2011. október 9., vasárnap

nyílt levél

édesanyámnak két olyan tanácsa volt,
amit örökre magamban hordozok,
s amikor csak tehetem, megfogadom:
merj mindent megtenni, ami nem halálos és
nem okozol vele kárt sem másban, sem magadban.
ezekből mindig tanulsz valamit, s talán ez az élet értelme.
az emlékeidet, amiket magaddal viszel majd (és semmi mást), 
te álmodod meg és váltod valóra. rajtad áll, mennyire élsz teljes életet.

amikor valamit nem tudsz kezelni, nem találod a fogását, nem leled a helyét, 
írd ki magadból. egyszerű: nekifogsz, és addig írsz, 
amíg megérted és megkönnyebbülsz.
ne cipelj olyan terhet, 
amit akár le is tehetsz.
(ezért is lett ez a blog anno...)

____________________________________________________________
Kedves,

nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi lett volna, 
ha csak egy pillanatig is félretesszük a büszkeségünket.

az elmúlt négy hónapban többször is azt álmodtam, 
hogy gyerekek vagyunk. tiszták és őszinték.
elmosódott képeket láttam személyiség, körülmények,
elvárások és játszmák előtti időkből, amikor még nem
harap, üt, rúg, kapálózik, kerget vagy menekül a lélek.
csak figyel. nyitva van, mint mediterrán halászfaluban a bejárati ajtó.
csak egy lenge függönyt ringat a langyos, párás szellő.
bárki bemehetne, ha akar, s a ház bizalommal vár. sőt. remél.

úgy lett volna jó nyitva lenni egymásnak.
ehelyett te azt haraptad, hogy úgyse tetszem,
én meg azt karmoltam, hogy úgyis csak játszottam.

olyan kellemetlenül fura biztosan tudni, hogy lehetett volna,
lett volna helyünk egymásban, ha a büszkeségünk hagyta volna.
de ezek a tüskék, amik nem engedtek közel egymáshoz
pontosan azok a terhek, amiket valamikor otthagyhattunk volna,
de cipelünk. lándzsák, kardok, esetleg pajzsok, amiket sajnáltunk
otthagyni a csatatéren - azok után a harcok után, amiket megvívtunk.
most hordozzuk. rozsdáznak, és semmi másra nem jók, csak arra,
hogy mi kifáradjunk, mások meg folyton beleszaladjanak valamelyikbe.

legszívesebben visszatérnék az első teázásunkhoz.
ugyanúgy végigülném, és mosolyogva hallgatnálak.
csodálnám, milyen tisztán csillog a szemed, miközben adni próbálsz magadból,
aztán hálásan megköszönném, hosszan megcsókolnám a homlokod,
elmondanám, hogy nagyon tudnálak szeretni, csak kár, hogy nincs értelme.
és elsétálnék.

ahogyan most.
_________________________________________________________

ha nem tévedek, ezt nekem szántad.
meghatott. (ami tudod, hogy ritka...)


köszönöm.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Neni, szep vagy, ebben a bejegyzesben kulonosen. Ha talalkozunk, vendegem vagy egy pohar borra. M.

sárbogárdi jolán írta...

Sajnos pontosan érzem, amiről itt beszélsz. Nehéz azzal a gondolattal bármit is kezdeni, hogy nagyon is egymásnak valók vagytok/lennétek, és közben sejted, hogy ő is valami hasonlót gondolhat(ott), és ennek ellenére mégsem vagytok együtt. Én például eléggé racionálisan próbáltam keresni indokokat, amik alapján azt mondhatnám, hogy nem való hozzám, hát... nem nagyon találtam. Na jó, abbahagyom, mert már hosszú vagyok.
A szám meg rohadt jól esik most. Köszi. :)

Dénes Andris/Andrew írta...

Szerintem ami nem mukodik, annak elobb-utobb vege lesz. Sajna.
Ahogy a blogodat olvastam, arra a meggyozodesre jutottam, hogy te egy harcos lelek vagy es macis termeszetre van szukseged. Pontosabban olyan szemelyre gondolok, akit mikor letamadsz (szo-meg nem szoszoros ertelemben), leporog rola es csak a hiusagod kedveert nyog ki egy sovany au-t stb., stb.
Roviden: szerintem eros, sok onbizalommal, de szereny es sok empatiaval rendelkezo szemellyel talalnal. Ilyet keress.

Vera Linn írta...

@Denes: Azt akarod, hogy egyedül maradjon P.Sz.? Ilyen pasi nincs.

Névtelen írta...

Ezt nem hagyhatom szó nélkül.
@Dénes, te ezt tényleg komolyan gondoltad? Egy olyan pasi mellett, mint amilyet te leírtál, csak a dögunalom mélységes bugyrait lehet felfedezni. Egyebet nehezen.

P.Sz. írta...

=))))
(bele se szólok. beszéljétek meg :P )

Névtelen írta...

(Előbbi Névtelen)
Ezen szerintem nincs amit megbeszélni. Andris kicsit mellényúlt a dolgoknak a hétvégi mámorban. Na de fátylat rá...

Vera Linn írta...

P.Sz. Nem is baj az, ha nem szólsz bele, csak írj már valami újat.

Névtelen írta...

sarbogardi jolan, cucc nev, jot rohogtem.

Névtelen írta...

(Az a Névtelen, aki nem az első, csak utána az összes többi. Idáig.)
@Sárbogárdi Jolán
Egy ilyen stílü kapcsolatban minden működik, csak a racionalitás nem. Hidd el, hogy hamarabb hiszel újra a Mikulásban, mintsem bármelyik racionális érvben. Sajnos első kézből tudom. :)

Kis Boglárka Mercedesz írta...

tanulságos..jó, mikor képes vagy kívülről látni az elromlott kapcsolatot..ez kicsit olyan..meg olyan lezárós, továbbmenős.

Névtelen írta...

Jaj de fura, egy pillanatig azt hittem, hogy egy ex vagy. Kísértetiesen hasonló első-találkozás élményben volt részem. Csak a nagyon tudnálak szeretni után nem ballagott tovább...majd később...csak...és büszkeségből és dacból. De való igaz, nem voltunk egymásnak valók. csak olyan majdnem szerelmek...

Puritán Szemét

Névjegy létrehozása