy (súlyosság szerint növekvő sorrendben): hagyjon békén, hagyja abba, fejezze be, hallgasson, vagy isten ments azt, hogy nyugodjon le - attól akad ki a legjobban.

- (TIPP) a szó, amit semmilyen körülmények között ne ejts ki: HISZTI. semmilyen szószerkezetben, semmilyen formában, még arra is figyelj oda, hogy véletlenül se fogalmazz úgy, hogy egyik szó vége "hisz", az utána következő eleje meg "ti" legyen, mert az lesz a vége, hogy "ki hisztizik??? ez neked hiszti??? én nem hisztizek! ez nem hiszti! csak az igazat mondom" (ha ezt hallod, nagyon elbasztad, nincs kiút. kezdhetsz is gondolkodni azon, meyik AC/DC szám menjen a temetéseden)

- a nagy kedvenceink közé tartozik ugye a "mindig" és a "soha". nyilván nem számít, ha negyven alkalomból egyszer (szándékosan) úgy hagytad a villanyt a fürdőben, mert vissza akartál menni valamiért (tegyük fel, ez tavaly ősszel volt), az ő kiforrott és k*vára megalapozott véleménye az, hogy te "MINDIG ÚGY HAGYOD A VILLANYT A FÜRDŐBEN!!!", vagy éppen SOHA nem kapcsolod le. te mindig annyit iszol, soha nem foglalkozol vele, mindig elalszol szex után (...egy órával - miután végighallgattad az általa betervezett csacsogásadagjának 14 százalékát, s valahol a "bezzeg anyum barátnője lánya kolléganőjének a pasija milyen talpraesett" körül lekoppan a szemed)

- a hisztizés egyik leghatékonyabb eszköze az érzelmi zsarolás. a szakítással való fenyegetőzéstől az öngyilkosság ecsetelésén át széles skálán kreatívak a fehérnépek. az ultimátumokat, horrorisztikus következmények felvázolását irigylésreméltó részletességgel kezelik, s furcsa mód be tudják úgy állítani, hogy első hallásra minden tökéletesen logikusnak hat, de hogy hogyan is jutnak el onnan, hogy nem csavartad vissza a kupakot a fogpasztás tubusra oda, hogy azzal fenyegetőzzenek, hogy felvágják az ereiket... mai napig talány az átlagember számára.

- személyes kedvencem az, amikor kihisztizi magát, s megkoronázza azzal, hogy egy hatalmas nagy jelentőséggel bíró kijelentés után (mint pl. az, hogy lehetetlenül viselkedsz, s ő ezt nem bírja - érted. te. TE viselkedsz lehetetlenül.) fogja magát, hátat fordít, és elsétál/rohan. te már belenyugodtál, hogy ez ennyi volt. nosztalgiából még megnézed egyszer s utoljára a szép fenekét, belenyugszol, hogy most egy hétig kénytelen leszel inni meg pornóra recskázni, hogy ne gondolj arra, milyen szép volt reggelente, amikor a napfényben csillogtak az arany fürtjei, s olyan édesen csámcsogott álmában, meg milyen jól telt az a szilveszter, amikor snowboardozni tanítottad, s hogy milyen istenien szopott, meg milyen jó fej az apukája, s milyen kár, hogy már nem fogsz vele találkozni - amikor egyszer csak meghallod ugyanazt a hangot, ami alig húsz másodperce hagyta abba a másfél órás rinyálást, s azt sípolja: "MIÉRT NEM JÖTTÉL UTÁNAM?! TE NEM IS SZERETSZ!". ne ess kétségbe, kedves barátom. nem veled van baj, ha ilyenkor nem jut eszedbe semmi értelmes. tényleg nem. esküszöm!
amit tehetsz ilyenkor: ha elég jól ismered, s már nagyjából ráérzel, mikor következne az a pillanat, amikor hátat fordít, megelőzöd. (TIPP) légy te az, aki hátat fordít, s elsétál. ha fontos vagy neki, úgyse hagyja annyiban. ha büszke, nem megy azonnal utánad, de számíts egész éjszakán át tartó sms-ezésre, amit ő fog kezdeményezni. elsőre nem hangzik jól, de az az igazság, hogy jó módszer. (TIPP) telefonos üzenetben kénytelen rövidre fogni, csak a lényeget írni, sokkal több rizsa marad ki - hátha kiderül, mi is a baja... ha ragszkodik ahhoz, hogy felhívd, vagy ő hív, írd meg neki, hogy most duzzogsz. ezzel elkezdődik az sms-ezés. ha beszélgetni kezdenétek (élő vagy tel.), csak ismét megragadná az alkalmat, hogy kiakadjon. írd te a játékszabályokat. forduljon a kocka.

- van még az a furcsa jelenség, amikor az az érzésed, hogy minden, ami kijön a száján tulajdonképpen rá vonatkozik. csupa olyan dologgal vádol, amit ha belegondolsz, te valószínűleg nem csináltál soha, ő viszont kísértetiesen hasonlít arra a személyre, akinek a hibáira akkora beleéléssel reflektál. ilyenkor persze (TIPP) eszedbe ne jusson megmondani neki, hogy tulajdonképpen projektál, mert a gitárodat/laptopodat kihajítja az ablakon. csak magadban, szépen csendben konstatáld, hogy saját magával van baja, s nem bír szembenézni a saját problémáival, ezért valakire rá kell kennie, hogy a sok pofázás közben megoldást találjon. persze ő ezt a kognitív folyamatot nem tudatosítja, de (TIPP) jól jegyezd meg azt, amit neked tanácsol a (nem kizárt, hogy nem létező) hibáid orvoslására, s ugyanazt a tanácsot add neki majd, amikor nyitott lesz rá (kb. egy hét múlva egy kiadós dugás után - olyankor a legnyitottabbak a fehérnépek, úgy lábilag, mint lelkileg)

- ha oda fajul a dolog, hogy tárgyakkal kezd el dobálózni (ritka állatfaj, de van ilyen is), a legnagyobb jóindulattal segíts neki. ha odavág egy vázát, verj oda egy tányért, de legyen világos, hogy neki segítesz, nem pedig ellene irányul a cselekedet. ha nem vagy biztos benne, hogy össze tudod ezt hozni, egyszerűbb, ha (TIPP) ilyenkor adogatod a kezébe a tárgyakat. amint eltör valamit, segítőkészen keresd meg neki a következő törékeny tárgyat, s kedvesen add a kezébe, miközben megkérdezed, hogy "ez megfelel, szívem? :)". a hisztiző díszpéldány nem sokban különbözik a csintalan gyerektől: amint valamit szabad, már messze nem olyan érdekes. (persze arra is van esély, hogy a cinizmustól annyira feldühödik, hogy nekiáll az ütvefúróval a gitárodnak/laptopodnak, de ha erre kerülne sor, (TIPP) fogd le - elvégre remélhetőleg te vagy az erősebb - és dobd ki, vagyis szakíts vele. tényleg túllépi a határt az, aki a személyes tárgyaidat rongálja a saját agybaja miatt)

HOSSZÚ TÁVÚ MEGOLDÁSOK

a hisztik mögött megbúvó okok: bizonytalanság, magányosság, értetlenség, szexhiány, elhanyagoltság érzése. próbálja magára irányítani a figyelmedet, ez amolyan "foglalkozz velem!".

ha szereted, s szeretnéd, hogy minden a legnagyobb rendben legyen köztetek, (MEGELŐZÉS) kommunikálni kell. tudjuk, tudjuk... nem kedvence a fériaknak ez a rész, de az az igazság, hogy a legtöbb csaj azért akad ki, mert hiányolja a kommunikációt. egyezzünk meg, mégiscsak könnyebb lenne  neked is olyankor beszélgetni, amikor nyugisak vagytok, mint hatszor többet veszekedni, amikor ő kiakad.

ja és rendszeresen ki kell nyalni, meg kell b*ni - úgy, hogy az ájulás határán kaparja a lepedőt. minél gyakrabban dugod, annál kevesebb energiája marad rinyálni. világos, nem?

