2014. augusztus 28., csütörtök

ez már az a kor

... amikor már az esküvők is lejártak.
mindenki megházsodott körülöttem, akinek meg kellett.
akinek nem, azokkal inni járunk.

hakra-vakra születnek a babák. ami nagyon jó, egyébként.
örvendek neki. tényleg.
többnyire megkoronázom örömömet egy "unfollow"-al.

ha b*ni akarok, azt hiszik, gyerek kell sunyiban.

ha beszélgetni akarok, azt hiszik, férjet keresek.

ha nem akarok b*ni vagy beszélgetni, azt hiszik,
elkapott a depresszió attól, hogy egyedülálló vagyok.

egy karrierista, erős, kicsit túl határozott, s nem kicsit fura
fehérnép vagyok, akinek nem házasságon s gyereken jár az esze,
mégis az az érzésem, azt hiszik, én csinálom rosszul,
miközben sunyiban irigyelnek.

összefutok néha egyik-másik házas ismerőssel,
s egyáltalán nincs közös témánk. semmi. tényleg. nulla.
már az időjárás sem egy jó kiindulópont.

külön bejegyzést írhatnék a süket megjegyzéseimmel,
amiket várandósokon meg friss anyukákon követtem el.
néhány példa a legjobban sikerültekből:

"hallod, ellég nagy már a hasad, állj kicsit távolabb,
ha megindul a magzatvized, ne b*szd el a cipőmet"

"ez a te babád? ja bocs. hülye kérdés, nulla pont, gondolom,
nem máséval kóricálsz. amúgy minek is hívják?
tudom, minden alkalommal megkérdezem, amikor összefutunk,
de nem bírom megjegyezni olyan hülye nevet adtál neki."

"na s milyen beteljesületlen vágyaidat próbálod majd ráerőszakolni,
amit majd nevelésnek nevezel?"

nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nem csak én osztom az "unfollow"-okat...

11 megjegyzés:

miasparrow írta...

engedélyt szeretnék kérni, hogy a magzatvizes, cipőelbaszós idézetet közzé tegyem, természetesen belinkelem a bejegyzésed is mellé, (emotikon ami mély együttérzésemet jelzi)

Rbk írta...

:)..ha a magzatvizes megjegyzéseket nem is, de az unfollow-kat és a többi gondolatot abszolút osztom. S mosollyal nyugtázom..

Névtelen írta...

nem irigyelünk, s a gyerekemre sem kell semmilyen be nem teljesült vágyam ráerőltetnem, de úgy érzem ezzel a bejegyzéssel csupán vigasztalni próbálod magad s pótolni azt az űrt amivel nem tudsz mit kezdeni...

Bogi írta...

A minap mi ketten is találkoztunk, egyáltalán nem lepett meg a hozzáállásod, bár a fentiekhez képest nagyon kedves mosollyal fürkészted végig, ahogyan én, mint anyuka a KMN boros sétányon tolom végig a babakocsit egy pohár borral a kezemben.(igen, kap anyatejet, de bocs, a pohár száraz fehér nekem is jár meg egy kis buli és relax) Ismervén Téged, bizonyára nem lepne meg egy-egy beszólásod sem, bár biztos vagyok benne, hogy engem megkímélsz ezektől :))) Karrierista, hisztis, feltörekvő, nyers és olykor durva, határozott és céljait mindenáron véghezvinni akaró nőnek tartom magam, de ez nem zárta ki a gyereket az életemből. A gyerek-szülő viszonyt úgy fogom fel, mint Kahlil Gibran A próféta c. művében. Gyermekem egy más lélek, nekem meg megadatott a lehetőség, hogy a saját útjára neveljem fel és indítsam el, ahogyan azt anno megtették velem. Ő nem = én. Egy picit kihívásnak is fogtam fel a gyerekvállalást, mert anno azt mondtak az okos szülők, miközben én a doktorit csináltam, hogy áá, nincs nehezebb a gyereknevelésnél...lesütött fejjel igazat kell adnom nekik, de kihívás teljesítve, a gyerek megvan, szép, okos, ügyes, fejlődik, vigyorog stb. Az "unfollow"ról meg annyit, hogy jómagam meg az idegesítő és nem őszinte likeözön miatt vettem le az összes fotót FBről...erről még órákat lehetne beszélgetni..Az éremnek több oldala van :)

kőszikla írta...

Unfolow rulez ! :))
Én meg azt hittem hogy én lennék az 'antiszociális' ilyen szempontból.
Szerintem ez azzal függ össze, hogy kinek milyen célja van az életben. SOk esetben azt a választ kaptam, hogy család, lakás, autó, gyerek. Ennyi. Nekem meg nem ennyiből áll. Persze nem rossz ha megvan, de az információ éhségemet ez nem csillapítja. Sőt akiket láttam, hogy lebabáztak, azok elfásulnak, elsatnyulnak. Elveszi az idejüket a robotolás és a gyerekre vigyázás. Valahogy meg kéne találni a kompromisszumot.. talán valahol létezik egy arany középút.
... a remény hal meg utoljára :P

Névtelen írta...

Óh nem csak te, én személy szerint megtartottam azokat az ismerősöket, akik moderált mennyiségben töltik fel a képeket az amúgy aranyos gyerekükről, és látszólag van életük gyerekkel, gyereken túl is. De azért most hátradőlök és végignézem ahogy elárasztanak téged az "áh valahol mégis csak szomorú vagy, mert egy nő számára, ebben a korban mégis az a természetes, hogy keserű legyen ha nincs gyereke" típusú kommentek. (Grabs popcorn.....)

Névtelen írta...

Nem tudsz vagy nem akarsz egyik szintbol a kovetkezobe lepni, gyereket vallalni fejlodes, pont ugy mint egyetemre menni, karriert kezdeni, stb...

Névtelen írta...

Háháháháááááá....megnevettettél(tenném hozzá először ebben az évben)ugyanebben a szituban vagyok.
Tetszenek a gyerekek:egy óráig,míg lehet vele játszani(s el nem fogy a türelme) s visszapakolhatom az anyjához.
Ezért iszik annyi gyerekes anya, alig bírja a kis lurkó mellett.
PFfff, inkább nagyi lennék 30 év múlva mint most gyereket nevelő nő.
Ezért szeretett a nagyanyám, mert miután megunt haza pakolhatott mint egy megunt hiperaktív játékot:D

hangfalakat írta...

X: Meglett a legénykém :)
Y: Szülő az, aki engedi elveszni a gyerekét?

Mint kiderült a szülésen nemrég átesett nő hormonháztartása nem ad optimális hátteret a viccelődések lejátszásához.

818 írta...

Jajh, amúgy oszthatnál egy-két "unblockot" is, ha úgy van :D

Névtelen írta...

Mi, Kiscsillaggal, balerinák szeretnénk lenni, és én mindenben támogatom a szemem fényét!!!! ;)

Puritán Szemét

Névjegy létrehozása