a két legkívánatosabb típus,
akit kiszúr magának, az vagy
foglalt, vagy egyedülálló, aki az is akar maradni.
(vagy katolikus pap, vagy meleg ... ha már közhelyeket osztok)
2. miért van az, hogy amint megtudjuk,
hogy valakit érdeklünk, elveszítjük az érdeklődésünket,
de amíg bizonytalanok vagyunk, vagy biztosan tudjuk,
hogy ránk se hederít, csorgatjuk utána a nyálunkat?!
3. az előbbihez szorosan kötődik,
de néha más kontextusban fordul elő
(pl. stabil kapcsolatban):
"ha szeret, lesz*rom, ha nem szeret, mindent megteszek,
hogy megszeressen - azért, hogy utána tudjam lesz*rni"
mindig az kell, amit nem kaphatunk meg.
nem tudunk különbséget tenni az "akarom" és "szeretném" között.
az ami kell, az vajon ugyanaz-e, mint az, amire szükségünk van?
s mindez vajon mivel magyarázható?
talán hatalomvágy, státusz, erőviszonyok stb. (?)
keménynek kell lenni!
és magányosnak...
(a keménykedés mellékhatása)
1 megjegyzés:
szerintem ha el tudjuk dönteni (nem kis energia-befektetés, idő, akarat, magány árán), hogy mi (számunkra és csakis számunkra, ezáltal személyre szabott standardot felállítva) a szükséges és elégséges, akkor ez nem áll fenn. el kell dönteni, hogy mi a jobb: egyenesebb (mindig csak egyenesebb, nincs egy abszolútum) gerinc, nyugodt, békés álom, és magány, meg, leginkább sóvárgás, avagy megalkuvás (igen, ez pejoratív kicsengésű (számomra, nem mint a kompromisszum), konvenciók érvényesítése, sémák javarészt szűrés nélküli használata és az előbbvagyutóbb szemünk elől lehulló lepel, a boldogságunk valóságos és igazi állapotával kapcsolatban.
:)
Megjegyzés küldése