(HA MÁR MEGVAN A BAJ) a hisztit azzal lehet hatástalanítani, ha kideríted, hogy tulajdonképpen mi a baj. az igazi baj. persze a férfiak hajlamosak mindenre rámondani, hogy hiszti, amit nem szívesen hallanak, attól még arra is simán van esély, hogy igaza van, te vagy a fasz, s még rá is fogod, hogy hisztizik. szóval előbb tarts önvizsgálatot, s ha valóban biztos vagy abban, hogy nem megalapozott a kiakadása, keresd meg az igazi okot. egyeseknél segít, ha őszinte vagy, és (kedvesen, gyengéden) megmondod neki, hogy úgy veszed észre, hogy valami más dolog húzódik meg a háttérben, s ha ő is benne van, szívesen segítesz, derítsétek ki együtt, mi szúrja a kicsi szívét. megeshet, hogy munkahelyi stressz, családi probléma, amiről nem beszél stb.

ha azt látja, hogy tényleg szeretnéd, ha jobban érezné magát, megenyhül. persze az idő, ami alatt bekövetkezik a megenyhülése, egyenesen arányos a makacsságával. van, aki azonnal rádöbben, s van, aki még két órát duzzog, hogy ne legyen sikerélményed, hogy túl könnyen lefegyverezted.

lányoknak:
van a pasiknak az a szokása, hogy felveszik a kabátjukat, s kimennek az ajtón, amikor már nem bírják kezelni a helyzetet. ne felejtsd el, hogy ezt ő k*vára nem azért csinálja, hogy utánaszaladj! de tényleg nem! ha egy férfi kimegy az ajtón, azért teszi, mert egyedül akar lenni, ki akarja szellőztetni a fejét. hagyni kell. menjen. jobb is. nyugodjon le, na meg aztán neked is jót tesz, ha lecsillapodsz, s átgondolod, honnan indult az egész, s tulajdonképpen mit is akartál elérni vele. ha nem oldódott meg a probléma, stratégiát kell váltanod, mert megismételni ugyanazt a vitát semmi értelme, nem juttok vele előbbre, ha eddig nem sikerült.

2012. október 23., kedd

a hisztiről

***
volt egyszer egy csajom.
nagyon szerettem.

egyik nap elkezdett hisztizni valami hülyeségen.
fogalmam nem volt, mit akar, mi baja.
csak azt érzékeltem, hogy magán kívül van,
de mintha valami érthetetlen idegen nyelven beszélt volna.

mozgott a szája, de nem értettem, miről beszél.
hangok bugyogtak meg zubogtak a húsos, rózsaszín ajkai közül.
a szája sarkában meg-megcsillant egy habzó szócsepp.
nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy milyen szép a szája.
csodálattal figyeltem a fényben csillogó finom pihét az ajkai körül.
emlékeztem arra, milyen volt a langyos, puha csókja,
az ajkai ölelése a mellbimbóm körül, az ujjam a szájában...

aztán ráeszméltem, hogy nem figyelek arra, amit mond.
próbáltam. még mindig nem értettem semmit.
vádolt. követelőzött. gyanúsított. ultimátumokkal ostorozott.
de változatlanul nem értettem, mi volt ennek az oka.

fröcskölt az arcomra a szájából a "te mindig" és a "te soha".
ám egyik pillanatban egy vád és egy ultimátum közé beszorulva
észrevettem a mocorgó Felismerést, s majd' utolért a zokogás.

***


akkor értettem meg:
mennyi türelem és szeretet van a férfiakban,
akik ezt nap mint nap elviselik, kezelik - ki-ki, ahogy tudja:

van, aki elmegy otthonról, hogy lecsillapodjon,
ne mondjon vagy tegyen olyat, amivel megbántja párját.
(a nő ezt sajnos pont megbántásként könyveli el)

van, aki kétségbeesésében visszakiabál, hogy tartsa az egyensúlyt.

olyan is van, aki tényleg érteni szeretné, ezért újra és újra megkérdezi,
hogy mi a baj, nem érti, mi a baj, mit tehetne, mit hibázott, mi a baj?!
de többnyire nem kap olyan választ, aminek férfi nyelven is volna értelme.

ott van még az a típus, aki türelmesen végighallgatja,
s bár látszólag nem figyel, minden szó tüskeként karcolja, szúrja a szívét.
lassan leépül, feladja, képtelen lesz már bájosnak és szelídnek látni szerelmét.

kevés nő érti/érzi, mekkora kárt okoz azzal, hogy így fejezi ki nemtetszését.
senki sem gondolatolvasó. a férfi legkevésbé. nem szabad ezért haragudni rá.

a nőnek el kell fogadnia néhány tényt a hímekkel kapcsolatban:
- a férfinak csőlátása van. ha azt akarod, hogy megtalálja a tejfölt a hűtőben,
meg kell mondani neki, hányadik polcon, melyik oldalon van,
akkor is, ha csak az van a hűtőben, különben nem fogja megtalálni.
- nem szabad férfitól olyat kérdezni, amire nem akarod tudni a választ!
a nőknek hatalmas tehetsége van ahhoz, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben
a legnagyobb marhaságokat kérdezzék, s értelmes választ várjanak rá.
epic fail! százszor gondold át, ha kérdezni akarsz valamit.
- a férfiak nem szeretnek jelentéktelen dolgokban dönteni.
ne fáraszd azzal, hogy megkérdezed tőle "mit vacsorázzunk?",
mert csak összezavarod. neki nagy eséllyel megfelel bármi,
amiben hús van. a te dolgod, hogy ismerd annyira, hogy tudd, mit szeret.
- a férfi gyárilag őszinte. a hülye picsák szokták belekényszeríteni a hazudozásba
hosszú évek kínzása során - hisztivel, zsarolással, követelőzéssel -
amíg már oda jutnak, hogy a hidegverejték kicsapja őket, ha beszélniük kell,
s képesek bármit kitalálni, csak ne bántsák őket. a szó a nő fegyvere ...és nagyon éles.
- minden férfinak van rossz szokása (égve hagyja a villanyt, szétdobálja a szennyesét stb.),
ám a nők hajlamosak elfelejteni, hogy ők sem tökéletesek. az egyetlen különbség az,
hogy a férfi nem kötekszik. ha szeret, elfogad, nem akar megváltoztatni.
a nő az, akinek beteges mániája, hogy "meg akarja javítani" a pasit.
a közepén nyomja meg a fogpasztás tubust? és akkor mi van?
de tényleg! mi van?! kifordul a világ a sarkából? ha zavar, minden alkalommal,
amikor te használod a tubust, nyomkodd szépen előre a fogpasztát benne,
és gondolj szeretettel, mosolyogva a párodra.
- a férfit nagyon könnyű boldoggá tenni, de ugyanolyan könnyű megnyomorítani.
van egy bölcs mondás, miszerint az igazán jó nő soha
nem engedi ki a férfit a házból éhesen és/vagy b*szatlanul.
az a hím, aki gondoskodást és szeretetet kap, aligha lehet boldogtalan.

2012. augusztus 17., péntek

a hímek igénytelenségéről

tudjátok, voltak anno azok a típusú (már kihalófélben lévő) lányok,
akiket "néprajzos kislány" néven emlegettünk:
a szőrös hónaljú, hosszú szoknyás, rongytáskás, töredezett hajú
kis szende ribancok, akik első ránézésre ártatlannak és puritánnak hatottak,
ám végül legtöbbjükről kiderült, hogy már fél Erdély végigment rajtuk - részegen.

na sajnos ennek a hímnemű változatát közel sem fenyegeti (eléggé) a kihalás veszélye.
a sörhasú, kopaszodó, de a zsíros, hosszú hajhoz még ragaszkodó, borotválatlan, 
koszos cipőjű, kopott, kockásinges / szakadt pólós harminc körüli rockerek a sírba visznek.

enyhébb változatuk a simán sörhasú, "légy férfi, és mondj nemet a sportnak" fajták,
akik bár fennhangon kijelentik, hogy "akinek nem tetszik a külsőm, kapja be",
rinyálnak, mint a fürdős kurva, hogy nincs csajuk, s fogalmuk nincs, miért.
megmondom miért, apus:
lehet akármilyen sziporkázó egyéniséged, jó állásod, és kedves anyukád,
kevés az a hülye nő, aki szívesen bekapná (ha már felajánlottad),
amikor a farkadhoz sem fér hozzá a pocakodtól,
hisz nekünk nőknek van egy ilyen furcsa szokásunk,
hogy nem szeretjük, ha szopáskor valami nagyon nyomja a homlokunkat.
ez olyan, mint a kiskanállal a csészében kávézni:
nem olyan finom, ha közben valami (ki)nyomja a szemed.

