cselek, játszmák és játékok II.

ha abból a premisszából indulunk ki, hogy az ember szexualitásának
mozgatórugói az állati ösztönök, a játszmák is könnyebben értelmezhetőek,
hisz mindegyik játszma, amelyet egyébként lelki zsarolásnak tekintenénk,
tulajdonképpen a hajszáról szól, arról, hogy a nőstény azt akarja,
hogy a hím megkergesse és elkapja, de előtte egy kicsit kifárasztja,
na meg húzza az időt, hogy legyen koncentráltabb az ondó,
illetve erősebb a motíváció, majd nyilván utólag a sikerélmény.
ezek pedig egyáltalán nem buta játszmák, hanem igenis kötelezőek és hasznosak,
hiszen tényleg arra van szüksége a hímnek, hogy stimulálják a vadászösztönét.
a férfiaknál azért is ritkább és kevésbé nyilvánvaló a játszmázás,
mert ők az aktív felek. nekik semmi más dolguk nincs,
csak az, hogy hajkurásszák a nőt, elkapják, s jól megrakják.

az egész akkor értelmeződik át, amikor a szerepek felcserélődnek
a 21. század viszonylag vad feminizmusának köszönhetően
- s ha már az állatvilággal példálozunk - a nő már nem oroszlán,
akit leteper a hím, hanem fekete özvegy, vagy sziámi harcos hal,
aki tőrbe csalja a hím egyedet, "használja", majd felfalja.
na ez kérem már nem játszma. nem is játék. és pláne nem vicces!

jól mondta Dave Chapelle: "chivalry IS dead, and women killed it!" 
a modern nő rájött arra, hogy semmi egyebet nem kell tennie,
csak szétterpessze a lábát, és máris akad egy hülye, aki közéjük mászik,
mert a modern férfi meg arra jött rá, hogy nem csak az a jó, amit nehezen kap meg.
s már lerágott csont, de a folyton tökéletes testeket mutogató média
annyira lefrusztrálja az embert, hogy az elkezdi olcsón adni magát,
csak azért, hogy bizonyítsa, mégis kell valakinek - akkor is, ha nem tökéletes.

értéktelen, üres ribancok lettünk,
akik az abszolút nőiesség kétségbeesett keresésében pont azt veszítettük el:
a nőiességünket és tisztaságunkat,
ami évezredeken keresztül vonzotta a férfiakat,
de már mi vagyunk azok, akiknek ez nem elég.

és akkor sok szeretettel a büdös kurvának belőlünk: