orális szex etikett

kezdjük egy aranyos viccel, amit még egyik kedves olvasó mesélt pár éve sörözés közben:

pasi felszed egy csajt egy házibuliban;

kimennek a kertbe, hogy egy fa árnyékában lecuppantsa.

már térdel a lány, ám mielőtt nekifogna, 

azt mondja szende tekintettel:

- ugye szólsz, mielőtt elmennél?

- persze!

nekifog a csaj, lelkiismeretesen dolgozik a dolgoznivalón,

egyszer csak kikerekedett szemekkel konstatálja,

hogy a tagnak igen-igen jó lehetett,

mert szájba tolta az adag vitamint;

a csaj nézi kérdőn (teli szájjal),

mire a pasi felhúzza a sliccét, s azt mondja:

"na jó, akkor én mentem..."

vicces, vicces, de valahogy tényleg illik szólni/jelezni.
de még előtte van néhány dolog, amit nem árt betartani,
ha nem akarod, hogy csak egyszer kerüljön sor a dologra:

1. az ápoltság/higénia a numero uno szabály.
ha nem patyolat tiszta odalent, a közelébe sem engeded.
nem elég jó a "zuhanyoztam ma" érv.
annál sokkal igényesebbnek kell lenni, ha nem akarod,
hogy a másik kellemetlen élménnyel maradjon.
a nemi szerv a legjobban "eldugott", és legkevésbé szellőző testrész,
amit eleve tisztán kell tartani már csak saját egészségünk érdekében is.
ha pl. frissen mosott, kellemes puha puncit kap egy pasi az orra alá,
elég valószínű, hogy "rákap", ha kifejezetten jó élményben volt része.

2. részt kell venni. az orális szex fogadása nem passzív tevékenység!
főleg a férfiaknak van nagy szüksége arra, hogy visszajelzést kapjanak,
hiszen kevesen csinálják azért, mert abból nekik származna nagyobb örömük.
ha jó, nyugodtan adj ki hangot, mondd el, írd körül, ha beszélős típus vagy,
ilyenkor használd a beszélőkéd, mert ez az a pillanat, amikor nyitottabbak rá
(aktus közben nem a fejükben van a vér, olyankor gyakran egyenesen zavaró
számukra a beszéd, hiszen gondolkodni kell hozzá. kérdezni viszont ugyanezen
megfontolásból szigorúan tilos. ha arról beszélsz, mennyire jó, az simán belefér,
de ha beszélGETni akarsz, arra nem ez a megfelelő pillanat!
akkor erekció hello, ülhettek le teázni).

ha megteheted, és tényleg annyira jó, sikítózz, tépd a lepedőt, kapaszkodj,
amibe csak tudsz, szorítsd a csuklóját, markold a melled, söpörj le mindent
az éjjeli szekrényről, túrj bele a hajába, ordíts, zihálj, zokogj (habár attól megijednek),
szóval bármi, amivel jelzed, hogy az, amit csinál, isteni (akkor is, ha egyelőre csak jó,
mert ha látja, hogy van értelme, anyait-apait bele fog adni)

ami a hím visszajelzéseit illeti: a "megfogom a fejét, és lenyomom a torkán" akciót
kevés Nő értékeli, de ha megkockáztatod, hogy netán a csaj dühében leharapja,
csak tessék kísérletezni - saját felelősségre. az a nő, aki szereti, tudja arra is használni
a kezét, hogy megfogja a tiédet, s rátegye a saját fejére. ha célozni akarsz a dologra,
elég, ha simogatod a haját, ha odafigyelsz, úgyis érsze fogod venni, hogy mehetsz-e tovább.

3. (hímeknek:) ha pornósat akarsz játszani, menj kurvához, mert egy Nőnek
nem élvezünk az arcára, nem toljuk le tövig a torkán - amíg már fulladozik -,
nem húzzuk rá a fejét a f*szra a hajától rángatva, és sorolhatnám...
a mélytorkost a kedves, tehetséges, merész barátnő úgyis bevállalja, ha szeret,
nem illik utalgatni rá, vagy egyenesen kérni. az ilyesmi kialakul, ha van türelmed.
ha meg nem csinálja, s neked feltétlenül igényed pornósztárnak érezni magad,
vagy keress mást, vagy nyugodj bele, hogy ejsze normális szexuális életed van.

