2012. május 17., csütörtök

arról, hogy hangosnak lenni jó

évekkel ezelőtt volt egy pasim, akivel (többek között) azért jártam, 
mert valami eszméletlen módon tudta kezelni a kezelnivalót.
magyarán jól kézimunkázott - bár ebben nagyjából 
ki is merült minden szexuális jellegű tehetsége...

jókat nevettünk a lakótársaimmal azon, hogy az alsó szomszéd 
becsengetett egyik délután, és azt mondta, hogy 
értsem meg, ő már öreg, s túl van két szívinfarktuson;
ha nem tanulok meg halkabban üvöltözni, meglesz a harmadik is.

a mellettünk lakó meg nem tétovázott, egyenesen feljelentett.
becsengetett két darab kék egyenruhás fickó.
kinyitom az ajtót egy szál kombinéban,
s aszongyák, csendháborítás bla-bla-bla,
mire én: "miért? mekkora büntetést szoktak kiróni egy becsületes orgazmusra?"
az egyik elkezdett vihogni, és elfordult.
a másik meg nagyon keresett valami replikát,
de csak annyit tudott kidadogni, hogy akkor ezt vegyem figyelmeztetésnek,
s ne forduljon többet elő. erre én persze felháborodtam, s visszakérdeztem, hogy 
"mi ne forduljon többet elő?! orgazmusom?! ezt nem gondolhatja komolyan! akkor inkább fizetek mindegyikre egy büntetést. nekem úgy is megéri, ha önöknek van türelme s ideje naponta ötször kijönni, s megírni!"
erre a másik ipse átcsapott visszafojtott vihogásból diszkrét vonyításba, 
s a lépcsőház korlátjába kapaszkodva próbált úgy tenni, mintha nem röhögne magán kívül.
komolyan elgondolkodtam azon, hogy beinvitálom egy nagyot pisilni,
nehogy a kollégája meg kelljen büntesse közterületen való vizelésért.
végül nem lett belőle büntetés, de az egyik rendőr rá uszkve másfél évre köszönt az utcán.
azóta is köszön... (kíváncsi lennék, milyen becenevet kaptam. "fata cu orgasmu"?)
pedig szerintem nem is vagyok hangos. annyira...

na de vannak hangos pasik is ám!
volt egy zenész barátom anno, aki friendzone-ból átkerült fuck buddy kategóriába,
csak kicsit rosszkor. nagy családi összejövetelen voltunk,
az egész ház teli rokonokkal. franc gondolta, hogy a csávó
magán kívül elkezd majd üvöltözni, s szinte megfojtom a párnával.
aztán elmentünk sátorozni valami isten háta mögötti helyre. probléma megoldva.
igaz, közben szinte vérzett a dobhártyám, s utána napokig csengett a fülem, de túléltem.

és akkor voltak a hangos nők...
most tegyünk össze kettőt egy ágyba.
mondjuk az enyémbe...
és képzeljük magunkat a kanos lakótárs helyébe
(akinek a szobája közvetlenül az enyém mellett volt,
ahonnan még a diszkrét fitymacsattogás is áthallszik, nem hogy a sikoltozás)
másnap ennyit mondott sértődötten:
"nem elég, hogy te több csajt hozol fel, mint én,
hanem még egész éjjel kívántatod is... utállak."
meg tudtam érteni...

2012. május 10., csütörtök

arról, hogy ujjazni jó

sok-sok évvel ezelőtt kialakult egy furcsa szokásom:

néha úgy érek hozzá egy férfihoz, hogy arra vágyom, 
csoda történjen, és a kezeim között nővé alakuljon.
becsukom a szemem, és miközben a nyakát nyalogatom,
elképzelem, hogy illatos, selymes, hosszú fürtökbe temethetem az arcom,
finoman megmarkolom a derekát, mintha karcsú női derék lenne.

rájöttem, hogy be tudom csapni a kezem, az elmém.
el tudom hitetni vele, hogy az, amit simogat,
almavirág illatú női bőr; azt, hogy ha kinyitnám a szemem,
az a lány feküdne mellettem, aki miatt 
sok-sok évvel ezelőtt kialakult ez a szokásom.
aki nem engedte, hogy hozzáérjek.
csak néha. csak kicsit. csak titokban.
annyira titokban, hogy ő sem akarta tudni.
csak néha hagyta, mert talán ő is be tudta csapni az elméjét,
s el tudta hitetni vele rövid időre, hogy az a kéz,
ami a kis kerek mellecskéjére simul, férfikéz, nem az enyém.

