érzelmi perverzió (?)

fél órája felhív a felettesem. úgy ordít, mint a sakál. 
hallom, ahogy kapkodja a levegőt a következő káromkodáshoz.
szinte látom magam előtt, ahogyan lilán lüktet a megfeszült ütőér a nyakán.
én meg csak mosolyogni tudtam. tetszett. 
igen. az az igazság, hogy tetszett a dolog.


azon kaptam magam, hogy szopogatom (a kezemen, amelyikkel a telefont fogom) a kisujjam,
s egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kánikulát is tromfoló forróság költözik a bugyimba.
miközben a fószer ordít, meglepetten suttogom vigyorogva, hogy "basszus, benedvesedtem".
persze nem hallotta. (most gondolok bele, mi lett volna, ha mégis meghallja. hehe.)
aztán lezártam a beszélgetést azzal, hogy "nyugi, megoldjuk, minden rendben lesz."
lehetett hallani, ahogy lecsillapodik, megnyugszik a hangomtól,
beletörődik a(z egyébként tényleg nagyon kellemetlen) helyzetbe, ami miatt kiakadt.

utána gondolkodtam el ezen... ez nem az első ilyen eset volt.
be kell látnom, imádom, ha egy férfi dühös és ordibál.
néha még szándékosan kiprovokálom, mert éppen izgalomra vágyom.
szó szerint. bizsereg a bugyim az üvöltöző hímektől.

egy másik dolog, amire szintén "nedvesen" reagál a szervezetem:
ha egy férfit sírni látok. (lehet, ezért is szeretem annyira megbőgetni őket?)
egyszerűen szexi. amikor kiadja magát. gyenge. ott zokog előttem.
tudja, hogy tudom, hogy most nagyon sebezhető. és nem teszek semmit...
hagyom, hogy sebezhető legyen, de megpróbálok nem sebet ejteni rajta.
ezzel épül a bizalom. (na meg egyik-másik így szokik rá a rendszeres bőgésre,
ami mondjuk nem zavar, csak egy idő után már nem annyira izgató. csak kicsit.)


a másik kedvenc az ijedt, bepánikolt nő látványa.
amikor megijed valami kígyótól, bogártól, s toporzékol meg visibál.
olyankor olyan aranyos. jön, hogy ott helyeben hétrét nyaljam.
ha valamelyik nőismerősömről tudom, hogy valamilyen fóbiája van,
rendkívül gyakran érzek erős késztetést arra, hogy olyan helyzetbe hozzam...
fél a kígyóktól? sebaj. szerzek egy kígyót, s megfelelő pillanatban,
amikor nincs menekülési útvonala a csajnak, előveszem. a kígyómat.
(van egy olyan érzésem, hogy a fiúk most jobban értik, miről van szó :P)
persze sose csináltam meg, mert disznóság lenne,
de nincs olyan alkalom, hogy ez ne fusson át az agyamon.

ezt az egészet már perverziónak nevezném.
gerjedek arra, ha valaki rosszul érzi magát.

lehet, hogy mégis a pszichoterapeuta a legmegfelelőbb állás számomra...?
az a garantálná ebből a napi adagot.