2014. február 11., kedd

a Puha meg a Kemény

buli. valami lepukkant egyetemista klubban, ahol nem jártam soha.
csodálkozom is, hogy ennyi év alatt elkerülte a figyelmem.

ők sem voltak még, de néhány órával ezelőtt - italozás közben,
a szinte üres kocsmában, a nagyon okos telefonjainkat matatva,
farrázási lehetőségeket keresgélve különböző aplikációkon s oldalakon,
bele kellett törődnünk a társasággal, hogy egy átlagos kedd estén,
ráadásul vizsgaidőszak közepén nem nagy a választék,
aligha találunk jobbat, hát abban állapodtunk, megnézzük ezt.

meg is bántuk az első öt percben. a zene nem valami isteni,
a klubtársaink nem valami agyba-főbe művelt egyének,
s annak ellenére, hogy mennyire nem elsőosztályú a buli,
mégis annyian dunsztolódunk idebent, hogy folyton azon kapjuk magunkat
kis nyolcfős társaságunkkal, hogy lépten-nyomon lépem, nyomom a másikat.

úgy ítéltük, könnyebb két embernek a másfél méterrel odébb lévő bárig
átverekedni magát a tömegen piát hozni, mint nyolcnak a húsz méterrel és
kilencven paraszttal odébb lévő kijáratig - távozni; hát nekifogtunk inni. ment is.
s bár az alkohol nem megoldás, zseniális kifogás mindenfélére, amit az ember
józanul nem tenne, csak részegen vagy részegnek vélten.

ennek eredményeképp úgy elkezdtünk tánc közben egymás között
kombinálódni és permutálódni, hogy egy adott pillanatban azon kapom magam,
hogy szendvicsben vagyok.
egyik kezemmel magam előtt matatom a francia lány puha, dimbes-dombos formás idomait,
másikkal magam mögött a német rügbis csávó kőkemény combját (nem csak a combja volt az).

annyira belemerülök ebbe a csodálatos kontrasztba, hogy szinte-szinte halucinálok.
Síva vagyok, kezeimben tartva egyszerre a teremtő és pusztító erőt, elképzelem,
hogy kettőnél jóval több kezem van, jusson egy-egy a lány kebleire, csípőjére, combjaira,
a férfi erős vállaira, karjaira, mellkasára, karoljak át és simogassak meg mindent rajtuk.

mindketten dörgölőznek, simulnak, hullámzanak, visszasimogatnak. négy kéz van rajtam,
mind a négy ugyanazt akarja, amit én. egybeolvadunk, hat kezünk van, már nem tudjuk
- mi hárman, mint eggyé vált test - hogy kinek a keze van az ágyékunk tájékán.

volt részem elég orgiában, meg mindenféle csoportos szexuális tevékenységben,
de eddig mindenképp ebben láttam a legtöbb potenciált, s az, hogy nem került sor rá,
csak mégérdekesebbé és mégkívánatosabbá tette.
amikor lejárt a buli, szépen hazamentünk mindannyian,
de hármunk tekintetében ott volt búcsúzáskor a "mi lett volna, ha...?"

2014. február 2., vasárnap

ezek a francia nők...

nemrég összebarátkoztam egy francia lánnyal.
(eredetileg félig olasz, félig görög, de franciaországban nőtt fel.
annél szexibb európai kombinációt aligha el lehet képzelni.
elragadó a tüzes mediterrán temperamentuma s a franciás eleganciája)

első pillanattól egymásra kattantunk.
na nem "úgy". tényleg. csak barátság.
attól még persze néha elnézegetem a combját,
amikor keresztbe teszi a lábát, de ez nálam teljesen természetes.
ő is természetesen kezeli. kacéran mosolyog, amikor észreveszi.

tegnap este annyira teázhatnékunk támadt, hogy elhívott magához.
első alkalommal voltam nála. valahogy nem lepődtem meg azon,
hogy felfordulás van, de ekkora rendetlenséget még életemben nem láttam.
(nálam sem, pedig én aztán néha tényleg kunsztot űzök belőle,
hogy ellensúlyozzam az agyam túlzottan száraz és strukturált működését).

olyan szinteken "hárábábura" volt a lakásában, hogy az már meredek.
sampon az előszobában a földön, bugyik a konyhában az asztalon,
könyvek a fürdőben a mosógépen, zavartan nézelődtem, hova tehetném le
a teáscsészét, amit a kezembe nyomott, aztán találtam
egy tíz négyzetcentiméternyi helyet a kagyló szélén...

egy pillanatig nem mentegetőzött a rendetlenség miatt.
csak arrébb rúgdosta azt, ami éppen útban volt, s kecsesen egyensúlyozott
puha fenekét billegetve az elhagyatott tárgyak közötti ösvényeken.

