A Bók

ezt most pont így írom meg félrészegen , félmztelenül, reggel nyolckor ahogy éppen hazajöttem s lehajigáltam a ruháimat az előszobában:

buli.

a(z egyik) szimpátiám valami szintje alatti csajra hajt. nem zavar különösebben, csak meglep,

mert tudja, hogy bejön nekem, s tudja, hogy tudom, hogy én is bejövök neki, 

mert a legutóbbi találkozáskor esetlenül, sután, s gyermetegen bár, 

de találkára hívott, amire végül nem került sor, mert úgy godoltam, 

ha nagyon komolyan gondolja, megkérdezi ismét, csak talán valamivel 

egyértelműbben, határozottabban. nem úgy, mintha valaki más kérdezné helyette, 

hogy "if you ever want to grab a coffee. maybe. just let me know. maybe. 

if you're in the mood to. let me know. and maybe. we... can. have. a. coffee. 

if you want to." és közben úgy vörösödött, mintha jobbról-balról pofoznám. 

pedig nem. csak kedvesen mosolyogtam. s türelmesen vártam, hogy befejezze 

véget nem érő mondatát/kérdését. mert tudtam, mit akar mondani, s nem akartam 

elbátortalanítani, mert hát mindigis az ilyen kis esetlen stréberelre buktam.

amikor a (kis)lány elmegy a mosdóba, odalépek a sráchoz (pedg korban s testben már férfi), s azt kérdezem "miért hajtasz egyértelműen szinted alatti csajra?", mire ő "because I don't think I'm man enough for you" mondta a cuki birminghami kiejtésével a kábé tökéletes kinézetű, orvosi mechatronikát végzett britt "hím", akit majdnem egy éve figyelek s próbálok megérteni. 
minden alkalommal, amikor találkozunk, globálpolitikáról, közel-keleti és vallási konfliktusokról, interkulturális kommunikációról és biokémiáról beszélgetünk, akkor is, ha egy undorítóan hangos buliban találkozunk. ha kell, kiabálunk,  megisrmételjük. üvöltve. csak hogy megértsük egymst. és ezt órákon keresztül. mindenki táncol, iszik és vadul körülöttünk. mi beszélgetünk. a tömeg kellős közepén. ordítva. dolgokról. amik nekünk fontosak. s mégis. reggel mással megyünk haza.

mert szerinte...

ő nem elég "férfi" nekem.

honnan tudod, hogy kicsi neki

(vagy csak egyszerűen nincs megelégedve a méretével)

- nem sieti el a dolgokat. egyáltalán. hiába kezdeményezel, meg adsz le mindenféle jelzést, mert úgy tesz, mintha észre se venné. feszt romantikázni meg ismerkedni akar. aztán utólag rájössz, hogy azért volt az egész, mert azt akarta, a személyiségét értékeld, ha már mást nem nagyon tudsz...

- ha végre valahára sor kerül valami fizikai kontaktusra, az is elakad jó náhány találka erejéig a csókolózásnál, dryhumping-nál, természetesen ruhában, s akkor is óvatos, hogy ne legyen kivehető a méret a nadrágon keresztül, csak épp egy annyi, hogy áll, nehogy azt hidd majd, hogy meleg vagy valami. természetesen továbbra is megy az ismerkedős dolog, akkor is, ha már nyilvánvaló számára is, hogy habzik a szád sarka, s kínodban már az asztal sarkához is hozzádörgölöd, csak történjen már valami odalent is.

- amikor úgy érzi, hogy kellőképpen magához láncolt a sziporkázó egyéniségével (vagy nem, de minden áron ezt akarja elhitetni veled), lesz belőle vetkőzés is, de mindenképp rólad kerül le előbb minden ruha, s mielőtt még ő is megszabadulna az alsóneműjétől, intenziv puncifalásba meg kézimunkázásba kezd, amit ha sokáig csinál, s gyanúsan jól, mérget vehetsz rá, hogy (...vagy megtaláltad a tökéletes férfit, vagy pedig...) olyannal van dolgod, akinél jó esetben teljesítési kényszerben mutatkozik meg az, hogy nincs megelégedve a himbilimbijével, ami a hálószobán kívül úgy néz ki, hogy mindenben ő akar a legjobb lenni, neki mindig igaza van, s néha még akkor is akadékoskodik, amikor számára is egyértelmű, hogy a másik félnek van igaza.


