2014. október 11., szombat

súgd meg

volt egyszer egy buli, amiben egy lánnyal csókolóztam (akit szerettem),
miközben az abban az időszakban a figyelmemet lekötő férfi 
fogta a kezem, s kis disznóságokat súgott a fülembe.  igen, közben.
forgott a számban a mandulaolaj illatú lány puha, langyos, nedves nyelve, 
simogatott, markolászott, ölelt, kapaszkodott, mintha a pasi ott sem lenne, 
én meg a szabad kezemmel beletúrtam a dús, göndör hajába
a fülemen pedig éreztem a kezemet szorongató férfias érintés gazdájának 
forró leheletét, amint azt meséli, hogyan szeretne magáévá tenni.

izgalmas volt. tetszett. leginkább a helyzet huncutsága. talán az is, hogy 
egy adott pillanatban a lány válla fölött szemeztem egy harmadik emberrel.
sűrű pillanat volt. megvolt a szépsége. mégis üresnek éreztem egy kicsit.
túl sok hús és fűszer, de túl kevés körítés.

viszont nem megy ki a fejemből az a pillanat,
amikor múlt hétvégén borozunk a barátokkal,
s azt mondja a Barbár "szebbnek látlak, mint valaha".
végignézek magamon. próbálom ellképzelni magam az ő szemével.
látja, min gondolkodom, egy rövid, szkeptikus legyintéssel jelzi,
hogy hiába, mert úgyse fogom azt látni, amit Ő lát.

határozottan, barbárosan megragadja a tarkómat, odahúz magához,
s lenyom egy olyan tíz perces halk, de tiszta, struktúrált gondolatmenetű
monológot a fülembe, hogy könny szökik a szemembe attól, hogy
pislogni sem merek. a keze végig a tarkómon. levegőt is elfelejtettek venni.

nem tudnám pontosan visszaidézni az egészet, de néhány foszlány megvan még:

"nem érdekel, mi van rajtad, mit veszel fel, lehet az a világ legérzékibb fehérneműje, 
legszebb ruhája, lehet combfixes, csipke, selyem vagy bármi. meztelenül akarlak látni.
ahogy vagy. amikor meg nem vagy meztelen, elképzellek meztelenül.
nekem úgy vagy gyönyörű. nem is az a lényeg olyankor, hogy megkapjalak,
elég, ha csak nézhetlek, csodálhatlak ahogyan csak úgy vagy, huncutul nézel, 
szemérmetlenül kacérkodsz a kis szemtelen melleiddel, ahogy látom, 
hogy teljesen természetesen jössz-mész, nem szégyenled a tested.
nekem úgy vagy a legszebb. de az előbb, amikor ott szemben ültél velem,
amiatt, ahogyan rámnéztél... annál is szebbnek láttalak..."

egy idő után befejezi. vesz egy nagy levegőt. elengedi a tarkómat. végigsimítja a hajam.
elmondta az elmondanivalóját. kiadta magából.
néhány másodpercig még meredek magam elé ugyanabban a pozícióban,
amibe kényszerített. mintha a keze még mindig ott tartana. kijövök a transzból,
odahajolok hozzá, mélyen belenézek a szemébe, s azt mondom:

"az lehet, hogy Téged nem érdekel, mi van rajtam, s hogy nézek ki,
amikor éppen nem vagyok meztelen, de amikor kint vagyunk a világban,
s nem a kis buborékunkban, nem csak Miattad, hanem másokért is akakok szép lenni.
az ékszered, a koronád, a státusszimbólumod akarok lenni. 
az a nő, akit mindenki megdugna, de senki nem teheti, mert a Tiéd, 
Veled pedig nem mer baszakodni senki. pont ennek az erőnek és férfiasságnak 
akarok a női vetülete lenni, egy a létednek szánt bók. nem érdemelsz kevesebbet."

Puritán Szemét

Névjegy létrehozása