megmutatta a lakást, bukfenceztünk a hálójában az ágyon,
nekifogtunk tortát sütni éjfélkor, órákig beszélgettünk,
s egy adott pillanatban teljesen off topic azt kérdezi,
említette már, hogy volt neki csaja is? kezd melegem lenni.
lehet, azért, mert a hátsómmal a radiátort támasztottam, de mégis...
valami más jellegű melegség is elkezdett fel-alá járkálni a szívem s a gyomrom között.
elkezdi mesélni, hogyan kezdődött. annakidején, amikor még Lyon-ban
járt egyetemre, egy évfolyamtársnőjével ilyen-olyan játékokat játszottak,
addig addig, hogy már szokássá vált a csókolózás meg ilyenek.
mondom "érdekes" (semmi értelmesebb nem jutott eszembe, amit mondhatnék).
tényleg nem mérte be a radarom, hogy hajlama volna az ilyesmire...

aztán ismét félig-meddig off topic megkérdezi, hogy meg akarom-e kefélni.
a haját. nem várta meg a választ, már szaladt is vissza a hajkefével,
mire kimondtam volna, hogy "persze". lecsapja magát a székre,
még egy utolsót hátrapillant mosolyogva,
s kiráncigálja a hajgumit a dús csokoládébarna hajából.
elkezdem finoman kefélgetni a haját, hogy ne húzzam,
közben csacsog, csivitel, mesél, gesztikulál, nevetgél,
én meg a nyaka ívén pihentetve a szemem csak kefélem, kefélem,
és kezdtem lassan megérteni, miért vonzódnak a férfiak az ilyen nőkhöz.
azokhoz, akik hisztiznek, toporzékolnak, követelőznek, zsarolnak,
panaszkodnak, zokognak, harsányan nevetnek, teli szájjal beszélnek...
van bennük valamiféle elképesztően lenyűgöző, bénító energia,
amivel belenyúlnak az ember mellkasába és kacéran mosolyogva
babrálnak, játszanak a szívével - markolásszák, gyúrják, círogatják,
masszírozzák, karmolják, összetörik, szétmorzsolják...
nem győzök betelni ezzel a tornádószerű jelenséggel.
jönnek, felkapnak, szédülésig forgatnak,
majd valahol odébb jól földhöz basznak s továbbállnak.
csodálatos. komolyan.

2014. február 1., szombat

troll

amióta ismét egyedülálló lettem, erős késztetést érzek, hogy marhaságokat csináljak.
kapcsolatban mindg egy kicsit háttérbe szorul a bolondos énem.
nemrég jól kiengedtem párszor.
__________________

egyik este az unokatestvéremmel megéheztünk s úgy döntöttünk, házhoz rendelünk.
megrendeljük a kaját, érkezik a futár, ledobok magamról minden ruhát,
felveszek egy vastag, kötött gyapjúzoknit, s mezteleül ajtót nyitok. helyesbítek: zokniban.
pókerarccal nyújtom oda neki a pénzt, ő pókerarccal elveszi, ideadja a visszajárót,
átveszem a dobozokat, megköszönöm szépen, elköszönünk, becsukom az ajtót.
az unokatesómmal egymásnak dőlve vihogung az előszobában, mint a hülyegyerekek.

nincs a történetnek semmi tanulsága. max anny, hogy érdemes a greenhouse-tól rendelni,
mert a futár jófej csávó.

__________________

másik:
nőgyógyásznál. a pasas (mindigis férfi nőgyógyászhoz szerettem járni)
rutinosan matat bennem két ujjal, a másik kezével  nyomkodja az alhasam,
s kérdezgeti, hogy fáj-e (abszolút rutinművelet), közben nézi a falat. koncentrál.
ismét kérdezi, hogy "és itt? itt fáj?". mondom "nem, egyáltalán, sőt, ha így folytatja,
kifejezetten jó lesz, mert pont megtalálta a g-pontomat, gratulálok."
elkezd röhögni, a nevetéstől remeg bennem a keze. mire én
"ez az! csak így tovább, ne álljon meg" s még hozzá is toldok egy finom pornósikolyt.
a csávó kikapja a kezét s fél percig megállás nélkül röhög.
amikor abbahagyja, azt mondja, annakdején, amikor orvosin volt,
s nőgyógyász akart lenni, azt remélte, minden munkanapja ilyen fasza lesz.
mondom, örvendek, hogy örömet szerezhettem neki, s ő is szinte nekem...
mondom "szinte".

__________________
Puritán Szemét

Névjegy létrehozása