értem én (a hangzatos kifogásokat), hogy genetikailag hajlamos az elhízásra,
meg nincs ideje sportolni, meg a nincs ideje / energiája / kedve odafigyelni a táplálkozására,
meg (a favorit!) hogy csak a plázakandúrok meg metroszexuálisok adnak a kinézetükre,
viszont az a pasi (akarom mondani: éretlen takyos kisfiú), aki elvárja a nőtől,
hogy tipp-topp modell legyen - lehetőleg napi maximum 3 perc ráfordítással,
miközben ő maga nem hajlandó odafigyelni arra, hogy legalább
ne kelljen szégyellni, ha az ember lánya végigmegy vele az utcán,
... na az a pasi menjen a jó büdös francba, s recskázzon szépen tovább a sötétben,
azon tűnődve, hogy miért van az, hogy legjobb esetben is 
csak a friend zone-ban van helye azoknál a csajoknál, akik bejönnek neki.

értsétek meg végre: a leghülyébb picsa is van annyira tapintatos és jóindulatú,
hogy ezt ne mondja egy (már amúgy is valószínűleg frusztrált) szerencsétlennek a képébe;
akár azt, hogy ideje lenne odafigyelni a táplálkozásra és sportolni valamit,
akár azt, hogy ideje lenne huszonévesen leszoktatni anyukát arról, 
hogy ő vásároljon a kisfiának ruhákat meg ALSÓNEMŰT (!!!),
s ha nem túl megerőltető, elkezdeni úgy öltözni, mint egy Férfi,
nem mint egy túl nagyra nőtt elemista kisfiú - rövidnadrág, Batman-es pólók stb.
a kisfiúk ne tartsanak igényt igazi Nőre, hisz
úgyse tudnának mit kezdeni vele (s pláne viceversa...).

senki sem tökéletes, gyerekek, de egy dolog azt belátni,
s megpróbálni kihozni magunkból a legjobbat,
és más struccpolitikát alkalmazni, s remélni, hogy aki kell,
majd meg fogja bocsátani az igénytelenséget.
amennyiben egészséges az önbecsülése, nem fogja,
hiszen őt is minősíti az, hogy kivel mutatkozik.

az az ember van legjobban rágörcsölve a világ véleményére,
aki azt hajtogatja, hogy nem érdekli, mások mit gondolnak róla;
hisz ez azt jelenti, hogy ha nála ez egyáltalán téma, akkor igenis foglalkoztatja.

nincs azzal semmi baj, ha azt szeretnénk, hogy elfogadjanak.
azért viszont tenni is kell valamit, mert bár a világ kegyetlen,
az elvárásaival a fejlődésünket is szolgál(hat)ja, ha pragmatikusan állunk hozzá.

az önbecsülés a kulcs.
tiszteled magad annyira, hogy a tested ezt tükrözze is?

2012. július 17., kedd

szabály: nem hordozzuk a pasast vásárolni!


az a nő, aki a pasiját magával cipeli vásárolni
(nem úgy értem, hogy kenyeret, tejet s budipapírt,
hanem olyan dolgokat, amiknek a férfiak a nevét sem tudják)
az egy szívtelen, szadista, zsarnok vadállat,
aki valószínűleg gyerekkorában egy kézzel
sorra roppantotta össze a napos csibéket.
...vagy hülye liba.

bár meg kell jegyezni, száz férfiből akad egy, aki élvezi.
azt szabad vinni. ha kéri. mint a kutya a sétáltatást
- amikor topog a pórázzal a szájában. esetleg akkor...
főleg, ha kilátásban van egy kis huncutkodás az öltözőfülkében.


"Let's go shopping she said, it will be fast she said..."


az igazán Jó Nő (a férfiak szemszögéből) így szervez meg egy egésznapos "shopping spree"-t:
összeszedi a barátnőit, s nekik is javasolja, hogy a szeretett hímeiket
küldjék el falkástól kikapcsolódni, amíg ők beszerzik a nőiességük fegyvereit,
amik rendeltetése általában az, hogy a párjuknak meginduljon a nyáltermelése,
s beléjük álljon a merevedés tetőtől talpig
(de nem a kétségbeesett unalomtól a Bershka előtt várakozva!).

így mindenki nyer. a hím duplán, mert annak, amiben tetszelegni akar neki a nőstény,
nem illan el a varázsa, amikor a próbafülkében látja, hanem élesben nézheti meg,
amikor egy egésznapos gokartos, sörözős, marhulós
- a férfiasságában őt megerősítő - pasis nap után,
az asszony az ágyra löki valami pornófilmes fehérneműben,
s úgy meglovagolja, hogy a füle kettéáll.

engem már attól kiráz a hideg, ha meglátom,
hogy egy nő a táskáját odaadja a pasijának azzal,
hogy "megfogod egy kicsit?".
nem, b*meg!
nem adsz férfinak női táskát a kezébe!
öt másodpercre sem!
semmi keresnivalója az ő kezében.
ez kasztrálás!
inkább leteszed a táskát valami koszos helyre,
mint hogy a párodat nyilvános helyen demaszkulinizáld.

ilyenkor kijön belőlem a gamer, s elképzelem, 
hogy egy shotgun-nal sétálok az utcán, 
s ahány férfit meglátok egy női táskával a kezében, 
megszégyenült, szomorú tekintettel, 
kilövöm mellőle a csajt. 
"Headshot!" - lehetne hallani a dörgő játékhangot, 
mint anno az Unreal Tournament-ben.


végkövetkeztetés:
kedves lányok... 
ha igazi Férfit akartok, ne ti magatok legyetek azok, 
akik megfosztják őket a férfiasságuktól, s megszégyenítik őket!

ahogy Dave Chapelle mondta:
"I hear women say all the time: "chivalry is dead" (...)
that's right. chivalry IS dead. and women killed it!"

2012. július 5., csütörtök

érzelmi perverzió (?)

fél órája felhív a felettesem. úgy ordít, mint a sakál. 
hallom, ahogy kapkodja a levegőt a következő káromkodáshoz.
szinte látom magam előtt, ahogyan lilán lüktet a megfeszült ütőér a nyakán.
én meg csak mosolyogni tudtam. tetszett. 
igen. az az igazság, hogy tetszett a dolog.


azon kaptam magam, hogy szopogatom (a kezemen, amelyikkel a telefont fogom) a kisujjam,
s egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kánikulát is tromfoló forróság költözik a bugyimba.
miközben a fószer ordít, meglepetten suttogom vigyorogva, hogy "basszus, benedvesedtem".
persze nem hallotta. (most gondolok bele, mi lett volna, ha mégis meghallja. hehe.)
aztán lezártam a beszélgetést azzal, hogy "nyugi, megoldjuk, minden rendben lesz."
lehetett hallani, ahogy lecsillapodik, megnyugszik a hangomtól,
beletörődik a(z egyébként tényleg nagyon kellemetlen) helyzetbe, ami miatt kiakadt.

utána gondolkodtam el ezen... ez nem az első ilyen eset volt.
be kell látnom, imádom, ha egy férfi dühös és ordibál.
néha még szándékosan kiprovokálom, mert éppen izgalomra vágyom.
szó szerint. bizsereg a bugyim az üvöltöző hímektől.

egy másik dolog, amire szintén "nedvesen" reagál a szervezetem:
ha egy férfit sírni látok. (lehet, ezért is szeretem annyira megbőgetni őket?)
egyszerűen szexi. amikor kiadja magát. gyenge. ott zokog előttem.
tudja, hogy tudom, hogy most nagyon sebezhető. és nem teszek semmit...
hagyom, hogy sebezhető legyen, de megpróbálok nem sebet ejteni rajta.
ezzel épül a bizalom. (na meg egyik-másik így szokik rá a rendszeres bőgésre,
ami mondjuk nem zavar, csak egy idő után már nem annyira izgató. csak kicsit.)


a másik kedvenc az ijedt, bepánikolt nő látványa.
amikor megijed valami kígyótól, bogártól, s toporzékol meg visibál.
olyankor olyan aranyos. jön, hogy ott helyeben hétrét nyaljam.
ha valamelyik nőismerősömről tudom, hogy valamilyen fóbiája van,
rendkívül gyakran érzek erős késztetést arra, hogy olyan helyzetbe hozzam...
fél a kígyóktól? sebaj. szerzek egy kígyót, s megfelelő pillanatban,
amikor nincs menekülési útvonala a csajnak, előveszem. a kígyómat.
(van egy olyan érzésem, hogy a fiúk most jobban értik, miről van szó :P)
persze sose csináltam meg, mert disznóság lenne,
de nincs olyan alkalom, hogy ez ne fusson át az agyamon.

ezt az egészet már perverziónak nevezném.
gerjedek arra, ha valaki rosszul érzi magát.

lehet, hogy mégis a pszichoterapeuta a legmegfelelőbb állás számomra...?
az a garantálná ebből a napi adagot.

