2013. október 16., szerda

libidó egyenleg

már megvan egy éve, hogy hidegen hagy a szex.
nem érdekel, nem kell, nem kívánom.


eleinte azt hittem, hogy a párommal van valami bajom,
de elég rövid időn belül rájöttem, hogy ez marhaság.

aztán arra gondoltam, lehet, hogy fiziológiai oka van,
de nem, azon a téren is minden rendben.

a következő tippem a stressz volt (aki ismer, most röhög),
de voltam már sokkal feszültebb - annál többet ***tam.

hónapokon keresztül próbáltam rájönni, mi bajom.
már kezdtem saját magamat frigides poénokkal szívatni,
viccet űztem belőle, mert nem volt jobb ötletem, hogyan
ne görcsöljek rá annál jobban, mint amennyire indokolt.

elkezdtem nőknek kitalált vitaminokat szedni,
nemi vágyat serkentő összetevőkből főzni (aminek csak az lett a vége,
hogy a párom már mászott falra, nálam még mindig semmi),
(még)többet mozogni, mert az is pozitív hatással van a libidóra,
de semmi hatás, max. izomláz, amikor túlzásba vittem.
még a félrelépés, orgia, sztriptízbár-látogatás, csajozás ötlete is felmerült,
de mind elvetettem őket, mert... hát mert nem érdekelt a szex.

néhány hónapja beletörődtem.
jött egyik hétköznap a másik után, már nem is gondoltam rá...
amíg egy random pillanatban tarkón nem csapott a válasz.
anyummal beszélgettem, s szóba került egyik barátnője,
mire én nagyon ideges lettem, s közöltem vele,
hogy ki nem állhatom azt a hülye p*csát, ne is beszéljünk róla.
meglepődött, s kérdőn nézett, hogy mi bajom vele.
s elkezdtem mondani:
"emlékszel, múlt szeptemberben, amikor tartottátok a szülinapi partit 
s én is elmentem, ott volt, s azt mondta, hogy olyan szép a kisunokája,
menjek, majd nézzem meg, "vegyek mintát", s kezdett utalgatni arra,
hogy a lánya velem egykorú, s még így is kicsit későn jött a gyerek ahhoz képest..."
- ekkor leakadtam, vettem a táskámat, gyorsan elköszöntem anyumtól, s leléptem.
láttam, hogy levágta, mi a fáma, s tudtam, ha maradok, beszélnem kell róla. nem akartam.

hazajöttem, s órákat gondolkoztam a dolgon.
mióta is tettem stopra a szexuális életemet? pont azóta.
miért leszek ingerült, amikor szóba kerül a gyerekvállalás?
miért kerülöm a házas ismerőseimet?
miért van az, hogy még gondolni sem akarok arra,
hogy mi lenne, ha...? ha egyáltalán... ha egy kicsit is... akarnám. de nem akarom.
annyira frászom van a megtermékenyüléstől, hogy inkább meg sem közeltek semmit,
aminek 0,001 százalék spermium tartalma van. nem akarok anya lenni.
nem elvi kérdés. egyszerűen az utolsó porcikámnak sem hiányzik.
nem a testem miatt, nem az időm miatt, nem a jövőm miatt.
csak úgy. nem kell.

tisztelem s csodálom azokat a nőket, akik bátrak (vagy vakmerők) és gyereket vállalnak.
még egyet sem hallottam azt mondani, hogy megbánta. persze, egyesek nem mondják ki,
mert úgy érzik, nem lehetnek őszinték ebben. mégis... hogy hangzana?
pedig felmérések szerint sok kismamának vannak pillanatai,
amikor legszívesebben kiszaladna a világból, s hagyna mindent.
van, akinél csak pillanatok, van, akinél a kimerültség hónapjaiban üt be,
de van, akinek nem múlik el soha az érzés, hogy ő erre nem fizetett be.
kevés az olyan, de találkoztam már hasonló anyának a gyerekével.
nem akartam az a gyerek lenni, és nem szeretnék az az anya lenni.

