2011. május 31., kedd

használati útmutató a részeg férfihoz



ocsmány dolog az, ha egy férfi addig iszik, amíg a nője rá kell szóljon, hogy álljon le.
de az is nagyon az, amikor a nő ezt meg is teszi: rászól; méghozzá társaságban.

ilyet nem szabad! a férfi önérzete szent és sérthetetlen.
annál lealázóbb (s egyben értelmetlenebb) dolog pedig nincs,
mint az, ha egy nő próbálja megszabni a férfi határait.
ééés akkor az érem másik fele: annál sincs undorítóbb,
mint egy olyan férfi, aki nem tud mértéket tartani,
illetve a jóérzés határán túlra tolja a sajátját.

a függőség gyengeség.
a gyengeség nem férfias.
a férfiasság az erő.
az erő pedig akarat, önfegyelem és határozottság
ja és lehetőleg ne abban legyen akaratos és határozott,
hogy ő márpedig ma satu részegre issza magát!

az "igazi férfi" vagy beiszik mindenkit az asztal alá
(anélkül, hogy rajta látszana a részegség leghalványabb jele is),
vagy pedig abbahagyja, amint úgy érzi, hogy nem szalonképes
a viselkedése/térhasználata.

HA mégis megtörténik, hogy a hím megereszkedik,
következőképp kell eljárnia a nőnek:

CÉL: hazavinni, vagy leállítani az ivással.

amennyiben az első, 
meg lehet ígérni neki egy kis jutalom-hancúrozást.
kevés az a részeg pasi, aki erre nem kapható.
szíves örömest fog követni a kijárat fele,
tekintetét mereven(!) a fenekedre szegezve
- na nem másért, csak hogy ne szédüljön.
persze számíts arra, hogy mihelyt hazaértek,
ágyat fog, és négy másodpercen belül horkol.

a második nyilván nagyobb kihívás; 
minél nehezebb valami, annál személyre-
szabottabb módszer alkalmazása igényeltetik.

ha pl. anyás típus a srác, a kedveskedés jobban hat:
"kincsem, nem iszunk meg inkább egy kávét/kólát, fáradtnak nézel ki"
(kulcsszó: fáradt, semmiképp nem részeg)

a segítőkész, gondoskodó fajtára az hat, ha megpattintod benne a felelősségtudatot:
"kezdek kissé megcsiccsenni/rosszul lenni. nem iszunk kevesebbet?"
(kulcsszó: én és iszunk - többes szám!)
eszébe kell juttatni, hogy ő a férfi, most neki kell rád vigyázni, nem fordítva.

a racionális típus a legkönnyebben kezelhető:
félrehívod, vagy utána mész, amikor mosdóba megy,
és megkéred arra, hogy ha teheti, igyon kevesebbet,
mert... (...helyzethez illő racionális érv) (mondom, RACIONÁLIS,
és nem női logika szerint! mert a "szarul nézel ki" nem érv.
a "kompromittálsz" mondjuk az, csak az már kicsit erős és személyeskedő.
de egy "holnap korán kell kelnünk" kaliberű, pragmatikusabb megközelítés már okés.)

a makacs, hatalmas egojú fickóval nincs mit kezdeni.
ha berúgott, puszild meg, s menj haza.
ne járj vele inni, ha nem tetszik, hogy berúg.
ha nem csak néha issza le magát, hanem gyanúsan sokszor,
ne csak inni ne járj vele, hanem ne járj vele. pont.

2011. május 21., szombat

friss hús

itt a nyár.
mindenki vetkőzik neki.

melegben gyorsabban romlik a hús. 
azért kell folyton friss.

2011. május 14., szombat

monológ - ajtócsukódás után

HELYZET - reggel kikísért. ez járt a fejemben az ajtójától az antikvárium bejáratáig:


azt sem tudom, merre menjek ki, akkora ez a bérház. hol jöttünk be?! délután volt, és kávét ittam, nem alkoholt, mégis olyan, mintha ittasan tévedtem volna be ide. nem az utat figyeltem. magamra figyeltem. koncentráltam arra, hogy ne görcsöljek. rágörcsöltem arra, hogy ne görcsöljek - pontosabban. de miért is?! jellemző. vagyis nem az, de pont az a jellemző, hogy ismét olyan dolog történt, ami nem jellemző: ő jött oda hozzám. ő! nagyon határozottan. ostromolt. senki nem mer csak úgy odajönni hozzám. habár... akkor érkeztem, le sem tettem a kabátomat, nem volt elég időm arra, hogy feltegyem a megszokott hideg, megközelíthetetlen, "haggyábékén!" arcomat. te jó ég! de erősen érzem magamon az illatát! bevadulok! visszamegyek, s leteperem! ott, a konyhában! hülyeség... nem teheted. el kell engedni ezt az egészet. különben is, nem pont te mondod mindig, hogy bölcsnek lenni annyit jelent, hogy tudd elengedni még azt is, amit tudod, hogy nem biztos, hogy (el) kellene? az nem gyengeség, vagy beletörődés, hanem egyszer-kétszer ki kell próbálnod magad: erőt kell vegyél magadon, és el kell engedj valami fontosat. magyarán: szúrj ki magaddal - ha képes vagy rá! (mert ugye nem áll természetünkben) ha a saját öncélú vágyaidat, önzésedet és boldogságkeresésedet át tudod lépni, átlépted önmagadat, az pedig legalább olyan nehéz, mint egy mozdulattal, saját két kezeddel kicsavarni a saját fejedet, eltörni a nyakad - nagyon nindzsásan. vajon egyáltalán van olyan, aki erre képes? mármint így véget vetni a saját életének. mert én most kicsit úgy érzem magam, mintha ugyanezt követném el (a tudatommal, lelkemmel, vagy mi) azzal, hogy elsétálok, mert annyira nem hétköznapin hétköznapi ez az egész, hogy nem lehet neki nem jelentőséget tulajdonítani. határozottan érzem a különbséget a "csak úgy fura" és a "karmikusan - na most erre varrjál gombot! - fura" között. és ez kétségkívül az utóbbi.
de hátha igaz az elmélet, hogy az igazán fontos dolgok nem vesznek el, s ha elszalasztasz egy esélyt, újra felkínálja a sors - amennyiben az tényleg fontos.
elképesztő, milyen fatalista tudok lenni, amikor feje tetejére állítja valaki a hormonháztartásomat!