2012. június 25., hétfő

arról, hogy mi történik a sötétben

- nem értem! - sóhajtott fel kislányos hangján a rózsaszín fogkefetartó pohárka,
majd össze is rezzent ijedten, mint aki meglepődik saját hangján - azon, hogy van neki.
feszülten figyelte, ahogyan kristályosan visszakoccannak a szótagok a sötét mosdó hideg csempéin.

amikor viszaállt a teljes csend, újabb hang zavarta meg:

- ne ijedj meg, nincs itthon senki - szólalt meg a mosógép mély, kimért, de barátságos hangon.

Pohárka döbbenten hallgatott.

- szóval. mit nem értesz? - kérdezte a mosógép.
- hát... hát... nem tudom azt, hogy... - és zavartan abbahagyta. talán hogy összeszedje a gondolatait.
- hooogy...? - kérdezett vissza türelmesen az automata.
- hát azt, hogy miért van az, hogy a szemközti szekrényben megbontatlan fogkefék sorakoznak a csomagolásukban, azt, hogy miért vannak rózsaszínek is, meg kékek is, és azt sem, hogy miért van az, hogy van olyan fogkefe, amelyikre sokáig kell vigyázzak, de akkor meg ki volt az, akinek reggel a kezébe nyomta, cinikus vigyorral, pedig csak azelőtt való este bontotta ki neki. - hadarta el egy szusszra a kis pohár.
- mit nem értesz ezen?
- semmit! abszolút semmit! nem értem, mi alapján dönti el, hogy ki kap újat, ki hoz sajátot, kié marad, kié kerül a szemétbe, kinek nyomja a kezébe, s kié az, amit betesz a másik szekrénybe a többi használt fogkefe közé, mint valami trófeát. én csak azt tudom, hogy néha rózsaszín, néha kék. s tudd meg, mefigyeltem, hogy azok, akiknek rózsaszínűt ad, olyan izéik vannak ott elől, amik olyan furán mozognak fogmosás közben, tudod... hogy hívják aztokat?
- mell. - segítette ki közönyösen a mosógép.
- az!!! mell. ami úgy mozog jobbra-balra, miközben mossák a fogukat. olyankor mindig elszédülök, ha odanézek.
- azok lányok. ők azért kapnak rózsaszínt, mert az lányszín.
- akkor ő is "lány"?
- az.
- azért, mert rózsaszín a fogkeféje? - kérdezte naivan a kis pohár.
- nem csak.
- hanem? te honnan tudod? - akadékoskodott gyermetegen a kis fogkefetartó.
- onnan, hogy én mosom a fehérneműjét. olyat hord, amilyet a lányok szoktak.
- az milyen?
- mit tudom én. olyan lányos! - vágta rá türelmetlenül a mosógép. aztán észbe kapott, hogy a kicsikkel türelmesnek kell lenni. visszakapcsolt kedvesbe: - van közte csipke, selyem, pamut. különböző színek, különböző anyagok, különböző fazonok; fehér pamutbugyitól piros francián keresztül fekete tangáig minden, amit el lehet képzelni.
- és honnan tudod, hogy a fiúké más? - érdeklődött tovább a kis pohár.
- onnan, hogy olyat is mostam eleget. azok mindig szinte egyformák. alig van valami eltérés. vagy csak Ő válasz olyanokat, akik hasonlót hordanak. ezt már nem tudhatom, mert én mindig ugyanolyan boxereket mostam. maximum szagból tudom megállapítani, hogy nem ugyanaz a gazda. azt viszont nem cseréli olyan gyakran. pontosabban: nem akárkire mos.
- jó, de akkor fogkefét miért ad csak úgy?
- miért, miért?! mert szereti, ha frissen mosott szájra ül rá! azért! - rivallt rá most már végképp türelmetlenül a kis pohárra.
- szerintem te idegbeteg vagy. -mondta sértődötten a kis pohár és befordult a tükör felé megigazítani a fülét.

erre a kinti tükör - aki végig hallgatózott - jóízűen nevetetni kezdett.
mély, kacér alt nevetése volt, mint egy önbizalommal teli, érett negyvenes nőnek részegen:

- olyan aranyosak vagytok! triviális kis butaságok fölött vitatkoztok, amikor alig láttok valamit. az élet idekint  zajlik. nektek csak a szájszag meg a nemi váladék eltakarításának feladata ---

ám el is hallgatott hirtelen, mert az ajtó előtt viháncolás meg kulcszörgés hallattszott.
nyílt az ajtó a sötétben. egy pillanatig a lépcsőházból berontó éles fénycsík csiklintotta végig a tükör felületét, majd ajtócsapódás rengette meg a lakást.

a feszülten hallgatózó tárgyak számára érthetetlen - emberi - nyelven kacéran kacarászva kuncogtak valamit az árnyékok miközben cipzárok, tépőzárak, gombok adták meg magukat. alig pár másodperc múlva a konyhaasztalon ritmikusan összekoccanó poharak pánikbaesetten sikoltoztak egymásnak: "kapaszkodjatok!", az asztal pedig idegesítően monoton hangon minden alkalommal elnézést kért a faltól valahányszor nekilökték - körülbelül másodpercenként -, az meg irritáltan ledobott egy darab vakolatot, jelezve, hogy igazán abbahagyhatná a sajnálkozást.

a tükör egy ideig huncut vigyorral szemlélte a konyhaasztal fölötti árnyékok játékát, majd fölényesen a mosdóajtó irányába súgta:

- pont erről beszéltem.

bentről kíváncsi, kislányos hang kérdezte türelmetlenül:

- miről? miről?!
- mindegy. kicsi vagy te még ehhez. aludjunk. - válaszolta rezignáltan a mosógép.

reggel ajtónyikorgásra ébrednek. berepül egy tanga meg egy boxer a szennyeskosárba.

mire az cinikusan:
- na fasza...
- jöhet a fogkefe is! - üvöltötte ki az éppen becsukódó ajtón a mosógép.
ketten - a szennyeskosárral - hatalmas röhögésbe fogtak.
a kis fogkefetartó már-már beletörődve suttogta magában:
- nem értem - és visszaaludt.

2012. május 17., csütörtök

arról, hogy hangosnak lenni jó

évekkel ezelőtt volt egy pasim, akivel (többek között) azért jártam, 
mert valami eszméletlen módon tudta kezelni a kezelnivalót.
magyarán jól kézimunkázott - bár ebben nagyjából 
ki is merült minden szexuális jellegű tehetsége...

jókat nevettünk a lakótársaimmal azon, hogy az alsó szomszéd 
becsengetett egyik délután, és azt mondta, hogy 
értsem meg, ő már öreg, s túl van két szívinfarktuson;
ha nem tanulok meg halkabban üvöltözni, meglesz a harmadik is.

