arról, hogy hangosnak lenni jó

évekkel ezelőtt volt egy pasim, akivel (többek között) azért jártam, 

mert valami eszméletlen módon tudta kezelni a kezelnivalót.

magyarán jól kézimunkázott - bár ebben nagyjából 

ki is merült minden szexuális jellegű tehetsége...

jókat nevettünk a lakótársaimmal azon, hogy az alsó szomszéd 

becsengetett egyik délután, és azt mondta, hogy 

értsem meg, ő már öreg, s túl van két szívinfarktuson;

ha nem tanulok meg halkabban üvöltözni, meglesz a harmadik is.

a mellettünk lakó meg nem tétovázott, egyenesen feljelentett.

becsengetett két darab kék egyenruhás fickó.

kinyitom az ajtót egy szál kombinéban,

s aszongyák, csendháborítás bla-bla-bla,

mire én: "miért? mekkora büntetést szoktak kiróni egy becsületes orgazmusra?"

az egyik elkezdett vihogni, és elfordult.

a másik meg nagyon keresett valami replikát,

de csak annyit tudott kidadogni, hogy akkor ezt vegyem figyelmeztetésnek,

s ne forduljon többet elő. erre én persze felháborodtam, s visszakérdeztem, hogy 

"mi ne forduljon többet elő?! orgazmusom?! ezt nem gondolhatja komolyan! akkor inkább fizetek mindegyikre egy büntetést. nekem úgy is megéri, ha önöknek van türelme s ideje naponta ötször kijönni, s megírni!"

erre a másik ipse átcsapott visszafojtott vihogásból diszkrét vonyításba, 

s a lépcsőház korlátjába kapaszkodva próbált úgy tenni, mintha nem röhögne magán kívül.

komolyan elgondolkodtam azon, hogy beinvitálom egy nagyot pisilni,

nehogy a kollégája meg kelljen büntesse közterületen való vizelésért.

végül nem lett belőle büntetés, de az egyik rendőr rá uszkve másfél évre köszönt az utcán.

azóta is köszön... (kíváncsi lennék, milyen becenevet kaptam. "fata cu orgasmu"?)

pedig szerintem nem is vagyok hangos. annyira...

na de vannak hangos pasik is ám!

volt egy zenész barátom anno, aki friendzone-ból átkerült fuck buddy kategóriába,

csak kicsit rosszkor. nagy családi összejövetelen voltunk,

az egész ház teli rokonokkal. franc gondolta, hogy a csávó

magán kívül elkezd majd üvöltözni, s szinte megfojtom a párnával.

aztán elmentünk sátorozni valami isten háta mögötti helyre. probléma megoldva.

igaz, közben szinte vérzett a dobhártyám, s utána napokig csengett a fülem, de túléltem.

és akkor voltak a hangos nők...

most tegyünk össze kettőt egy ágyba.

mondjuk az enyémbe...

és képzeljük magunkat a kanos lakótárs helyébe

(akinek a szobája közvetlenül az enyém mellett volt,

ahonnan még a diszkrét fitymacsattogás is áthallszik, nem hogy a sikoltozás)

másnap ennyit mondott sértődötten:

"nem elég, hogy te több csajt hozol fel, mint én,

hanem még egész éjjel kívántatod is... utállak."

meg tudtam érteni...

arról, hogy ujjazni jó

sok-sok évvel ezelőtt kialakult egy furcsa szokásom:

néha úgy érek hozzá egy férfihoz, hogy arra vágyom, 

csoda történjen, és a kezeim között nővé alakuljon.

becsukom a szemem, és miközben a nyakát nyalogatom,

elképzelem, hogy illatos, selymes, hosszú fürtökbe temethetem az arcom,

finoman megmarkolom a derekát, mintha karcsú női derék lenne.

rájöttem, hogy be tudom csapni a kezem, az elmém.

el tudom hitetni vele, hogy az, amit simogat,

almavirág illatú női bőr; azt, hogy ha kinyitnám a szemem,

az a lány feküdne mellettem, aki miatt 

sok-sok évvel ezelőtt kialakult ez a szokásom.

aki nem engedte, hogy hozzáérjek.

csak néha. csak kicsit. csak titokban.

annyira titokban, hogy ő sem akarta tudni.

csak néha hagyta, mert talán ő is be tudta csapni az elméjét,

s el tudta hitetni vele rövid időre, hogy az a kéz,

ami a kis kerek mellecskéjére simul, férfikéz, nem az enyém.

annyira bele voltam habarodva a kis dög heterójába,

hogy már akkor is őt képzeltem el, amikor pasival voltam.

aztán elhalványult a képe, az illata, az emléke,

maradt csak egy berögzült szokás, 

amit a pszichológiai szaknyelv klasszikus kondicionálásnak nevez.

mai napig megtörténik, hogy ha megmarkolom egy férfi derekát,

vagy finoman megharapom a fülcimpáját, átkapcsol a tudatom a 

"szerelmes vagyok egy nőbe" üzemmódba.

nemrég értettem meg azt is, miért szeretem ujjazni a férfiakat.

(a prosztata orgazmus érvvel felvezetve, egy kemény alfahímet 

sem nehéz meggyőzni, hogy megengedje, hogy a hátmasszázs

lassan átmenjen fenékmasszázsba, s a kenyérdagasztó fenékmasszázs

közben elkalandozzon a kéz az ánusz fele, amit körkörösen, gyengéden

simogatva könnyű megszoknia és belenyugodnia, hogy egészen finoman

egyre bennebb költözik az érintés)

odabent ugyanolyan végtelenül selymes, forró és nedves a nyálkahártya,

mint a hüvelyben. bár más az izomzat, de a kis hiszékeny,

elkényeztetett ujjbegyeimmel el tudom hitetni azt, amit hinni vágynak.

én hiába vagyok nyers, mohó, türelmetlen és önző,

mert a kezem külön életet él. ő kedves, megértő, lassú - és kicsit buta.

azt hiszi, hogy az "odabent" ekvivalens valami 

nem csak fizikai síkon értelmezett mélységgel.

olyan tétován matat az emberekben, mintha félne, 

hogy a sötétben felborítja az élére állított lelket bennük.

néha gondolatban rászólok, ha éppen lányban indul felfedezőútra:

"nem törik, baszod, mitől félsz?!".

ha egy nő antipatikus, az első gondolatom (kép - mert a gondolataim 

nagyrészt képekből és illatokból állnak), hogy berángatom a legközelebbi mosdóba,

letépem a bugyiját, beerőltetem két középső ujjam a szájába,

hogy ne legyen száraz, határozott, erős mozdulattal vállból belemélyesztem

két ujjamat a hüvelyébe, tenyerem rásimul a vénuszdombjára,

maradék ujjaim kapják a szorító szerepet, s így belekapaszkodva a nemi szervébe

addig rángatom, amíg el nem megy. ezt addig csinálom, 

amíg már bőg, sikoltozik és könyörög, hogy hagyjam abba.

vagyis leolvasztom az orgazmusreléjét. az antipátia kicsapódása

csak ezután következik: nem hagyom abba.

tudod... van az az érzés, ami akkor tör rád, amikor már annyit élveztél,

hogy ha még egyet kéne, elképzelhetőnek tartod, hogy elájulsz vagy beledöglesz,

ezért megpróbálod visszatartani, megakadályozni, hogy elélvezz,

így ottrekedsz mozdulatlanul kifeszítve a vágy és a történés közötti senkiföldön, 

s anniyra várod az orgazmust, mint sivatagos tájon összeesve a dögkeselyűket...

na de vissza a lényegre: a legfurcsábbnak azt tartottam mindig,

hogy a férfiak nem vették észre, ha "másképp" nyúltam hozzájuk.

tudat alatt viszont valószínűnek tartom, hogy megérezték,

hogy a nőt érintettem meg bennük. vagyis kijött belőlük idővel a hülye p*csa.

hisztisek, követelőzők, következetlenek lettek.

bőgtek, toporzékoltak, könyörögtek, térden kúsztak.

úgy éreztem, mintha Pandóra szelencéjét nyitottam volna ki

minden alkalommal, amikor egy férfiban megérintettem a nőt.

az érintésnek hatalma van.

vigyázz kit simogatsz. 

de arra is vigyázz, hogy abban a valakiben 

melyik belső állat fejét cirógatod meg,

mert előbb vagy utóbb ki fog bújni...

orális szex etikett

kezdjük egy aranyos viccel, amit még egyik kedves olvasó mesélt pár éve sörözés közben:

pasi felszed egy csajt egy házibuliban;

kimennek a kertbe, hogy egy fa árnyékában lecuppantsa.

már térdel a lány, ám mielőtt nekifogna, 

azt mondja szende tekintettel:

- ugye szólsz, mielőtt elmennél?

- persze!

nekifog a csaj, lelkiismeretesen dolgozik a dolgoznivalón,

egyszer csak kikerekedett szemekkel konstatálja,

hogy a tagnak igen-igen jó lehetett,

mert szájba tolta az adag vitamint;

a csaj nézi kérdőn (teli szájjal),

mire a pasi felhúzza a sliccét, s azt mondja:

"na jó, akkor én mentem..."

vicces, vicces, de valahogy tényleg illik szólni/jelezni.
de még előtte van néhány dolog, amit nem árt betartani,
ha nem akarod, hogy csak egyszer kerüljön sor a dologra:

1. az ápoltság/higénia a numero uno szabály.
ha nem patyolat tiszta odalent, a közelébe sem engeded.
nem elég jó a "zuhanyoztam ma" érv.
annál sokkal igényesebbnek kell lenni, ha nem akarod,
hogy a másik kellemetlen élménnyel maradjon.
a nemi szerv a legjobban "eldugott", és legkevésbé szellőző testrész,
amit eleve tisztán kell tartani már csak saját egészségünk érdekében is.
ha pl. frissen mosott, kellemes puha puncit kap egy pasi az orra alá,
elég valószínű, hogy "rákap", ha kifejezetten jó élményben volt része.