the metapicture

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Semmi gond nincs, azzal, hogy te így látod, érzed. Nyilván nem mindenki ismeri be, ahogy te is írtad a bejegyzés végén. Sokan vállalnak gyermeket a családi elvárások és a társadalmi "kényszer" miatt, de legbelülről nem érzik. A végén pedig a gyermek sínyli meg. Engem sem akart anyám, mai napig nem viselkedik olyan anyaként, ahogy én, mint gyermeke elvárnám. Nem anya típus. Attól függetlenül felnőttem, de sokszor ma is hiányzik az anyai törődés, ami konkrét és nem elméleti, mint amit ő ad. De ítelkeznem sincs jogom, hisz a mi időnkben az elvetetés tiltott volt (hálistennek, másként valszeg nem lennék). Felnevelt, ahogy tudott, én meg felnőttként a szeretethiányomat megoldottam és feldolgoztam (azt hiszem). Tisztelem, hogy te beismerted elsősorban magad előtt és bátorságod is van "leközölni", annak ellenére, hogy valószínűleg fogsz kapni egy-két meg nem értő megjegyzést a blogon is és a valóságban is. Ezekkel nem kell foglalkozni. A Te életed, és nem a másé.

P.Sz. írta...

vannak dolgok, amiket ugye nem dolgozhatunk fel teljesen, egy kis salak úgyis visszamarad. ilyen az anyai (vagy akár apai) szeretet hiánya. felfogjuk, megértjük, tudatosítjuk, kezeljük, elfogadjuk, majd mi jobban csináljuk stb. de még úgy is marad valami, ami a lélek bizonyos "mozdulatainál" nyílalik. s az is rendben van... végülis.
köszönöm, hogy megosztottad a gondolatod. jól esik, hogy legalább az első kommentben nem kötnek fel :)

Névtelen írta...

http://www.youtube.com/watch?v=gODjuF4dEhM

(http://en.lyrics-copy.com/lynda-lemay/la-marmaille.htm)

szalmakalap írta...

http://www.youtube.com/watch?v=gODjuF4dEhM

(http://en.lyrics-copy.com/lynda-lemay/la-marmaille.htm)

rovidenandi írta...

s én még azt hittem, hogy egyedül vagyok vele. és azzal is, hogy legalább magamnak bevallom őszintén.

liz írta...

joining the club. Mármint ami a gyerekfrászt illeti. A sex továbbra is kell :)
Egyébként gondolkodtál el azon, hogy van-e köze ahhoz, hogy milyen a párod? Mármint látod-e benne az apát? A gyerek végülis két emberről szól, s női ösztöneink itt is az alfahímet keresik. A nem akarok gyereket (még, soha, most nem, sbt.) rendben van. Ami izgalmasabb az a 'miért nem' kérdése? Ezt most nyílván nem csak neked teszem fel.

varga.melinda@maszol.ro írta...

Nincs azzal semmi gond,ha az ember nem akkor szül gyereket, mint általában elvárt a társadalom, család, környezet stb. részéről. Sőt, ha nem szül egyáltalán, az se baj. Szerintem azokkal az anyákkal és apákkal van a gond, akik felelőtlenül vállalnak gyereket, aminek persze a gyermek issza meg a levét, ő lesz, aki folyton sérül emiatt...Én sem akarok még gyereket, egyszerűen nem érzem érettenek magam az anyaságra, pedig több volt osztálytársnőm anyuka. És idegenkedek a gyerkőcöktől, nem tudok velük kommunikálni úgy érzem. Szerintem ez nem pasifüggő, persze az is közrejátszhat, nyílván az ember bárkivel nem vállal gyeremeket, de ha csak ezen múlna, egyszerű volna a probléma megoldása. Az önállóbb, független nőknél ez az ösztön szerintem egy picit később bontakozik ki.

liz írta...

Ez érdekelhet: tp://www.theguardian.com/world/2013/oct/20/young-people-japan-stopped-having-sex

P.Sz. írta...

:::liz:::

pont ma olvastam a reggeli kávé mellett, de azért köszi :)
amúgy igen, érdekes, de ami azt illeti, a japánoktól már semmi nem tud meglepni...

Névtelen írta...

Én egy egyhetes Megjön-nemjönmeg című (igencsak klasszikus) jelenet után tapasztaltam a fenti tüneteket. Mondjuk rövid ideig tartott, de az álmomban megjelenő, a saját hasáról lekváros savanyú uborkát nassoló "én" eléggé elvette a kedvem mindenféle...interakciótól.

818 írta...

Szerintem meg Bazsa után elment a gusztusod a szextől ;)

P.Sz. írta...

:::818:::
:) nem különösebben. vele egészen ügyesen tudtunk hancúrozni. volt egy-két bána húzása, de amúgy teljesen rendben volt(unk)... considering.

Puritán Szemét

Névjegy létrehozása