a mellettünk lakó meg nem tétovázott, egyenesen feljelentett.
becsengetett két darab kék egyenruhás fickó.
kinyitom az ajtót egy szál kombinéban,
s aszongyák, csendháborítás bla-bla-bla,
mire én: "miért? mekkora büntetést szoktak kiróni egy becsületes orgazmusra?"
az egyik elkezdett vihogni, és elfordult.
a másik meg nagyon keresett valami replikát,
de csak annyit tudott kidadogni, hogy akkor ezt vegyem figyelmeztetésnek,
s ne forduljon többet elő. erre én persze felháborodtam, s visszakérdeztem, hogy 
"mi ne forduljon többet elő?! orgazmusom?! ezt nem gondolhatja komolyan! akkor inkább fizetek mindegyikre egy büntetést. nekem úgy is megéri, ha önöknek van türelme s ideje naponta ötször kijönni, s megírni!"
erre a másik ipse átcsapott visszafojtott vihogásból diszkrét vonyításba, 
s a lépcsőház korlátjába kapaszkodva próbált úgy tenni, mintha nem röhögne magán kívül.
komolyan elgondolkodtam azon, hogy beinvitálom egy nagyot pisilni,
nehogy a kollégája meg kelljen büntesse közterületen való vizelésért.
végül nem lett belőle büntetés, de az egyik rendőr rá uszkve másfél évre köszönt az utcán.
azóta is köszön... (kíváncsi lennék, milyen becenevet kaptam. "fata cu orgasmu"?)
pedig szerintem nem is vagyok hangos. annyira...

na de vannak hangos pasik is ám!
volt egy zenész barátom anno, aki friendzone-ból átkerült fuck buddy kategóriába,
csak kicsit rosszkor. nagy családi összejövetelen voltunk,
az egész ház teli rokonokkal. franc gondolta, hogy a csávó
magán kívül elkezd majd üvöltözni, s szinte megfojtom a párnával.
aztán elmentünk sátorozni valami isten háta mögötti helyre. probléma megoldva.
igaz, közben szinte vérzett a dobhártyám, s utána napokig csengett a fülem, de túléltem.

és akkor voltak a hangos nők...
most tegyünk össze kettőt egy ágyba.
mondjuk az enyémbe...
és képzeljük magunkat a kanos lakótárs helyébe
(akinek a szobája közvetlenül az enyém mellett volt,
ahonnan még a diszkrét fitymacsattogás is áthallszik, nem hogy a sikoltozás)
másnap ennyit mondott sértődötten:
"nem elég, hogy te több csajt hozol fel, mint én,
hanem még egész éjjel kívántatod is... utállak."
meg tudtam érteni...

2012. május 10., csütörtök

arról, hogy ujjazni jó

sok-sok évvel ezelőtt kialakult egy furcsa szokásom:

néha úgy érek hozzá egy férfihoz, hogy arra vágyom, 
csoda történjen, és a kezeim között nővé alakuljon.
becsukom a szemem, és miközben a nyakát nyalogatom,
elképzelem, hogy illatos, selymes, hosszú fürtökbe temethetem az arcom,
finoman megmarkolom a derekát, mintha karcsú női derék lenne.

rájöttem, hogy be tudom csapni a kezem, az elmém.
el tudom hitetni vele, hogy az, amit simogat,
almavirág illatú női bőr; azt, hogy ha kinyitnám a szemem,
az a lány feküdne mellettem, aki miatt 
sok-sok évvel ezelőtt kialakult ez a szokásom.
aki nem engedte, hogy hozzáérjek.
csak néha. csak kicsit. csak titokban.
annyira titokban, hogy ő sem akarta tudni.
csak néha hagyta, mert talán ő is be tudta csapni az elméjét,
s el tudta hitetni vele rövid időre, hogy az a kéz,
ami a kis kerek mellecskéjére simul, férfikéz, nem az enyém.

annyira bele voltam habarodva a kis dög heterójába,
hogy már akkor is őt képzeltem el, amikor pasival voltam.
aztán elhalványult a képe, az illata, az emléke,
maradt csak egy berögzült szokás, 
amit a pszichológiai szaknyelv klasszikus kondicionálásnak nevez.
mai napig megtörténik, hogy ha megmarkolom egy férfi derekát,
vagy finoman megharapom a fülcimpáját, átkapcsol a tudatom a 
"szerelmes vagyok egy nőbe" üzemmódba.

nemrég értettem meg azt is, miért szeretem ujjazni a férfiakat.
(a prosztata orgazmus érvvel felvezetve, egy kemény alfahímet 
sem nehéz meggyőzni, hogy megengedje, hogy a hátmasszázs
lassan átmenjen fenékmasszázsba, s a kenyérdagasztó fenékmasszázs
közben elkalandozzon a kéz az ánusz fele, amit körkörösen, gyengéden
simogatva könnyű megszoknia és belenyugodnia, hogy egészen finoman
egyre bennebb költözik az érintés)
odabent ugyanolyan végtelenül selymes, forró és nedves a nyálkahártya,
mint a hüvelyben. bár más az izomzat, de a kis hiszékeny,
elkényeztetett ujjbegyeimmel el tudom hitetni azt, amit hinni vágynak.
én hiába vagyok nyers, mohó, türelmetlen és önző,
mert a kezem külön életet él. ő kedves, megértő, lassú - és kicsit buta.
azt hiszi, hogy az "odabent" ekvivalens valami 
nem csak fizikai síkon értelmezett mélységgel.
olyan tétován matat az emberekben, mintha félne, 
hogy a sötétben felborítja az élére állított lelket bennük.
néha gondolatban rászólok, ha éppen lányban indul felfedezőútra:
"nem törik, baszod, mitől félsz?!".
ha egy nő antipatikus, az első gondolatom (kép - mert a gondolataim 
nagyrészt képekből és illatokból állnak), hogy berángatom a legközelebbi mosdóba,
letépem a bugyiját, beerőltetem két középső ujjam a szájába,
hogy ne legyen száraz, határozott, erős mozdulattal vállból belemélyesztem
két ujjamat a hüvelyébe, tenyerem rásimul a vénuszdombjára,
maradék ujjaim kapják a szorító szerepet, s így belekapaszkodva a nemi szervébe
addig rángatom, amíg el nem megy. ezt addig csinálom, 
amíg már bőg, sikoltozik és könyörög, hogy hagyjam abba.
vagyis leolvasztom az orgazmusreléjét. az antipátia kicsapódása
csak ezután következik: nem hagyom abba.
tudod... van az az érzés, ami akkor tör rád, amikor már annyit élveztél,
hogy ha még egyet kéne, elképzelhetőnek tartod, hogy elájulsz vagy beledöglesz,
ezért megpróbálod visszatartani, megakadályozni, hogy elélvezz,
így ottrekedsz mozdulatlanul kifeszítve a vágy és a történés közötti senkiföldön, 
s anniyra várod az orgazmust, mint sivatagos tájon összeesve a dögkeselyűket...

na de vissza a lényegre: a legfurcsábbnak azt tartottam mindig,
hogy a férfiak nem vették észre, ha "másképp" nyúltam hozzájuk.
tudat alatt viszont valószínűnek tartom, hogy megérezték,
hogy a nőt érintettem meg bennük. vagyis kijött belőlük idővel a hülye p*csa.
hisztisek, követelőzők, következetlenek lettek.
bőgtek, toporzékoltak, könyörögtek, térden kúsztak.
úgy éreztem, mintha Pandóra szelencéjét nyitottam volna ki
minden alkalommal, amikor egy férfiban megérintettem a nőt.

az érintésnek hatalma van.
vigyázz kit simogatsz. 
de arra is vigyázz, hogy abban a valakiben 
melyik belső állat fejét cirógatod meg,
mert előbb vagy utóbb ki fog bújni...

2012. március 19., hétfő

orális szex etikett

kezdjük egy aranyos viccel, amit még egyik kedves olvasó mesélt pár éve sörözés közben:

pasi felszed egy csajt egy házibuliban;
kimennek a kertbe, hogy egy fa árnyékában lecuppantsa.
már térdel a lány, ám mielőtt nekifogna, 
azt mondja szende tekintettel:
- ugye szólsz, mielőtt elmennél?
- persze!
nekifog a csaj, lelkiismeretesen dolgozik a dolgoznivalón,
egyszer csak kikerekedett szemekkel konstatálja,
hogy a tagnak igen-igen jó lehetett,
mert szájba tolta az adag vitamint;
a csaj nézi kérdőn (teli szájjal),
mire a pasi felhúzza a sliccét, s azt mondja:
"na jó, akkor én mentem..."

vicces, vicces, de valahogy tényleg illik szólni/jelezni.
de még előtte van néhány dolog, amit nem árt betartani,
ha nem akarod, hogy csak egyszer kerüljön sor a dologra:

1. az ápoltság/higénia a numero uno szabály.
ha nem patyolat tiszta odalent, a közelébe sem engeded.
nem elég jó a "zuhanyoztam ma" érv.
annál sokkal igényesebbnek kell lenni, ha nem akarod,
hogy a másik kellemetlen élménnyel maradjon.
a nemi szerv a legjobban "eldugott", és legkevésbé szellőző testrész,
amit eleve tisztán kell tartani már csak saját egészségünk érdekében is.
ha pl. frissen mosott, kellemes puha puncit kap egy pasi az orra alá,
elég valószínű, hogy "rákap", ha kifejezetten jó élményben volt része.