2011. május 3., kedd

cselek, játszmák és játékok II.

ha abból a premisszából indulunk ki, hogy az ember szexualitásának
mozgatórugói az állati ösztönök, a játszmák is könnyebben értelmezhetőek,
hisz mindegyik játszma, amelyet egyébként lelki zsarolásnak tekintenénk,
tulajdonképpen a hajszáról szól, arról, hogy a nőstény azt akarja,
hogy a hím megkergesse és elkapja, de előtte egy kicsit kifárasztja,
na meg húzza az időt, hogy legyen koncentráltabb az ondó,
illetve erősebb a motíváció, majd nyilván utólag a sikerélmény.
ezek pedig egyáltalán nem buta játszmák, hanem igenis kötelezőek és hasznosak,
hiszen tényleg arra van szüksége a hímnek, hogy stimulálják a vadászösztönét.
a férfiaknál azért is ritkább és kevésbé nyilvánvaló a játszmázás,
mert ők az aktív felek. nekik semmi más dolguk nincs,
csak az, hogy hajkurásszák a nőt, elkapják, s jól megrakják.

az egész akkor értelmeződik át, amikor a szerepek felcserélődnek
a 21. század viszonylag vad feminizmusának köszönhetően
- s ha már az állatvilággal példálozunk - a nő már nem oroszlán,
akit leteper a hím, hanem fekete özvegy, vagy sziámi harcos hal,
aki tőrbe csalja a hím egyedet, "használja", majd felfalja.
na ez kérem már nem játszma. nem is játék. és pláne nem vicces!

jól mondta Dave Chapelle: "chivalry IS dead, and women killed it!" 
a modern nő rájött arra, hogy semmi egyebet nem kell tennie,
csak szétterpessze a lábát, és máris akad egy hülye, aki közéjük mászik,
mert a modern férfi meg arra jött rá, hogy nem csak az a jó, amit nehezen kap meg.
s már lerágott csont, de a folyton tökéletes testeket mutogató média
annyira lefrusztrálja az embert, hogy az elkezdi olcsón adni magát,
csak azért, hogy bizonyítsa, mégis kell valakinek - akkor is, ha nem tökéletes.

értéktelen, üres ribancok lettünk,
akik az abszolút nőiesség kétségbeesett keresésében pont azt veszítettük el:
a nőiességünket és tisztaságunkat,
ami évezredeken keresztül vonzotta a férfiakat,
de már mi vagyunk azok, akiknek ez nem elég.

és akkor sok szeretettel a büdös kurvának belőlünk:

2011. május 2., hétfő

állati ösztönök

néha elnézem az embereket a gyorskajáldában:
állnak a sorban és vicsorítanak egymásra, anélkül, hogy tudatosítanák.
tolonganak, védik az eledelüket, miután hozzájutottak. elbújnak vele.
sunyiban piszkálják az orrukat a buszmegállóban.
vakaróznak. simogatják magukat (mert nyalni nem nagyon tudják).

ha jobban megfigyeljük, egyértelműen látszik az is, amikor egy hím
legszívesebben  rámászna a nőstényre: zihálni kezd, az ütőere szinte
kiszakítja a bőrt a nyakán, úgy lüktet, hatalmasra tágul a pupillája,
fel akarja falni a szemével (is), s bár visszafogja magát,
de megvan már a reflex aktus közben, hogy belekapszkodjon,
nehogy az elmeneküljön: cibálná a hajától fogva,
maga alá gyűri, gyakorlatilag lefogja, s úgy esik neki a legjobban,
ha sarokba szoríthatja, akár szó szerint, de az is megteszi,
ha csak falnak nyomja, vagy a földre, esetleg ágyra kényszeríti
nem hagyva a kardra döfött áldozatnak menekülési útvonalat.

a nőstény pedig, mint valami elszánt utód-gyár,
jelzi minden alkalommal, amikor felkészült a megtermékenyítésre:
játszik a hajával, kidülleszti a mellét, mutatva, hogy jó sokat tudna tejelni,
ringatja a csípőjét, hogy jelezze, szép formás, széles,
kifér rajta pár poronty, de bele is fér pár hímtag.
vágyik arra, hogy leteperjék és megtermékenyítsék.

az egész fogamzásgátlás egy vicc,
ami által "önmaga paródiájává" válik a szex.

2011. május 1., vasárnap

Puritán Szemét

Névjegy létrehozása