(valami langyos szellő)

** * **
férj-feleség. ülnek egymás melletti székeken.
a nő ölében ül a gyermek (1-2 éves lehet).
egyszer az anyuka átadja a gyereket az apának
és feláll a székről. miközben emelkedik fel,
színte lassitva látom: a férje megnézi a fenekét
és kedves, kellemes, halvány mosoly szalad át az arcán.
végigsétáltatja tekintetét a felesége testén.
a lába, a feneke, a csípője, dereka, melle...
a nő elmegy. addig az apa mosolyog a gyerekre,
játszik vele, csiklintgatja, simogatja a kis buksiját.
visszajön a feleség, leül, átveszi a gyereket.
ismét lassított felvétel következik:
a férj nézi a felesége nyakát.
alaposan, minden miliméterét szemügyre veszi,
aztán egy gyengéd mozdulattal megsimogatja.
a nő ránéz. mosolyog.
a férfi a nagy hangzavarban hangtalanul,
mosolyogva mond valamit.
leolvasható a szájáról: "kívánlak"
** * **

amikor a nagyszüleim már meghaladták a hetvenet,
még mindig előfordult néha, hogy nagyanyám szájon csókolta nagyapámat,
az meg néha megpaskolta a fenekét és huncut vigyorral valami kedveset mondott.
az utcán is látni öregeket kézenfogva sétálni.
s az ilyen szerelmes (?!) időseknek van valami a szemében, amikor egymásra néznek.
valami olyasmi lehet, mint az oviban, amikor kiszemeli a gyerek első szimpátiáját.
az az egyszerű "tetszel", "kedves vagy a szívemnek".