2. részt kell venni. az orális szex fogadása nem passzív tevékenység!
főleg a férfiaknak van nagy szüksége arra, hogy visszajelzést kapjanak,
hiszen kevesen csinálják azért, mert abból nekik származna nagyobb örömük.
ha jó, nyugodtan adj ki hangot, mondd el, írd körül, ha beszélős típus vagy,
ilyenkor használd a beszélőkéd, mert ez az a pillanat, amikor nyitottabbak rá
(aktus közben nem a fejükben van a vér, olyankor gyakran egyenesen zavaró
számukra a beszéd, hiszen gondolkodni kell hozzá. kérdezni viszont ugyanezen
megfontolásból szigorúan tilos. ha arról beszélsz, mennyire jó, az simán belefér,
de ha beszélGETni akarsz, arra nem ez a megfelelő pillanat!
akkor erekció hello, ülhettek le teázni).

ha megteheted, és tényleg annyira jó, sikítózz, tépd a lepedőt, kapaszkodj,
amibe csak tudsz, szorítsd a csuklóját, markold a melled, söpörj le mindent
az éjjeli szekrényről, túrj bele a hajába, ordíts, zihálj, zokogj (habár attól megijednek),
szóval bármi, amivel jelzed, hogy az, amit csinál, isteni (akkor is, ha egyelőre csak jó,
mert ha látja, hogy van értelme, anyait-apait bele fog adni)

ami a hím visszajelzéseit illeti: a "megfogom a fejét, és lenyomom a torkán" akciót
kevés Nő értékeli, de ha megkockáztatod, hogy netán a csaj dühében leharapja,
csak tessék kísérletezni - saját felelősségre. az a nő, aki szereti, tudja arra is használni
a kezét, hogy megfogja a tiédet, s rátegye a saját fejére. ha célozni akarsz a dologra,
elég, ha simogatod a haját, ha odafigyelsz, úgyis érsze fogod venni, hogy mehetsz-e tovább.

3. (hímeknek:) ha pornósat akarsz játszani, menj kurvához, mert egy Nőnek
nem élvezünk az arcára, nem toljuk le tövig a torkán - amíg már fulladozik -,
nem húzzuk rá a fejét a f*szra a hajától rángatva, és sorolhatnám...
a mélytorkost a kedves, tehetséges, merész barátnő úgyis bevállalja, ha szeret,
nem illik utalgatni rá, vagy egyenesen kérni. az ilyesmi kialakul, ha van türelmed.
ha meg nem csinálja, s neked feltétlenül igényed pornósztárnak érezni magad,
vagy keress mást, vagy nyugodj bele, hogy ejsze normális szexuális életed van.

4. pasiknál könnyű eldönteni, mikor van vége az orális menetnek,
de lányoknál mégis honnan kéne tudni? talán akkor, amikor már
a fogaidat veri ki a szeméremcsontjával, akkorákat élvez?
vagy amikor már leizzadt a nagy kapálózásban? nehéz eldönteni.
én se mindig tudom megítélni, mikor hagyjam abba,
de amikor a nyelv másik oldalán vagyok, azzal jelzem, hogy
kezdem felfele húzni, s szólok, hogy ez már az a rész, amikor
az előjátékból ideje lenne áttérni az aktus részre.
mert a nőnek az orális inkább előjáték,
a férfinak nem annyira, ha el is durran közben.
(bár vannak nem egylövetűek is - sajnos kevesen)

sexzuza
Férfitól hallottam ilyet a napokban, hogy számára a szex
51 százalék orális (de lehet, hogy 69 százalék :P), 49 százalék aktus.
ezen nagyon nagyon elgondolkodtam. rájöttem, hogy ez
a kompatibilitásban fontos tényező, hiszen az arány mindenkinél más,
annak függvényében, hogy hogyan szocializálódott.

azt tapasztaltam, hogy azok az emberek (nők, férfiak egyaránt)
szoktak gyakrabban orális örömöket nyújtani,
akik valamit pótolni vagy ellensúlyozni akarnak
(pl. a csúnya nők jobban sz*pnak, a bizonytalan félrfiak többet nyalnak,
bár tisztában vagyok vele, hogy ez a kijelentés eléggé sarkított, és
politikai korrektség szempontjából sem túl cuki, de attól még...),
na meg persze ott vannak azok, akik így szokták meg
egy szűz barátnőnek vagy pornófüggő pasinak köszönhetően.

az orális szex - nem úgy, mint az anális - szeretetről, odaadásról, önzetlenségről szól,
nem pedig dominanciáról. ha valaki ezzel nincs tisztában, az valamit rosszul csinál.
nem az a faszagyerek, akit sz*pnak/nyalnak, hanem az, aki odalent van és csinálja,
mert elég valószínű, hogy azért teszi, mert örömöt akar szerezni, vagyis szeret.

2012. március 15., csütörtök

szakítós zenék

annyira sajnálom, hogy mindegyik csak akkor tudott
valami igazán jó (nekem tetsző) zeneszámot mutatni,
miután szakítottam vele.

lehet, hogy ha kapcsolat közben jöttem volna rá,
hogy mégis van ízlése, nem siettem volna el a szakítást.

a számok üzenetetét figyelve elég könnyű volt rájönnöm,
kb. mit vétettem, és melyik betűk voltak azok,
amiket én írtam a kapcsolat "Vége" feliratából.


ezt egy hároméves együttélés után kaptam,
ami az (én hibámból) olyan volt, mint egy erdőtűz
szárazság idején.: gyors, ijesztő, s nem marad utána semmi.

túl gyorsan, túl mélyen
ismertük meg egymást.

 

Turning me on, turning me off,
making me feel like I want too much
living with you's just putting
me through it all of the time
running around, staying out all night
taking it all instead of taking one bite
living with you's just putting
me through it all of the time


ez a szám egy négy hónapot tartó intenzív
"ki rúg ki kit gyakrabban és gyorsabban"
típusú "nem is vagyunk kapcsolatban"
fölöttébb bonyolult viszony végére akart
pontot tenni (sikertelenül - mert ezután
hangzott el minden, ami azalatt
a négy hónap alatt kellett volna)


Now and then I think of when we were together
Like when you said you felt so happy you could die
Told myself that you were right for me
But felt so lonely in your company
But that was love and it's an ache I still remember


ezt a gyönyörűséget a héten kaptam.
négy-öt hónapnyi olyan valami után
(amit kapcsolatnak nem neveznék)
amiből három arról szólt, hogy próbáltam
megértetni vele, hogy részemről már
az első három hét után rég vége volt.
nem tudom, hogy a túl sok türelemmel,
vagy a nem eléggel ártottam szegénynek,
de abban igaza van, hogy nem szerettem (eléggé?).


What have I done?
I'm a fucking monster
when all I wanted was
something beautiful
my love too much
your love not enough

nagyon szépek; köszönöm, fiúk, kedvesek vagytok :)
mindig hasznos a feedback.

ettől függetlenül, egyhamar nem áll szándékomban
szakítós számok szövegére fülelni, hogy kihámozzam belőle,
mitől és mennyire voltam hülye p*csa.

garantálom, hogy ritkán voltam véletlenül az ;)


2012. március 13., kedd

hardcore party

az a kemény eresztés, amikor szombat délután mástól hallom,
hogy a péntek éjjeli bulin összecsókolóztam egy lánnyal a bárnál.

ezek szerint neki is jól telt, mert 
állítólag ő se sokra emlékszik...

ez a leckém, amiért
tiltakozom az ivászat ellen...
rendben, aláíróm:
néha (de csak néha!)
nem olyan nagy bűn, ha
el tudja engedni
magát az ember,
(de én pl. nem tudom,
és nem akarom, amikor
nem érzem magam biztonságban,
és ez az, amin igazán elgondolkodtam)

idegen városban, idegen helyen, idegen társaságban
valahol a terem másik végében ott ivott a biztonságom.

