mindenképp jó hozzáállás. Csak hiányos. Lehet, hogy van valami, amit ha megteszek, be is merem vállalni és ugyanakkor zavarja a környezetem. Azt morális megtenni?
Ez az apácás fotó ismerős valahonnan... amúgy ha már ennél a képnél vagyunk: ismerek olyan papot, akiről kiderült, lett előle egy nagy blaszfémia-cirkusz (katolikus a drága), erre meg felkapta a vizet, megmutatta leghosszabb ujját az egyháznak és megnősült, úgy döntött, neki ez így sokkal jobb. Szerintem is jobb neki. Képzeld el, szex nélkül egy életen át. Vajon hány olyan van, amelyik ki is bírja?
:) na most jól beszóltál. Nekem a fejemben bonyolult a helyzet. Gondolj valakire aki példaképe mondjuk valami fiataloknak. Megtenne valamit, amit bevállal akárki elött, de ha kiderül a fiatalokban "egy világ omlik össze". Erkölcsös neki megtenni? Nem tudom ha ez a legjobb példa, de remélem érted.
bocs :) egyébként értem. az a helyzet, amit leírsz viszonylag jó példa, amire viszont azt mondanám, hogy:
olyan ember, aki potenciális példaképe bárkinek, aki olyan pozíciót vállal, ami azzal jár, hogy példát kell statuálnia (gondolok itt tanárra, politikusra, lelkészre, igazgatóra stb. stb.), az eleve az adott intézmény/csoport/társadalmi réteg elvrendszerét veszi fel, és vallja magáénak, amikor "belép a játékba". különben ne(m) vállalja el!
akkor, amikor felelősséggel tartozol valaki(k)nek egy intézményen belül -és igen, ez lehet a házasság intézménye is!- kötelességed az adott normákhoz/konvenciókhoz igazítani az értékrendedet. gyakorlatilag szinte megszűnik létezni a sajátod, és ezzel semmi baj nincs, hiszen amikor belépsz, pontosan ezt vállalod.
az én "elméletem" természetesen a saját világomban érvényes, ahol nem fogadtam meg senkinek semmit, nem tartozom felelősséggel senkinek, és nem véletlenül nem léptem be semmilyen intézménybe, aminek (még) nem vagyok hajlandó/képes magaménak tudni az értékrendjét...
Minden RELATÍV. Viszont ha az a pont amihez méred a dolgokat változik akkor meghasonulsz. Az ember változik ha te mindig ahhoz viszonyítod a dolgokat amit pillanatnyilag vállalni tudsz akkor lehet, hogy eljön az a pillanat amikor már nem fogod tudni magadat vállalni.
ez így igaz, ahogy leírod, ám pont ezért kell legyen az embernek stabil az értékrendje, mert a szokásai, preferenciái, körülményei változhatnak, de ideális esetben az értékrendszere állandó, illetve bővül, de nem átíródik. az esetleges bővülések (update meg plug-in :) ) is úgy történnek, hogy az előzőleg elkövetett dolgok is beleférjenek.
14 megjegyzés:
erről senkinek nem volt véleménye?
nem te. mindenki kussol, mint sz*r a fűben.
szabad a pálya :)
mindenképp jó hozzáállás. Csak hiányos. Lehet, hogy van valami, amit ha megteszek, be is merem vállalni és ugyanakkor zavarja a környezetem. Azt morális megtenni?
Ez az apácás fotó ismerős valahonnan... amúgy ha már ennél a képnél vagyunk: ismerek olyan papot, akiről kiderült, lett előle egy nagy blaszfémia-cirkusz (katolikus a drága), erre meg felkapta a vizet, megmutatta leghosszabb ujját az egyháznak és megnősült, úgy döntött, neki ez így sokkal jobb. Szerintem is jobb neki. Képzeld el, szex nélkül egy életen át.
Vajon hány olyan van, amelyik ki is bírja?
Szerintem nincs amit hozzaszolni, teljes mertekben egyetertek Pont
:::Vera Linn:::
teljesen igaz. tényleg hiányos a képlet, mert nem gondoltam azokra, akik a környezetüktől teszik függővé az erkölcsi értékeiket. :)))
:) na most jól beszóltál.
Nekem a fejemben bonyolult a helyzet. Gondolj valakire aki példaképe mondjuk valami fiataloknak. Megtenne valamit, amit bevállal akárki elött, de ha kiderül a fiatalokban "egy világ omlik össze". Erkölcsös neki megtenni? Nem tudom ha ez a legjobb példa, de remélem érted.
szepen es pontosan ven ez megfogalmazva :)
:::Vera Linn:::
bocs :)
egyébként értem.
az a helyzet, amit leírsz viszonylag jó példa, amire viszont azt mondanám, hogy:
olyan ember, aki potenciális példaképe bárkinek, aki olyan pozíciót vállal, ami azzal jár, hogy példát kell statuálnia (gondolok itt tanárra, politikusra, lelkészre, igazgatóra stb. stb.), az eleve az adott intézmény/csoport/társadalmi réteg elvrendszerét veszi fel, és vallja magáénak, amikor "belép a játékba". különben ne(m) vállalja el!
akkor, amikor felelősséggel tartozol valaki(k)nek egy intézményen belül -és igen, ez lehet a házasság intézménye is!- kötelességed az adott normákhoz/konvenciókhoz igazítani az értékrendedet. gyakorlatilag szinte megszűnik létezni a sajátod, és ezzel semmi baj nincs, hiszen amikor belépsz, pontosan ezt vállalod.
az én "elméletem" természetesen a saját világomban érvényes, ahol nem fogadtam meg senkinek semmit, nem tartozom felelősséggel senkinek, és nem véletlenül nem léptem be semmilyen intézménybe, aminek (még) nem vagyok hajlandó/képes magaménak tudni az értékrendjét...
Minden RELATÍV. Viszont ha az a pont amihez méred a dolgokat változik akkor meghasonulsz. Az ember változik ha te mindig ahhoz viszonyítod a dolgokat amit pillanatnyilag vállalni tudsz akkor lehet, hogy eljön az a pillanat amikor már nem fogod tudni magadat vállalni.
te kis szerencsés :)
LOL. Ezt irja egy olyan nlogger, aki melyseges titokban tartja kiletet -legalabbis a nagy nyilvanossag elott - ?
már milliószor elmondtam, hogy nem azért írok névtelenül, mert titkolom a kilétem, hanem azért, mert MONDANIVALÓM VAN, NEM FELTŰNÉSI VISZKETEGSÉGEM.
a buta emberek nagyon cuppannak a pletykára, s ehhez nem akarok alapot adni. így szűröm a bunkókat. de néha mégis átmegy a szitán egy-kettő... :)
kedves "minden relatív" :)
ez így igaz, ahogy leírod, ám pont ezért kell legyen az embernek stabil az értékrendje, mert a szokásai, preferenciái, körülményei változhatnak, de ideális esetben az értékrendszere állandó, illetve bővül, de nem átíródik. az esetleges bővülések (update meg plug-in :) ) is úgy történnek, hogy az előzőleg elkövetett dolgok is beleférjenek.
Megjegyzés küldése