4. pasiknál könnyű eldönteni, mikor van vége az orális menetnek,
de lányoknál mégis honnan kéne tudni? talán akkor, amikor már
a fogaidat veri ki a szeméremcsontjával, akkorákat élvez?
vagy amikor már leizzadt a nagy kapálózásban? nehéz eldönteni.
én se mindig tudom megítélni, mikor hagyjam abba,
de amikor a nyelv másik oldalán vagyok, azzal jelzem, hogy
kezdem felfele húzni, s szólok, hogy ez már az a rész, amikor
az előjátékból ideje lenne áttérni az aktus részre.
mert a nőnek az orális inkább előjáték,
a férfinak nem annyira, ha el is durran közben.
(bár vannak nem egylövetűek is - sajnos kevesen)

sexzuza

Férfitól hallottam ilyet a napokban, hogy számára a szex
51 százalék orális (de lehet, hogy 69 százalék :P), 49 százalék aktus.
ezen nagyon nagyon elgondolkodtam. rájöttem, hogy ez
a kompatibilitásban fontos tényező, hiszen az arány mindenkinél más,
annak függvényében, hogy hogyan szocializálódott.

azt tapasztaltam, hogy azok az emberek (nők, férfiak egyaránt)
szoktak gyakrabban orális örömöket nyújtani,
akik valamit pótolni vagy ellensúlyozni akarnak
(pl. a csúnya nők jobban sz*pnak, a bizonytalan félrfiak többet nyalnak,
bár tisztában vagyok vele, hogy ez a kijelentés eléggé sarkított, és
politikai korrektség szempontjából sem túl cuki, de attól még...),
na meg persze ott vannak azok, akik így szokták meg
egy szűz barátnőnek vagy pornófüggő pasinak köszönhetően.

az orális szex - nem úgy, mint az anális - szeretetről, odaadásról, önzetlenségről szól,
nem pedig dominanciáról. ha valaki ezzel nincs tisztában, az valamit rosszul csinál.
nem az a faszagyerek, akit sz*pnak/nyalnak, hanem az, aki odalent van és csinálja,
mert elég valószínű, hogy azért teszi, mert örömöt akar szerezni, vagyis szeret.

szakítós zenék

annyira sajnálom, hogy mindegyik csak akkor tudott

valami igazán jó (nekem tetsző) zeneszámot mutatni,
miután szakítottam vele.

lehet, hogy ha kapcsolat közben jöttem volna rá,
hogy mégis van ízlése, nem siettem volna el a szakítást.

a számok üzenetetét figyelve elég könnyű volt rájönnöm,
kb. mit vétettem, és melyik betűk voltak azok,
amiket én írtam a kapcsolat "Vége" feliratából.


ezt egy hároméves együttélés után kaptam,
ami az (én hibámból) olyan volt, mint egy erdőtűz
szárazság idején.: gyors, ijesztő, s nem marad utána semmi.

túl gyorsan, túl mélyen
ismertük meg egymást.

 

Turning me on, turning me off,
making me feel like I want too much
living with you's just putting
me through it all of the time
running around, staying out all night
taking it all instead of taking one bite
living with you's just putting
me through it all of the time


ez a szám egy négy hónapot tartó intenzív
"ki rúg ki kit gyakrabban és gyorsabban"
típusú "nem is vagyunk kapcsolatban"
fölöttébb bonyolult viszony végére akart
pontot tenni (sikertelenül - mert ezután
hangzott el minden, ami azalatt
a négy hónap alatt kellett volna)

Now and then I think of when we were together
Like when you said you felt so happy you could die
Told myself that you were right for me
But felt so lonely in your company
But that was love and it's an ache I still remember


ezt a gyönyörűséget a héten kaptam.
négy-öt hónapnyi olyan valami után
(amit kapcsolatnak nem neveznék)
amiből három arról szólt, hogy próbáltam
megértetni vele, hogy részemről már
az első három hét után rég vége volt.

nem tudom, hogy a túl sok türelemmel,
vagy a nem eléggel ártottam szegénynek,
de abban igaza van, hogy nem szerettem (eléggé?).