annyira bele voltam habarodva a kis dög heterójába,
hogy már akkor is őt képzeltem el, amikor pasival voltam.
aztán elhalványult a képe, az illata, az emléke,
maradt csak egy berögzült szokás, 
amit a pszichológiai szaknyelv klasszikus kondicionálásnak nevez.
mai napig megtörténik, hogy ha megmarkolom egy férfi derekát,
vagy finoman megharapom a fülcimpáját, átkapcsol a tudatom a 
"szerelmes vagyok egy nőbe" üzemmódba.

nemrég értettem meg azt is, miért szeretem ujjazni a férfiakat.
(a prosztata orgazmus érvvel felvezetve, egy kemény alfahímet 
sem nehéz meggyőzni, hogy megengedje, hogy a hátmasszázs
lassan átmenjen fenékmasszázsba, s a kenyérdagasztó fenékmasszázs
közben elkalandozzon a kéz az ánusz fele, amit körkörösen, gyengéden
simogatva könnyű megszoknia és belenyugodnia, hogy egészen finoman
egyre bennebb költözik az érintés)
odabent ugyanolyan végtelenül selymes, forró és nedves a nyálkahártya,
mint a hüvelyben. bár más az izomzat, de a kis hiszékeny,
elkényeztetett ujjbegyeimmel el tudom hitetni azt, amit hinni vágynak.
én hiába vagyok nyers, mohó, türelmetlen és önző,
mert a kezem külön életet él. ő kedves, megértő, lassú - és kicsit buta.
azt hiszi, hogy az "odabent" ekvivalens valami 
nem csak fizikai síkon értelmezett mélységgel.
olyan tétován matat az emberekben, mintha félne, 
hogy a sötétben felborítja az élére állított lelket bennük.
néha gondolatban rászólok, ha éppen lányban indul felfedezőútra:
"nem törik, baszod, mitől félsz?!".
ha egy nő antipatikus, az első gondolatom (kép - mert a gondolataim 
nagyrészt képekből és illatokból állnak), hogy berángatom a legközelebbi mosdóba,
letépem a bugyiját, beerőltetem két középső ujjam a szájába,
hogy ne legyen száraz, határozott, erős mozdulattal vállból belemélyesztem
két ujjamat a hüvelyébe, tenyerem rásimul a vénuszdombjára,
maradék ujjaim kapják a szorító szerepet, s így belekapaszkodva a nemi szervébe
addig rángatom, amíg el nem megy. ezt addig csinálom, 
amíg már bőg, sikoltozik és könyörög, hogy hagyjam abba.
vagyis leolvasztom az orgazmusreléjét. az antipátia kicsapódása
csak ezután következik: nem hagyom abba.
tudod... van az az érzés, ami akkor tör rád, amikor már annyit élveztél,
hogy ha még egyet kéne, elképzelhetőnek tartod, hogy elájulsz vagy beledöglesz,
ezért megpróbálod visszatartani, megakadályozni, hogy elélvezz,
így ottrekedsz mozdulatlanul kifeszítve a vágy és a történés közötti senkiföldön, 
s anniyra várod az orgazmust, mint sivatagos tájon összeesve a dögkeselyűket...

na de vissza a lényegre: a legfurcsábbnak azt tartottam mindig,
hogy a férfiak nem vették észre, ha "másképp" nyúltam hozzájuk.
tudat alatt viszont valószínűnek tartom, hogy megérezték,
hogy a nőt érintettem meg bennük. vagyis kijött belőlük idővel a hülye p*csa.
hisztisek, követelőzők, következetlenek lettek.
bőgtek, toporzékoltak, könyörögtek, térden kúsztak.
úgy éreztem, mintha Pandóra szelencéjét nyitottam volna ki
minden alkalommal, amikor egy férfiban megérintettem a nőt.

az érintésnek hatalma van.
vigyázz kit simogatsz. 
de arra is vigyázz, hogy abban a valakiben 
melyik belső állat fejét cirógatod meg,
mert előbb vagy utóbb ki fog bújni...
Puritán Szemét

Névjegy létrehozása