2014. október 11., szombat

súgd meg

volt egyszer egy buli, amiben egy lánnyal csókolóztam (akit szerettem),
miközben az abban az időszakban a figyelmemet lekötő férfi 
fogta a kezem, s kis disznóságokat súgott a fülembe.  igen, közben.
forgott a számban a mandulaolaj illatú lány puha, langyos, nedves nyelve, 
simogatott, markolászott, ölelt, kapaszkodott, mintha a pasi ott sem lenne, 
én meg a szabad kezemmel beletúrtam a dús, göndör hajába
a fülemen pedig éreztem a kezemet szorongató férfias érintés gazdájának 
forró leheletét, amint azt meséli, hogyan szeretne magáévá tenni.

izgalmas volt. tetszett. leginkább a helyzet huncutsága. talán az is, hogy 
egy adott pillanatban a lány válla fölött szemeztem egy harmadik emberrel.
sűrű pillanat volt. megvolt a szépsége. mégis üresnek éreztem egy kicsit.
túl sok hús és fűszer, de túl kevés körítés.

viszont nem megy ki a fejemből az a pillanat,
amikor múlt hétvégén borozunk a barátokkal,
s azt mondja a Barbár "szebbnek látlak, mint valaha".
végignézek magamon. próbálom ellképzelni magam az ő szemével.
látja, min gondolkodom, egy rövid, szkeptikus legyintéssel jelzi,
hogy hiába, mert úgyse fogom azt látni, amit Ő lát.

határozottan, barbárosan megragadja a tarkómat, odahúz magához,
s lenyom egy olyan tíz perces halk, de tiszta, struktúrált gondolatmenetű
monológot a fülembe, hogy könny szökik a szemembe attól, hogy
pislogni sem merek. a keze végig a tarkómon. levegőt is elfelejtettek venni.

nem tudnám pontosan visszaidézni az egészet, de néhány foszlány megvan még:

"nem érdekel, mi van rajtad, mit veszel fel, lehet az a világ legérzékibb fehérneműje, 
legszebb ruhája, lehet combfixes, csipke, selyem vagy bármi. meztelenül akarlak látni.
ahogy vagy. amikor meg nem vagy meztelen, elképzellek meztelenül.
nekem úgy vagy gyönyörű. nem is az a lényeg olyankor, hogy megkapjalak,
elég, ha csak nézhetlek, csodálhatlak ahogyan csak úgy vagy, huncutul nézel, 
szemérmetlenül kacérkodsz a kis szemtelen melleiddel, ahogy látom, 
hogy teljesen természetesen jössz-mész, nem szégyenled a tested.
nekem úgy vagy a legszebb. de az előbb, amikor ott szemben ültél velem,
amiatt, ahogyan rámnéztél... annál is szebbnek láttalak..."

egy idő után befejezi. vesz egy nagy levegőt. elengedi a tarkómat. végigsimítja a hajam.
elmondta az elmondanivalóját. kiadta magából.
néhány másodpercig még meredek magam elé ugyanabban a pozícióban,
amibe kényszerített. mintha a keze még mindig ott tartana. kijövök a transzból,
odahajolok hozzá, mélyen belenézek a szemébe, s azt mondom:

"az lehet, hogy Téged nem érdekel, mi van rajtam, s hogy nézek ki,
amikor éppen nem vagyok meztelen, de amikor kint vagyunk a világban,
s nem a kis buborékunkban, nem csak Miattad, hanem másokért is akakok szép lenni.
az ékszered, a koronád, a státusszimbólumod akarok lenni. 
az a nő, akit mindenki megdugna, de senki nem teheti, mert a Tiéd, 
Veled pedig nem mer baszakodni senki. pont ennek az erőnek és férfiasságnak 
akarok a női vetülete lenni, egy a létednek szánt bók. nem érdemelsz kevesebbet."

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

A levegőben pattogó szikrák, mintha még a monitoromon is átsisteregtek volna... Annyi energia lehetett a levegőben, hogy ezután a jelenet után valami iszonytatóan vad szexet tudok elképzelni, amiben ezek a töltések kisülnek.

Na jó.. beleborzongtam.
És arra gondoltam, hogy de szeretném átélni. Aztán meg azt, hogy ehhez mekkora bátorság kell.

Kicsit magam is lángra kaptam...

Névtelen írta...

Tejóisten, ezt elolvastam és kellett egy perc, amíg levegőhöz jutottam. No jó, részben azért is, mert been there done that, szerencsémre :)

Puritán Szemét

Névjegy létrehozása