2012. március 8., csütörtök

szerelem-játékelmélet



úgy érzem magam, mint amikor megébred az ember egy nagyon részeg éjszaka után,

s kezdenek bevillanni a képek, hogy mekkora gigantikus nagy marhaságokat tett/mondott módosult tudatállapotban,

s olyan szinten szeretne abban a pillanatban megszűnni létezni szégyenében, hogy a tér is meghajlana bele;

a második fázis az, amikor tudja, hogy úgyis visszafordíthatatlan, s már minden mindegy,

úgyhogy röhög magán egy jót, és megy tovább a nap.

már öt órája be vagyok ragadva az első fázisba.

"I can't stop being surprised about yesterday's awkwardness" effektben fogom lenyomni a mai napot.

amit a legjobban utálok: ha meglepem saját magam.
amit a legjobban szeretek: ha valaki ki tudja hozni belőlem.

note to self:
veszélyes játék egy friendzone-olt(nak hazudott) 
kedves ismerőssel - aki nem mellesleg ellenkező nemű - 
poénból vetkőzőst játszani skype-on; 
még akkor is, ha egyikünk sem lát semmit a másikból válltól lefele. 


csak hát maga a tudat bekavar...
meg a visszafordíthatatlanság ténye.
s mindezt színjózanul.
cö-cö-cö...


***
középiskolás koromban sokat jártam a fiúbentlakásba.
(nem, nem "AZÉRT". van egy szigorú szabályom, amihez 
egész eddigi életemben következetesen tartottam magam:
osztálytárssal, évfolyamtárssal, kollégával nem kavarunk)
mindigis szerettem figyelni a serdülő fiúk lelki fejlődését:
melyikből lesz a jó pasi, melyik lesz a szélhámos, és ezek a
változások hogyan, mikor, minek hatására következnek be.
sokat tanultam a férfiakról tőlük/átlaluk abban az időszakban.

egy kis provokálás attól még persze belefért, ezért egyik alkalommal
feldobttam, hogy kártyázzunk vetkőzésben. annyira biztos voltam
abban, hogy nyerni fogok, hogy egy pillanatig sem fordult meg a
fejemben, hogy mi van, ha a végén én leszek az, aki vesztesként
kb. 6 fiú előtt le kell dobja a rongyokat; ám nem volt gond, mert
szerencsére jól saccoltam be a képességeimet, de az is egy ilyen
helyzet volt, amikor kvázi meggondolatlanul mentem bele egy játékba.

a megszívós rész mégsem maradt el. 
a következő képet tessék elképzelni:
hosszú asztal egyik oldalán kb. három pucér, 
s pár félmeztelen srác ül (abrosz mögé bújva) 
az asztal másik oldalán tizenéves lányka 
pólóban, zokniban, és rajzfilmfigurás mintával díszített bugyiban
laza mozdulattal osztja a kártyalapokat diadalittasan, vigyorogva;
mire benyit a bentlakás igazgató, s úgy mered a díszes társaságra,
mintha az anyját kapta volna rajta egy lóval. az a megbotránkozás...
jelzem, felekezeti iskolában vagyunk 10 évvel ezelőtt.

(és nem, nem rúgtak ki. 
legalábbis nem akkor :D)

***

tanulság (most így nők napja alkalmából):

nőnek lenni férfiak között olyan, mint 
nagyon kevés zsetonnal rulettezni:

ha pirosra vagy feketére teszel, 
kevesebb eséllyel veszítesz, 
ha nyersz, akkor nem túl sokat.
ez a kockázatkerülőbb változat.

de ha nagyot akarsz nyerni,
nagyot kell kockáztass,
úgy viszont az sem kizárt,
hogy mindent elveszítesz...
na de az ellenkezője sem :)

egy biztos: 
a bátorság és a vakmerőség között hajszálvékony a határ.

ahogyan a barátság és szerelem között is...

2012. február 10., péntek

szexuális devianciák I.(parafíliák) - PEDOFÍLIA

kedves olvasó,

bár azt hinnéd, hogy számodra tárgytalan a téma,
hiszen ritkának hiszed, mert veled nem történt meg,
vagy nem ismersz olyat, akivel igen; de hidd el,
többen járkálnak a világban/akár a környezetedben, akiket
gyerekkorukban molesztáltak, bántalmaztak, mint hinnéd.

valószínűleg azért nincs "szem előtt" a téma, mert sem az elkövetők
(akik egyébként kb. 80 százalékban családtagok szoktak lenni),
sem az áldozatok nem beszélnek róla - ami érthető.

saját tapasztalatból, és pár hozzám közeli "áldozat" (rühellem ezt a szót)
itt-ott elejtett emléktöredékeiből vagy elbeszéléséből tudom, hogy
napjainkban a pedofília a világ egyik legszomorúbb és legszörnyűbb betegsége,
s annak szenvedő alanyává válni olyan traumákat okoz, amik ritkán kezelhetők,
emészthetők, ezzel oldhatatlan bogokat képezve a személyiségben,
amik előbb-utóbb valamilyen formán megbosszúlják magukat.

köszönöm a megértésed, türelmed és empátiádat,
ha azok közé tartozol, akiket nem érint a téma,
s mégis elolvasod.
______________________________________

és akkor íme a "számok":
- az elkövető ötből négy esetben családtag
- tévhit, hogy a katolikus papok közt akad a legtöbb (pusztán attól tűnik soknak,
hogy ezeket az eseteket érthető okokból felháborítóbbnak tartja a közvélemény,
ezért felfújja, aztán elkezd általánosítani). a statisztikák szerint a pedofiloknak
pusztán 0,3 százaléka pap.
- szinte minden esetben férfi az elkövető, de az adatok azt mutatják, hogy
gyakori a homoszexuális pedofilok száma, illetve a homoszexuális férfiak között
háromszor nagyobb a hajlam erre. természetesen a melegek felháborodnak,
ha egy lapon említik őket a molesztálókkal (azok, akiknek nincs köze hozzá, jogosan!)
viszon tagadhatatlan, hogy itt-ott összefutnak a szálak.
például a Vereniging MARTIJN holland szervezetet, amely legalizáltatni szeretné 
a felnőtt-gyerek szexuális kapcsolatot (!!!), a Nemzetközi Leszbikus és Meleg szövetség zárta ki 94-ben.
ha jól emlékszem, pár éve még ők (MARTIJN) voltak azok, akik kardoskodtak azért,
hogy a holland törvénykezés csökkentse a beleegyezési korhatárt (ami az európai országok nagyrészében
14 és 18 év között van - Romániában - legutóbbi információim szerint - 16),
vagyis büntetlenül lehessen pl. egy 13 éves gyerekkel közösülni.
(a serdülőkorúakhoz való vonzódás az efebofília, de a törvénykezés a pedofíliával egybemossa,
amennyiben a beleegyezési korhatár alatti korú gyerekről/serdülőről van szó)
- a pedofília valamelyest "kezelhető", ám kimutatták, hogy azok a férfiak,
akik kisfiúkat molesztáltak, kétszer nagyobb eséllyel esnek vissza, 
mint azok, akik kislányokat.
- a pedofilok nagyrészét gyermekként bántalmazták/molesztálták,
ezért gyakran a bosszú is hozzájárul ezen kórkép kialakulásához.
- továbbá nagyobb eséllyel válnak felnőttkorukra pedofillá azok a gyerekek/serdülők,
akik viselkedési zavarokkal küzdenek, főképp a lopás, verekedés, gyújtogatás (!),
ötéves kor utáni gyakori ágybavizelés illetve állatkínzás azok, amik a leggyakoribbak.
az utóbbi három feltűnően sok (már) pedofil gyerekkorára jellemző.
- legtöbbjük esetében árnyékos, manipulatív jellemet takar az amúgy becsületesnek,
sőt, etikusnak, vallásosnak vélt/mások által annak látott életmódjuk.
- amennyiben házasságban élnek, gyakoribbak a szexuális zavarok.
_____________
- az áldozatok lelki sérülései legtöbbször az egészséges intim kapcsolat kialakításának
nehézségeiben vagy egyenesen lehetetlenségében mutatkoznak meg.
elmosódik a gyönyör és fájdalom határa, ezért néha az örömérzet bűntudatot ébreszt,
de az sem kizárt, hogy a lelki fájdalom fizikai gyönyörrel párosul.
gyakran kerülnek ki a molesztálás áldozatai közül mazochisták, frigidek, aszexuálisok,
szadisták (akikben a bosszúvágy forr), vagy lányok esetében leszbikusok,
akiket ha férfi bántalmazott, már nem képesek megbízni a férfiakban,
ezért a nők szerelme számukra kevésbé hat "veszélyes"-nek.
fiúk esetében autoritás-problémákat okoz, amik gyakran a nők tárgyiasításához
vezetnek, mert képtelenek sértett férfiúi büszkeségüket feltárni.
egy felnőtt férfi nehezen vallaná be, hogy valamikor volt sebezhető és védtelen,
ezért inkább eljáttsza a kőkemény, szívtelen pasit, holott ennek a hátterében
a fájdalom, szégyen, frusztráció és a bizalomra, intimitásra való képtelenség húzódik meg.

