2012. május 10., csütörtök

arról, hogy ujjazni jó

sok-sok évvel ezelőtt kialakult egy furcsa szokásom:

néha úgy érek hozzá egy férfihoz, hogy arra vágyom, 
csoda történjen, és a kezeim között nővé alakuljon.
becsukom a szemem, és miközben a nyakát nyalogatom,
elképzelem, hogy illatos, selymes, hosszú fürtökbe temethetem az arcom,
finoman megmarkolom a derekát, mintha karcsú női derék lenne.

rájöttem, hogy be tudom csapni a kezem, az elmém.
el tudom hitetni vele, hogy az, amit simogat,
almavirág illatú női bőr; azt, hogy ha kinyitnám a szemem,
az a lány feküdne mellettem, aki miatt 
sok-sok évvel ezelőtt kialakult ez a szokásom.
aki nem engedte, hogy hozzáérjek.
csak néha. csak kicsit. csak titokban.
annyira titokban, hogy ő sem akarta tudni.
csak néha hagyta, mert talán ő is be tudta csapni az elméjét,
s el tudta hitetni vele rövid időre, hogy az a kéz,
ami a kis kerek mellecskéjére simul, férfikéz, nem az enyém.

annyira bele voltam habarodva a kis dög heterójába,
hogy már akkor is őt képzeltem el, amikor pasival voltam.
aztán elhalványult a képe, az illata, az emléke,
maradt csak egy berögzült szokás, 
amit a pszichológiai szaknyelv klasszikus kondicionálásnak nevez.
mai napig megtörténik, hogy ha megmarkolom egy férfi derekát,
vagy finoman megharapom a fülcimpáját, átkapcsol a tudatom a 
"szerelmes vagyok egy nőbe" üzemmódba.

nemrég értettem meg azt is, miért szeretem ujjazni a férfiakat.
(a prosztata orgazmus érvvel felvezetve, egy kemény alfahímet 
sem nehéz meggyőzni, hogy megengedje, hogy a hátmasszázs
lassan átmenjen fenékmasszázsba, s a kenyérdagasztó fenékmasszázs
közben elkalandozzon a kéz az ánusz fele, amit körkörösen, gyengéden
simogatva könnyű megszoknia és belenyugodnia, hogy egészen finoman
egyre bennebb költözik az érintés)
odabent ugyanolyan végtelenül selymes, forró és nedves a nyálkahártya,
mint a hüvelyben. bár más az izomzat, de a kis hiszékeny,
elkényeztetett ujjbegyeimmel el tudom hitetni azt, amit hinni vágynak.
én hiába vagyok nyers, mohó, türelmetlen és önző,
mert a kezem külön életet él. ő kedves, megértő, lassú - és kicsit buta.
azt hiszi, hogy az "odabent" ekvivalens valami 
nem csak fizikai síkon értelmezett mélységgel.
olyan tétován matat az emberekben, mintha félne, 
hogy a sötétben felborítja az élére állított lelket bennük.
néha gondolatban rászólok, ha éppen lányban indul felfedezőútra:
"nem törik, baszod, mitől félsz?!".
ha egy nő antipatikus, az első gondolatom (kép - mert a gondolataim 
nagyrészt képekből és illatokból állnak), hogy berángatom a legközelebbi mosdóba,
letépem a bugyiját, beerőltetem két középső ujjam a szájába,
hogy ne legyen száraz, határozott, erős mozdulattal vállból belemélyesztem
két ujjamat a hüvelyébe, tenyerem rásimul a vénuszdombjára,
maradék ujjaim kapják a szorító szerepet, s így belekapaszkodva a nemi szervébe
addig rángatom, amíg el nem megy. ezt addig csinálom, 
amíg már bőg, sikoltozik és könyörög, hogy hagyjam abba.
vagyis leolvasztom az orgazmusreléjét. az antipátia kicsapódása
csak ezután következik: nem hagyom abba.
tudod... van az az érzés, ami akkor tör rád, amikor már annyit élveztél,
hogy ha még egyet kéne, elképzelhetőnek tartod, hogy elájulsz vagy beledöglesz,
ezért megpróbálod visszatartani, megakadályozni, hogy elélvezz,
így ottrekedsz mozdulatlanul kifeszítve a vágy és a történés közötti senkiföldön, 
s anniyra várod az orgazmust, mint sivatagos tájon összeesve a dögkeselyűket...

na de vissza a lényegre: a legfurcsábbnak azt tartottam mindig,
hogy a férfiak nem vették észre, ha "másképp" nyúltam hozzájuk.
tudat alatt viszont valószínűnek tartom, hogy megérezték,
hogy a nőt érintettem meg bennük. vagyis kijött belőlük idővel a hülye p*csa.
hisztisek, követelőzők, következetlenek lettek.
bőgtek, toporzékoltak, könyörögtek, térden kúsztak.
úgy éreztem, mintha Pandóra szelencéjét nyitottam volna ki
minden alkalommal, amikor egy férfiban megérintettem a nőt.

az érintésnek hatalma van.
vigyázz kit simogatsz. 
de arra is vigyázz, hogy abban a valakiben 
melyik belső állat fejét cirógatod meg,
mert előbb vagy utóbb ki fog bújni...

9 megjegyzés:

rókaküldő írta...

S milyen fura, hogy te nem szereted :P

T írta...

Most hogy irod, volt mar no, aki mintha no lennek ugy simogatott... mintha puncim lenne...
gyakran meg is ujjazott...(ha jo napom volt akkor egy melytorkossal parosult)
vajon o is nore gondolt?

P.Sz. írta...

:::rókaküldő:::

nem. valóban nem. tudod, miért? mert nekem van p*m, ezért fölösleges arra emlékeztető nyílást keresni, ha ott van a "real thing". :D

:::T:::

ha nem is tudatosan, de elképzelhető, hogy a női oldaladat akarta "megszólítani", vagy azért mert hiányolta, vagy azért, mert ismerte és szerette. hm?

zabhegyező írta...

hát ahhoz is kell egy olyan ladyboy akivel ezt meg tudod csinálni és a fingójában megengedi h turkáljál.Fogadjuk rimjob szakértő is vagy.Köszi én nem kérek, maradok a vasárnapi ebédnél,nem kell a meki.Nem arra teremtetett az a nyílás,nekem tökéletesen elég a kedves barátném hosszanti nyílása,ha már más bejáratra van szükséged beteges szerintem.És nem szeretném h a kedvesem férfi energiákat sugározzon,nekem a női energia jön be nőben,igazi nőben.napsütésest

P.Sz. írta...

:::zabhegyező:::

te aztán jól felhúztad magad. kb annyira, mint én szoktam az anális szex témától. :)))))
volt rá példa, hogy akkorát vitatkoztunk egy haverral a témán, hogy a végén már habzó szájjal üvöltöztünk, mert nem bírtam elfogadni, hogy szerinte az anális egy normális dolog lenne. mai napig nem bírok egyetérteni vele, úgyhogy ne rám üvöltözz, mert kb ugyanazon az oldalon vagyunk.

HT írta...

******

T írta...

ha nekik ez igy jo, akkor boldog emberek :)
mindenkinek mas az igenye...
valoban, p.sz., fura vagy.

az analis szex az utobbi kb 4 evben nagyon gyakori volt, bizonyos periodusokban szinte mindennapos, egyszeruen imadjak egyes nok, sot kezdemenyeznek... hihetetlenul intenziv gyonyort latok rajtuk, egyszeruen irigylem oket annyira elvezik.

HT írta...

Régen nem jutottam el a "senkiföldjére" - de ott a helyem. Fiúknak is szoktad csinálni, hogy nem hagyod abba ? Szerintem az brutál szexi - volt egy csaj, aki annyira tudott kontrolálni, és a határon tartani, hogy mindig az album végére élvetem el (jah - mindig zenét hallgattung). Egyszer mondtam neki, hogy nekem mind1, hogy folytatom-e és úgy gondolta letesztel - 3,5 óra és 4 ejakuláció után feladta :) De hozzá kell tenni, hoy fülig bele voltam zúgva és más csajjal nemhiszem, hogy bírtam volna-e ennnyit (minden a fejben van.) Senkiföldjére maximum magam jutottam el és az a véleményem, hoggy a fiúknak van egy "gyönyörhatáruk" amit nem nagyon tudnak átlépni. Csajoknál azonben ez sokkal magasabb (ha van) mert egyértelmű, hogy ha tényleg élveznek - az sokkal intenzívabb mint egy férfinél. Ennél a pontnál eggyetértek T-vel, hogy álltalában a csajok akarják és azért megyünk bele az anális szexbe - hogy lássuk mennyre élvez a csaj. A dominanciának semmi köze hozzá.

Sándor írta...

Tetszik, hogy csak akkor használsz nagybetűket, amikor célszerűnek – amikor szükségét érzed, vágysz rá –, és nem pedig előírtnak találod :-)

Persze, az ilyen eset ritka. Ezt általánosságban értettem :-)

Az pedig, amiképp kalandozol egy alapjába véve láthatatlan, felderítetlen, homályos világban, és amiképp az olvasót kezén fogva bevezeted oda, megismerteted vele, majd a fák vörösre, a levegő hevesre színezésével kvázi megerőszakolod a gondolataid, tudatod segítségével; hát, eléggé lebilincselő.

Az ösvény az erdődben egy lágy, érzékeny filozófiai gyöngyfüzér, melyeknek minden egyes gyöngyében ott lakozik egy darabka vágy belőled. És az egész önmagadba vezet, kanyarodik. Igazából onnan is indult. Mint egy fraktál.

Annyi minden van benne.

Perpill. az a benyomásom, hogy egy vagy a végtelennel :-)

Persze, ez sokunkra igaz lehet – főleg, ha valahol mindannyian egyek vagyunk.

No. Nem fecsérelném tovább a szót :-)

Örülök neked – a lehető legösszetettebb értelemben.

Puritán Szemét

Névjegy létrehozása