What have I done?
I'm a fucking monster
when all I wanted was
something beautiful
my love too much
your love not enough

nagyon szépek; köszönöm, fiúk, kedvesek vagytok :)
mindig hasznos a feedback.

ettől függetlenül, egyhamar nem áll szándékomban
szakítós számok szövegére fülelni, hogy kihámozzam belőle,
mitől és mennyire voltam hülye p*csa.

garantálom, hogy ritkán voltam véletlenül az ;)

hardcore party

az a kemény eresztés, amikor szombat délután mástól hallom,

hogy a péntek éjjeli bulin összecsókolóztam egy lánnyal a bárnál.

ezek szerint neki is jól telt, mert 

állítólag ő se sokra emlékszik...

ez a leckém, amiért
tiltakozom az ivászat ellen...

rendben, aláíróm:
néha (de csak néha!)

nem olyan nagy bűn, ha
el tudja engedni
magát az ember,

(de én pl. nem tudom,
és nem akarom, amikor
nem érzem magam biztonságban,

és ez az, amin igazán elgondolkodtam)

idegen városban, idegen helyen, idegen társaságban

valahol a terem másik végében ott ivott a biztonságom.

szerelem-játékelmélet

úgy érzem magam, mint amikor megébred az ember egy nagyon részeg éjszaka után,

s kezdenek bevillanni a képek, hogy mekkora gigantikus nagy marhaságokat tett/mondott módosult tudatállapotban,

s olyan szinten szeretne abban a pillanatban megszűnni létezni szégyenében, hogy a tér is meghajlana bele;

a második fázis az, amikor tudja, hogy úgyis visszafordíthatatlan, s már minden mindegy,

úgyhogy röhög magán egy jót, és megy tovább a nap.

már öt órája be vagyok ragadva az első fázisba.

"I can't stop being surprised about yesterday's awkwardness" effektben fogom lenyomni a mai napot.

amit a legjobban utálok: ha meglepem saját magam.
amit a legjobban szeretek: ha valaki ki tudja hozni belőlem.

note to self:
veszélyes játék egy friendzone-olt(nak hazudott) 
kedves ismerőssel - aki nem mellesleg ellenkező nemű - 
poénból vetkőzőst játszani skype-on; 
még akkor is, ha egyikünk sem lát semmit a másikból válltól lefele. 


csak hát maga a tudat bekavar...
meg a visszafordíthatatlanság ténye.
s mindezt színjózanul.
cö-cö-cö...

***

középiskolás koromban sokat jártam a fiúbentlakásba.

(nem, nem "AZÉRT". van egy szigorú szabályom, amihez 

egész eddigi életemben következetesen tartottam magam:

osztálytárssal, évfolyamtárssal, kollégával nem kavarunk)

mindigis szerettem figyelni a serdülő fiúk lelki fejlődését:

melyikből lesz a jó pasi, melyik lesz a szélhámos, és ezek a

változások hogyan, mikor, minek hatására következnek be.

sokat tanultam a férfiakról tőlük/átlaluk abban az időszakban.

egy kis provokálás attól még persze belefért, ezért egyik alkalommal

feldobttam, hogy kártyázzunk vetkőzésben. annyira biztos voltam

abban, hogy nyerni fogok, hogy egy pillanatig sem fordult meg a

fejemben, hogy mi van, ha a végén én leszek az, aki vesztesként

kb. 6 fiú előtt le kell dobja a rongyokat; ám nem volt gond, mert

szerencsére jól saccoltam be a képességeimet, de az is egy ilyen

helyzet volt, amikor kvázi meggondolatlanul mentem bele egy játékba.

a megszívós rész mégsem maradt el. 

a következő képet tessék elképzelni:

hosszú asztal egyik oldalán kb. három pucér, 

s pár félmeztelen srác ül (abrosz mögé bújva) 

az asztal másik oldalán tizenéves lányka 

pólóban, zokniban, és rajzfilmfigurás mintával díszített bugyiban

laza mozdulattal osztja a kártyalapokat diadalittasan, vigyorogva;

mire benyit a bentlakás igazgató, s úgy mered a díszes társaságra,

mintha az anyját kapta volna rajta egy lóval. az a megbotránkozás...

jelzem, felekezeti iskolában vagyunk 10 évvel ezelőtt.

(és nem, nem rúgtak ki. 

legalábbis nem akkor :D)

***

tanulság (most így nők napja alkalmából):

nőnek lenni férfiak között olyan, mint 

nagyon kevés zsetonnal rulettezni:

ha pirosra vagy feketére teszel, 

kevesebb eséllyel veszítesz, 

ha nyersz, akkor nem túl sokat.

ez a kockázatkerülőbb változat.

de ha nagyot akarsz nyerni,

nagyot kell kockáztass,

úgy viszont az sem kizárt,

hogy mindent elveszítesz...

na de az ellenkezője sem :)

egy biztos: 

a bátorság és a vakmerőség között hajszálvékony a határ.

ahogyan a barátság és szerelem között is...