2012. február 6., hétfő

szexuális devianciák I. - parafíliákról általában

na gyerekek. ideje megbeszélni ezt is.
mielőtt viszont eszetekbe jutna mohón keresni, hogy melyik típusba is tartoztok,
egyet szögezzünk le: az számít szexuálisan deviánsnak, aki nem képes más úton
kielégülni, csakis az illető módon. egyszerű példa: az, aki mazochista, az csak akkor
és csakis akkor képes orgazmushoz jutni, vagy akár csak beindulni, ha kínozzák, alázzák.
amennyiben ezt néha kívánja/elviseli, de nincs rá minden alkalommal szüksége,
vagyis anélkül is képes a "normális szexuális életre" (mi egyáltalán a normális?),
az nem "beteg", csak max nyitott, vagy hajlama van az illető parafíliára. érthető?

a DSM-IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) 
magyarul kb. Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve)
a parafíiliákat mentális zavarként tartja számon.

íme néhány példa:
(nagyjából gyakoriság szerint)
- pedofília
- fetisizmus
- S&M (szadomazochizmus)
- voyeurizmus (kukkolás)
- exhibicionizmus
- transzvesztitizmus
- telefonikofília (következtess...)
- biasztofília (a nemi erőszakhoz való vonzódás)
- gerontofília (a pedofília "ellenpólusa", az idősek iránti vonzódás)
- zoofília
- nekrofília
- hematofília (vér iránti vonzódás)
- szkatofília (mocsok és ürülék iránti vonzódás)
- frotteurizmus (nyilvános helyeken idegenekhez való dörgölőzés - többnyire a nemi szerv)
- hübrisztofília (bűnözőkhöz való vonzódás)
- harpaxofília (rablás áldozatává válás iránti vonzódás)
- emetofília (a hányáshoz való vonzódás)
a fentiek közül a gyakoribbakra kitérek részletesebben a napokban.

a parafíiliák kialakulásának nyilván oka van, s bár meglepőnek hangozhat,
de elég gyakran a deviáns szexuális viselkedésminták generációról generációra szállnak;
pontosan azért, mert tabutéma, s leggyakrabban az "akad be" az embernek, ami tilos,
vagy csak ott lóg a levegőben, de nem szabad beszélni róla.
a gyerek érzi, de nem tud mit kezdeni vele, így előbb-utóbb kibuggyan a dolog valahol,
és ha már egyszer megcsinálja, kinyílt Pandora szelencéje, nem nagyon van visszaút.

egyébként - a fiúk nagy meglepetésére - szexuális devianciának számít
az anális szex meg a pornófilm-függőség is.
csak úgy mondom... :) de erről majd később.

(ha valakinek valami még beugrik, ami szerinte gyakori,
és érdekelné, de nem találta a listán, az szóljon - komment vagy e-mail
de akár akkor is, ha csak érdekli/vonatkozik rá, de nem gyakori dolog)

2012. január 23., hétfő

mi az a szeretkezés? hát az, amit a nő csinál, miközben b*sszák!

régi vicc, lehet is rajta nagyot nyeríteni.
már ha az, aki nevet, nem nő, vagy
az, de érti, hogyan működik a férfi.

istockphoto
szokásom szerint sarkítani fogok egy kicsit, hogy legyen világosabb:

a nők szeretkezni akarnak, a férfiak d*ni.
egyet viszont szögezzünk le még a legelején:
attól, hogy a hím gyorsan-gyorsan be akarja tenni,
nem jelenti azt, hogy érzéketlen, suttyó vagy nem szeret.

a férfinál az erekció MÁR eleve az az izgalmi állapot,
ami a nőnél a "bokáig nedves és zihál":
be kell tenni, mese nincs!

legtöbb esetben ez nem feltétlenül esik egybe,
hiszen a férfi gyorsabb - pillanatok alatt lesz erekciója,
s ezt a hölgyek igazán nem kéne sértésnek vegyék,
hiszen a kemény, lüktető, álló hímtag a legkonkrétabb bók, ami létezik!

viszont ahhoz, hogy szeretkezés(közeli) legyen a dolog,
mindkét félben erős kell legyen az, ami a maga nemére jellemző:
a nőben a megértés és türelem, a férfiban az önuralom és figyelem.

a hímek tisztában kell legyenek azzal, hogyan működik a nőstény,
és mi a rendeltetése az előjátéknak:

mivel a nő szeretkezni akar, a gyengédségre reagál legjobban a teste.
ha szeretve érzi magát, ha szépnek érzi magát, ha biztonságban érzi magát,
olyan nedves lesz, hogy szinte fel kell mosni a fölösleget, s megnyílnak a kapuk,
nem kell erőszakkal bemászni a lába közé, majd behúz ő - ez reflex, figyeljétek meg.

amit a szebbik nem kell megértsen, az az, hogy
az erősebbik nemet nem hiába nevezik így;
a hím harcos!!! vadász! ezt nem győzöm hangsúlyozni.
ahogyan a nő szépnek akarja érezni magát, a férfi erős akar lenni.
azt kell gondolnia (a férfira a "gondol", a nőre az "érez" ige illik),
hogy ő dominál. számára a megszerzés, a bekerítés az előjáték.
ha elveszik a férfitól a vadászat örömét, 
jogosan fosztja meg a nőt az előjátékétól.

ha elvárjuk, hogy a pasi megerőltesse magát, vagyis visszafogja magát,
és simogasson, szeretgessen, becézgessen, akkor vegyük a fáradságot,
és játsszuk el mi is a magunk szerepét, ne hagyjuk ki a párzási táncot:
csalogassuk szines tollainkkal (= számára tetszetős ruha, fehérnemű),
provokáljuk az érzékeit (= érintsük meg, mutassunk neki olyat, amit szeret látni,
súgjunk neki huncutságokat, legyünk illatosak, selymesek és puhák).

téved, aki azt hiszi, hogy egy jó szeretkezés max egy egy órás projekt!
ideális esetben a vadászat egy nap, a zsákmány bekebelezése pedig pár óra.
s a hölgyek ne duzzogjanak, hogy az ő részük hosszabb,
mert nem igaz, hogy ők nem élvezik a hajszát!

bármilyen hihetetlennek hangzik, a megfelelő ráhangolódáshoz a férfinak 
hosszabb előjátékra (vagyis vadászatra) van szüksége, mint gondolnánk,
különben esély sincs többre, mint egy sima, gyors dugásra, hiszen nem volt igazi tét.

végezetül egy üzenet a hülye p*csáknak,
akik rinyálnak az előjátékért,
de nem tesznek érte semmit:

vezesd a kezét! mutasd meg neki, mit szeretnél.
hiába ismételgeted neki, hogy "előjáték, előjáték",
vagy  - mégrosszabb - duzzogsz magadban, mert
amíg nem tudja mit kérsz, nem fogja tudni megadni, ha akarja sem.
legtöbb esetben izgatónak is találják, ha ügyesen csinálod.
(ha meg nem veszi a lapot, intézd el magad - önkielégíts közben!
nem fogja tudni nem észrevenni, s minimum elgondolkodik rajta,
ha nem is meri megkérdezni.)
Puritán Szemét

Névjegy létrehozása