az a baj, hogy legtöbb esetben az, akinek van mivel, nem fárasztja magát, hogy anyait apait beladjon. nőstényekre is ugyanígy érvényes: ha meg van győződve, hogy ő "jó csaj", nem csinál semmi egyebet, csak hanyatt fekszik, s arra számít, hogy a pasi majd rákuporodik, zihál s knlódik rajta néhány órát, amíg ki nem fárad s ő maga el nem jut a csúcsra. a helyzet iróniája, hogy legtöbbször pont ezek a csajok azok, akik fórumokon panaszkodnak, hogy nekik nincs orgazmusuk. (facepalm)
felmérések szerint a kismellű nők sz*pnak/b*sznak a legjobban, s a nem túl méretes falloszú férfiak nyalnak a legjobban, s ez valamelyest logikus is. kár, hogy az összes többi azt hiszi, bőven elég az, ha jó a teste, nagy a hímtagja.
(természetesen le az összes kalapokkal a kivételek előtt)

Liebster award - blogger díj

Edó barátnémtól blogger díjat kaptam. Köszönöm szépen Edóbaba :)

Nos, fogjunk bele a játékba!

Szabályok

1. Nevezd meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
2. Ismertesd a szabályokat!
3. Válaszolj az általa feltett kérdésekre!
4. Jelöld meg azokat a blogokat (5-11 blogot), akiknek továbbadod a díjat!
5. Tedd fel a kérdéseidet!
6. Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

Edó kérdései:

1. Ha három szóban kellene bemutatnod magad, mi lenne az a három szó?

Erős, kompakt, sokoldalú.

2. Hogyan tudod megtartani az érzékenységed? Mi tartja nyitva a szíved?

A "crash and burn", "hustle and flow" hozzáálláásom az élethez. A nagyobb veszteségek, kudarcok, tragédiák az életemben arra tanítottak, hogy bármi, de tényleg bármi történjék, a világ nem fordul ki a sarkaiból, minden megy tovább. Rájöttem, sokkal könnyebb, kellemesebb, hasznosabb, célravezetőbb bátornak és optimistának lenni, ha kell, kiadni magad, ha visszaélnek vele továbblépsz, de ha nem, hatalmas ajándékot kapsz.

3. Mesélj el egy nehéz, de abszurd helyzetet, ahol pont a helyzet abszurdítása segített túl a poklon.

Erre nem tudok válaszolni, mert nem hiszek sem az abszurdban, sem a pokolban :)

4. Említs három olyan embert, tanítót, akiknek sokat köszönhetsz, akikért hálás vagy. Miért?

Az édesanyám, mert egy elképesztően bonyolult ember, aki megtanított a legtöbb lényeges dologra; a puszta létével viszont arra, hogy minden ember bonyolult a maga módján, de mindenkinek meg lehet fejteni a jelszavát, amivel nyílik, csak van, akinél kicsit több időt igényel a "hackelés".

Az az igazság, hogy sose volt igazán tantóm, példaképem, segítőm, mert egy idegesítően önálló típus vagyok, aki nem igazán hallgat senkire. Úgyhogy megelőlegezem a tiszteletem s hálám annak, akinek majd sikerül megszelídítenie, s megülni bennem a vadlovat. Hiszek benne, hogy van ilyen. S a hitemért nagymamámnak lehetek hálás. Ő mutatta meg, hogy a hit s remény is tud erősíteni, nem csak a tudás.

Kérdéseim:

1. Ha állat lennél, mi lennél?
2. Ha termszeti jelenség lennél, mi lennél?
3. Ha érzelem lennél, mi lennél?
4. Ha művészeti irányzat lennél, melyik lennél?
5. Ha ideológia lennél, melyik lennél?
6. Hogyan/mivel teszel általában keresztbe magadnak, mivel szabotálod akaratlanul a boldogságod?
7. Ha korlátlan hatalmad lenne, mi lenne az első három dolog, amit változtatnál a világon?
8. Ha korlátlan mennyiségű pénzed lenne, mi lenne az első három dolog, amit megvennél?

Akiket jelölök:

Czakó Emőke - az egyénisége, tudásszomja, nyitottsága, jó ízlése miatt

Gálfalvi Zsolt - a székely penge esze s a nagy pofája miatt

Jakab Orsolya (Jorsi) - a fantasztikus munkái s a lelke miatt (nem föltétlenül blogger, de alkot)

Jakab-Benke Nándor (Nándika) - a legnormálisabb, legjólelkűbb ember, akit ismerek (aki nem ezt gondolja, nem ismeri eléggé)

Ötödiknek jelölöm minden olvasómat, aki szívesen válaszolna a kérdésekre kommentben (akár az összesre, vagy akár csak egy-kettőre, ami elgondolkodtatott).

Köszönöm szépen.

Varázslatosan szép hetet kívánok, gyerekek!