2. részt kell venni. az orális szex fogadása nem passzív tevékenység!
főleg a férfiaknak van nagy szüksége arra, hogy visszajelzést kapjanak,
hiszen kevesen csinálják azért, mert abból nekik származna nagyobb örömük.
ha jó, nyugodtan adj ki hangot, mondd el, írd körül, ha beszélős típus vagy,
ilyenkor használd a beszélőkéd, mert ez az a pillanat, amikor nyitottabbak rá
(aktus közben nem a fejükben van a vér, olyankor gyakran egyenesen zavaró
számukra a beszéd, hiszen gondolkodni kell hozzá. kérdezni viszont ugyanezen
megfontolásból szigorúan tilos. ha arról beszélsz, mennyire jó, az simán belefér,
de ha beszélGETni akarsz, arra nem ez a megfelelő pillanat!
akkor erekció hello, ülhettek le teázni).

ha megteheted, és tényleg annyira jó, sikítózz, tépd a lepedőt, kapaszkodj,
amibe csak tudsz, szorítsd a csuklóját, markold a melled, söpörj le mindent
az éjjeli szekrényről, túrj bele a hajába, ordíts, zihálj, zokogj (habár attól megijednek),
szóval bármi, amivel jelzed, hogy az, amit csinál, isteni (akkor is, ha egyelőre csak jó,
mert ha látja, hogy van értelme, anyait-apait bele fog adni)

ami a hím visszajelzéseit illeti: a "megfogom a fejét, és lenyomom a torkán" akciót
kevés Nő értékeli, de ha megkockáztatod, hogy netán a csaj dühében leharapja,
csak tessék kísérletezni - saját felelősségre. az a nő, aki szereti, tudja arra is használni
a kezét, hogy megfogja a tiédet, s rátegye a saját fejére. ha célozni akarsz a dologra,
elég, ha simogatod a haját, ha odafigyelsz, úgyis érsze fogod venni, hogy mehetsz-e tovább.

3. (hímeknek:) ha pornósat akarsz játszani, menj kurvához, mert egy Nőnek
nem élvezünk az arcára, nem toljuk le tövig a torkán - amíg már fulladozik -,
nem húzzuk rá a fejét a f*szra a hajától rángatva, és sorolhatnám...
a mélytorkost a kedves, tehetséges, merész barátnő úgyis bevállalja, ha szeret,
nem illik utalgatni rá, vagy egyenesen kérni. az ilyesmi kialakul, ha van türelmed.
ha meg nem csinálja, s neked feltétlenül igényed pornósztárnak érezni magad,
vagy keress mást, vagy nyugodj bele, hogy ejsze normális szexuális életed van.

4. pasiknál könnyű eldönteni, mikor van vége az orális menetnek,
de lányoknál mégis honnan kéne tudni? talán akkor, amikor már
a fogaidat veri ki a szeméremcsontjával, akkorákat élvez?
vagy amikor már leizzadt a nagy kapálózásban? nehéz eldönteni.
én se mindig tudom megítélni, mikor hagyjam abba,
de amikor a nyelv másik oldalán vagyok, azzal jelzem, hogy
kezdem felfele húzni, s szólok, hogy ez már az a rész, amikor
az előjátékból ideje lenne áttérni az aktus részre.
mert a nőnek az orális inkább előjáték,
a férfinak nem annyira, ha el is durran közben.
(bár vannak nem egylövetűek is - sajnos kevesen)

sexzuza

Férfitól hallottam ilyet a napokban, hogy számára a szex
51 százalék orális (de lehet, hogy 69 százalék :P), 49 százalék aktus.
ezen nagyon nagyon elgondolkodtam. rájöttem, hogy ez
a kompatibilitásban fontos tényező, hiszen az arány mindenkinél más,
annak függvényében, hogy hogyan szocializálódott.

azt tapasztaltam, hogy azok az emberek (nők, férfiak egyaránt)
szoktak gyakrabban orális örömöket nyújtani,
akik valamit pótolni vagy ellensúlyozni akarnak
(pl. a csúnya nők jobban sz*pnak, a bizonytalan félrfiak többet nyalnak,
bár tisztában vagyok vele, hogy ez a kijelentés eléggé sarkított, és
politikai korrektség szempontjából sem túl cuki, de attól még...),
na meg persze ott vannak azok, akik így szokták meg
egy szűz barátnőnek vagy pornófüggő pasinak köszönhetően.

az orális szex - nem úgy, mint az anális - szeretetről, odaadásról, önzetlenségről szól,
nem pedig dominanciáról. ha valaki ezzel nincs tisztában, az valamit rosszul csinál.
nem az a faszagyerek, akit sz*pnak/nyalnak, hanem az, aki odalent van és csinálja,
mert elég valószínű, hogy azért teszi, mert örömöt akar szerezni, vagyis szeret.