a pizsama

néhány éve történt:

felkeltette az érdeklődésemet egy fiatalember. én neki nem annyira,
de attól még néha elbeszélgettünk. világi butaságokról. semmi mély.

egyik este a fellegváron kötöttünk ki egy üveg borral.
megittuk. nem volt jó. megereszkedtünk tőle. ő közel lakott.
elindultunk hozzá aludni. pont ilyen tárgyilagosan és egyszerűen.
nem volt a dolog mögött semmi érzelem vagy akár komolyabb szimpátia.

beszédültünk álmosan, fáradtan, s kissé ittasan a szobájába.
kérdezte, hogy melyik pizsamát kérem, a szürkét vagy a feketét.
ráböktem a szürkére, mert az inkább volt az én méretem.
azt mondja, a barátnője pizsamája. mondom, jó, engem nem zavar,
szeretem az idegen női illatot. azt mondta, őt sem zavarja, max majd a barátnőt,
mert az meg valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag
nem értékelné az idegen női illatot a pizsamáján.
röhögtünk egyet és lefeküdtünk. egymás mellé. elaludtunk. háttal egymásnak.

reggel kulcszörgés a bejárati ajtónál. a tag rémült tekintettel ugrik ki az ágyból.
azt mondja, ez alighanem a barátnő lesz, pedig másnap kellett volna érkeznie.
mondom, upsz. gyorsan megtárgyaltuk, hogy az úgy lesz a legjobb,
ha ő kimegy, becsalja a konyhába, becsukja a konyha ajtaját,
s addig én nagyon csendben felöltözöm, s kiosonok a lakásból.

lőn.

sétáltam hazafele, s azon gondolkodtam,
hogy ez volt eddig a legizgalmasabb "nemdugás"-om.