ez a kis rajzfilmecske önmagáért beszél.
zseniálisan megragadja a szakítási folyamat lényegét.
_____________________________________________________
***
::: Sz :::
"szerelmes vagyok a volt barátnődbe. járunk.
remélem nem zavar. (...)
ne nézz így, hisz nincs ebben semmi meglepő;
megegyezik az ízlésünk, nem? :) "
***
***
::: Cs :::
felhív, és azt kérdezi:
-hol vagy?
-útban A-ból B-be (két városról van szó)
-mit csináltál A-ban?
-meglátogattam a pasimat
-de... hát de... én azt hittem, hogy én vagyok a...
- ja nem, csak elfelejtettem szólni. :)
***
***
::: M :::
mondom én:
"szakítsunk.
de ne szakítsunk.
de igen.
de nem.
de igen.
nem.
de.
nem.
de"
ez mind én voltam.
kb. 4 hónapig csináltam :)
***
***
::: B :::
"van egy fél napod, hogy csomagolj és költözz"
***
***
::: H :::
rá pár évre már kevésbé voltam türelmes természetű (mással)
"van 10 másodperced, hogy eltűnj,
már csak 9
8, 7, 6..."
***
***
::: E :::
"unlak"
***
_____________________________________________________________
egyre kevésbé kreatívan szakítok.
pedig az is egy szép művészeti ág.
valamikor mestere voltam,
de manapság már az emberek és kapcsolatok
annyira unalmasak, hogy nem érdemes
érdekessé tenni a végüket.
egy rossz filmnek hiába érdekes az utolsó egy mondata,
attól még unalmas a film...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése