megbukott kísérlet

kábé fél éve azt hittem, rájöttem valamire:
nincs értelme játszmázni, játszani, lehet egyenesen is.
ha bejön,
mutasd ki.
ha kell,
szeresd.
add át magad az érzésnek.
szégyen, titkok és játszmák nélkül.
elegem lett a játékaimból. abból, hogy húzogatom a mézes madzagot az orruk előtt,
aztán amikor elég közel jönnek, rákoppintok a nózijukra, s elérem, hogy visszajöjjenek,
amikor pedig függővé váltak, elégedetten pórázt kötök rájuk, és kedvemre sétáltatom őket.
amíg meg nem unom, persze.

ki akartam próbálni, milyen enélkül.
amikor észreveszem, hogy tetszem neki,
nem úgy teszek, mintha észre sem venném, hogy hergeljem a vadászösztönét,
hanem rámosolygok. hát miért ne, nem? cseppet sem hagzik veszélyesnek.
s ha már ugye a mosollyal zöldet kapott, s kezdeményez,
"hagyom magam", kedves vagyok, válaszolok, normálisan, őszintén,
nem pedig kitérő, titokzatos, semmitmondó, de jól hangzó
replikákkal korbácsolom tovább a kíváncsiságát,
hogy egy idő után a legegészségesebb elméjű emberből is
egy klinikailag diagnosztizálható obszesszív személyiségzavaros vadállatot faragjak,
akivel aztán saját beteg szórakozásomra eljátszhatom az oroszlánszelídítőt,
néha székkel böködve felé, s néha akár betéve a fejem a szájába,
mert úgyis tudom, hogy jól idomítottam, nem fog bántani.
kedves, figyelmes, gondoskodó, őszinte, természetes és főként NORMÁLIS lettem.
egy fél évre.

de

egyrészt
hiányzik a játék,
másrészt
két koppanás elég volt ahhoz, hogy rájöjjek,
igenis szeretek játszani.

sokkal nagyobb eséllyel találok bármikor egy mazochistát,
akinek pont az kell, amit én is élvezek csinálni,
mint egy olyan férfit, amilyenre szükségem van,
hogy kihozza belőlem (újra) a normális, kedves énemet,
ami természetesen létezik, nagyonis valós a maga kellemes konvencionalitásában,
de mindaddig unalmas, fölösleges és kockázatos, amíg nincs ki értelmet adjon neki.

szóval így.
back in the game.

első körben azt hiszem, elmegyek egy sztriptíz klubba.
ha valaki szeretne velem tartani, írjon privátban.

használati útmutató a hisztis nőhöz

RÖVID TÁVÚ MEGOLDÁSOK

félreértések elkerülése végett első körben szögezzük le:
nem csak a nők hisztiznek.
sőt, a hisztis pasik sokkal súlyosabbak tudnak lenni,
mert ők komolyan is gondolják azt, hogy komolyan gondolják...

amit fontos tudni a hisztriről/hisztiző egyénekről:

- (TIPP) amikor hisztizik, ne vitatkozz vele, ne próbálj érvelni.

egy sapka szart nem ér - biztosan feltűnt már.

ha érdekelné a véleményed, hagyna szóhoz jutni, ám pont ez a különbség a konfliktust kezelni akaró és a konfliktust hobbiból gerjesztő ember között: aki tényleg megoldást keres, az meghallgat, viszont aki csak bosszút akar állni valamelyik ellene elkövetett hatalmas nagy gonoszságod miatt, az csak mondani akar, amíg a füled el nem kezd vérezni. ilyen borzasztó súlyos sérelem pl az, ha négy hónappal, három héttel és öt nappal ezelőtt kocsmázáskor egy sörrel többet ittál az általa előírt mennyiségnél, vagy múlt hét csütörtökén másfél perccel később válaszoltál messengeren - éppen munkában voltál, s dolgod volt - amikor neki életbevágóan fontos lett volna megbeszélni veled, hogy szerinted a pántos vagy a pánt nélküli retikült vegye meg születésnapjára annak a barátnőjének, akit amúgy is rühellsz - de ezt persze nem mernéd elmondani neki, mert kiherélne miatta, s lenyeletné veled a golyóidat.

- (TIPP) amikor beszél hozzád, tartsd a szemkontaktust (amíg csak bírod).

ha úgy tűnik, hogy nem figyelsz, az csak olaj a tűzre. persze ajánlott tényleg figyelni is, mert a végén még visszakérdez, s nagy bajban leszel, ha nem tudsz érdemben hozzászólni a totál értelmetlen marhaságaihoz.

- ellenben amennyiben teheted, (TIPP) ne reagálj - amikor azt nem kéri spéci. sem mimikával, sem szóval. a hisztiző ember olyan, mint egy bombával felszerelkezett terrorista: egy rossz szó vagy mozdulat, és robbant. a reakció csak lehetőságet ad arra, hogy továbbfűzze a szálat; főleg, ha nem úgy reagálsz, ahogyan ő szeretné (amire kb 0,00001 % esélyed van).

- te VÉGIG (TIPP) őrizd meg a nyugalmadat, viszont neki SOHA ne mondd azt, hogy (súlyosság szerint növekvő sorrendben): hagyjon békén, hagyja abba, fejezze be, hallgasson, vagy isten ments azt, hogy nyugodjon le - attól akad ki a legjobban.

- (TIPP) a szó, amit semmilyen körülmények között ne ejts ki: HISZTI. semmilyen szószerkezetben, semmilyen formában, még arra is figyelj oda, hogy véletlenül se fogalmazz úgy, hogy egyik szó vége "hisz", az utána következő eleje meg "ti" legyen, mert az lesz a vége, hogy "ki hisztizik??? ez neked hiszti??? én nem hisztizek! ez nem hiszti! csak az igazat mondom" (ha ezt hallod, nagyon elbasztad, nincs kiút. kezdhetsz is gondolkodni azon, meyik AC/DC szám menjen a temetéseden)

- a nagy kedvenceink közé tartozik ugye a "mindig" és a "soha". nyilván nem számít, ha negyven alkalomból egyszer (szándékosan) úgy hagytad a villanyt a fürdőben, mert vissza akartál menni valamiért (tegyük fel, ez tavaly ősszel volt), az ő kiforrott és k*vára megalapozott véleménye az, hogy te "MINDIG ÚGY HAGYOD A VILLANYT A FÜRDŐBEN!!!", vagy éppen SOHA nem kapcsolod le. te mindig annyit iszol, soha nem foglalkozol vele, mindig elalszol szex után (...egy órával - miután végighallgattad az általa betervezett csacsogásadagjának 14 százalékát, s valahol a "bezzeg anyum barátnője lánya kolléganőjének a pasija milyen talpraesett" körül lekoppan a szemed)

- a hisztizés egyik leghatékonyabb eszköze az érzelmi zsarolás. a szakítással való fenyegetőzéstől az öngyilkosság ecsetelésén át széles skálán kreatívak a fehérnépek. az ultimátumokat, horrorisztikus következmények felvázolását irigylésreméltó részletességgel kezelik, s furcsa mód be tudják úgy állítani, hogy első hallásra minden tökéletesen logikusnak hat, de hogy hogyan is jutnak el onnan, hogy nem csavartad vissza a kupakot a fogpasztás tubusra oda, hogy azzal fenyegetőzzenek, hogy felvágják az ereiket... mai napig talány az átlagember számára.

- személyes kedvencem az, amikor kihisztizi magát, s megkoronázza azzal, hogy egy hatalmas nagy jelentőséggel bíró kijelentés után (mint pl. az, hogy lehetetlenül viselkedsz, s ő ezt nem bírja - érted. te. TE viselkedsz lehetetlenül.) fogja magát, hátat fordít, és elsétál/rohan. te már belenyugodtál, hogy ez ennyi volt. nosztalgiából még megnézed egyszer s utoljára a szép fenekét, belenyugszol, hogy most egy hétig kénytelen leszel inni meg pornóra recskázni, hogy ne gondolj arra, milyen szép volt reggelente, amikor a napfényben csillogtak az arany fürtjei, s olyan édesen csámcsogott álmában, meg milyen jól telt az a szilveszter, amikor snowboardozni tanítottad, s hogy milyen istenien szopott, meg milyen jó fej az apukája, s milyen kár, hogy már nem fogsz vele találkozni - amikor egyszer csak meghallod ugyanazt a hangot, ami alig húsz másodperce hagyta abba a másfél órás rinyálást, s azt sípolja: "MIÉRT NEM JÖTTÉL UTÁNAM?! TE NEM IS SZERETSZ!". ne ess kétségbe, kedves barátom. nem veled van baj, ha ilyenkor nem jut eszedbe semmi értelmes. tényleg nem. esküszöm!

amit tehetsz ilyenkor: ha elég jól ismered, s már nagyjából ráérzel, mikor következne az a pillanat, amikor hátat fordít, megelőzöd. (TIPP) légy te az, aki hátat fordít, s elsétál. ha fontos vagy neki, úgyse hagyja annyiban. ha büszke, nem megy azonnal utánad, de számíts egész éjszakán át tartó sms-ezésre, amit ő fog kezdeményezni. elsőre nem hangzik jól, de az az igazság, hogy jó módszer. (TIPP) telefonos üzenetben kénytelen rövidre fogni, csak a lényeget írni, sokkal több rizsa marad ki - hátha kiderül, mi is a baja... ha ragszkodik ahhoz, hogy felhívd, vagy ő hív, írd meg neki, hogy most duzzogsz. ezzel elkezdődik az sms-ezés. ha beszélgetni kezdenétek (élő vagy tel.), csak ismét megragadná az alkalmat, hogy kiakadjon. írd te a játékszabályokat. forduljon a kocka.

- van még az a furcsa jelenség, amikor az az érzésed, hogy minden, ami kijön a száján tulajdonképpen rá vonatkozik. csupa olyan dologgal vádol, amit ha belegondolsz, te valószínűleg nem csináltál soha, ő viszont kísértetiesen hasonlít arra a személyre, akinek a hibáira akkora beleéléssel reflektál. ilyenkor persze (TIPP) eszedbe ne jusson megmondani neki, hogy tulajdonképpen projektál, mert a gitárodat/laptopodat kihajítja az ablakon. csak magadban, szépen csendben konstatáld, hogy saját magával van baja, s nem bír szembenézni a saját problémáival, ezért valakire rá kell kennie, hogy a sok pofázás közben megoldást találjon. persze ő ezt a kognitív folyamatot nem tudatosítja, de (TIPP) jól jegyezd meg azt, amit neked tanácsol a (nem kizárt, hogy nem létező) hibáid orvoslására, s ugyanazt a tanácsot add neki majd, amikor nyitott lesz rá (kb. egy hét múlva egy kiadós dugás után - olyankor a legnyitottabbak a fehérnépek, úgy lábilag, mint lelkileg)

- ha oda fajul a dolog, hogy tárgyakkal kezd el dobálózni (ritka állatfaj, de van ilyen is), a legnagyobb jóindulattal segíts neki. ha odavág egy vázát, verj oda egy tányért, de legyen világos, hogy neki segítesz, nem pedig ellene irányul a cselekedet. ha nem vagy biztos benne, hogy össze tudod ezt hozni, egyszerűbb, ha (TIPP) ilyenkor adogatod a kezébe a tárgyakat. amint eltör valamit, segítőkészen keresd meg neki a következő törékeny tárgyat, s kedvesen add a kezébe, miközben megkérdezed, hogy "ez megfelel, szívem? :)". a hisztiző díszpéldány nem sokban különbözik a csintalan gyerektől: amint valamit szabad, már messze nem olyan érdekes. (persze arra is van esély, hogy a cinizmustól annyira feldühödik, hogy nekiáll az ütvefúróval a gitárodnak/laptopodnak, de ha erre kerülne sor, (TIPP) fogd le - elvégre remélhetőleg te vagy az erősebb - és dobd ki, vagyis szakíts vele. tényleg túllépi a határt az, aki a személyes tárgyaidat rongálja a saját agybaja miatt)

HOSSZÚ TÁVÚ MEGOLDÁSOK

a hisztik mögött megbúvó okok: bizonytalanság, magányosság, értetlenség, szexhiány, elhanyagoltság érzése. próbálja magára irányítani a figyelmedet, ez amolyan "foglalkozz velem!".

ha szereted, s szeretnéd, hogy minden a legnagyobb rendben legyen köztetek, (MEGELŐZÉS) kommunikálni kell. tudjuk, tudjuk... nem kedvence a fériaknak ez a rész, de az az igazság, hogy a legtöbb csaj azért akad ki, mert hiányolja a kommunikációt. egyezzünk meg, mégiscsak könnyebb lenne  neked is olyankor beszélgetni, amikor nyugisak vagytok, mint hatszor többet veszekedni, amikor ő kiakad.

ja és rendszeresen ki kell nyalni, meg kell b*ni - úgy, hogy az ájulás határán kaparja a lepedőt. minél gyakrabban dugod, annál kevesebb energiája marad rinyálni. világos, nem?

(HA MÁR MEGVAN A BAJ) a hisztit azzal lehet hatástalanítani, ha kideríted, hogy tulajdonképpen mi a baj. az igazi baj. persze a férfiak hajlamosak mindenre rámondani, hogy hiszti, amit nem szívesen hallanak, attól még arra is simán van esély, hogy igaza van, te vagy a fasz, s még rá is fogod, hogy hisztizik. szóval előbb tarts önvizsgálatot, s ha valóban biztos vagy abban, hogy nem megalapozott a kiakadása, keresd meg az igazi okot. egyeseknél segít, ha őszinte vagy, és (kedvesen, gyengéden) megmondod neki, hogy úgy veszed észre, hogy valami más dolog húzódik meg a háttérben, s ha ő is benne van, szívesen segítesz, derítsétek ki együtt, mi szúrja a kicsi szívét. megeshet, hogy munkahelyi stressz, családi probléma, amiről nem beszél stb.

ha azt látja, hogy tényleg szeretnéd, ha jobban érezné magát, megenyhül. persze az idő, ami alatt bekövetkezik a megenyhülése, egyenesen arányos a makacsságával. van, aki azonnal rádöbben, s van, aki még két órát duzzog, hogy ne legyen sikerélményed, hogy túl könnyen lefegyverezted.

lányoknak:

van a pasiknak az a szokása, hogy felveszik a kabátjukat, s kimennek az ajtón, amikor már nem bírják kezelni a helyzetet. ne felejtsd el, hogy ezt ő k*vára nem azért csinálja, hogy utánaszaladj! de tényleg nem! ha egy férfi kimegy az ajtón, azért teszi, mert egyedül akar lenni, ki akarja szellőztetni a fejét. hagyni kell. menjen. jobb is. nyugodjon le, na meg aztán neked is jót tesz, ha lecsillapodsz, s átgondolod, honnan indult az egész, s tulajdonképpen mit is akartál elérni vele. ha nem oldódott meg a probléma, stratégiát kell váltanod, mert megismételni ugyanazt a vitát semmi értelme, nem juttok vele előbbre, ha eddig nem sikerült.

hardcore party

az a kemény eresztés, amikor szombat délután mástól hallom,

hogy a péntek éjjeli bulin összecsókolóztam egy lánnyal a bárnál.

ezek szerint neki is jól telt, mert 

állítólag ő se sokra emlékszik...

ez a leckém, amiért
tiltakozom az ivászat ellen...

rendben, aláíróm:
néha (de csak néha!)

nem olyan nagy bűn, ha
el tudja engedni
magát az ember,

(de én pl. nem tudom,
és nem akarom, amikor
nem érzem magam biztonságban,

és ez az, amin igazán elgondolkodtam)

idegen városban, idegen helyen, idegen társaságban

valahol a terem másik végében ott ivott a biztonságom.

féltékenység, birtoklásvágy (I. rész)

féltékeny vagyok. 

birtokolni akarom.

a nap minden percében tudni akarom,

hol van, kivel van, kivel beszél, miről beszélget, kire mosolyog rá és miért.

amikor velem van, pontosan tudni akarom, mire gondol, mit érez.

legszívesebben nyomkövetőt szerelnék a bokájára, hogy mindig tudjam, hol van;

LCD kijelzőt biggyesztenék a homlokára, amin folyamatosan futnának a gondolatai,

mint a tőzsdén a sok-sok szám. s amint másra gondolna, mutatóujjammal ráböknék

erőteljesen a mellkasára, és üvölteném: "ÁHÁ! TUDTAM!".

ráfröccsenne megszeppent arcára a nyálam, amint veszettül ugatnék.

közben pedig egyre szebbnek látnám. megkeresnék rajta minden potenciálisan vonzó

porcikát, ami másoknak tetszhet. megfeledkeznék arról, hogy valamikor én 

láttam igazán szépnek, s bár sose tetszett az orra, annál inkább a szeme, a szája... a lelke.

de ezt már mind elfelejtettem. most már csak azt tudom, hogy legszívesebben

odakötözném a fűtőtesthez, eldugnám a világ elől, csak nekem legyen szép. csak nekem legyen kedves.

lehetne ez egy betegesen féltékeny ember vallomása.

egy olyané, aki bizonytalan és bizalmatlan,

akinek nem elég jó az önismerete ahhoz,

hogy tudatosítsa, hogy ő alapjáraton egy értékes ember,

és bármilyen is legyen, létezik valahol valaki,

akinek ő pont úgy tökéletes, ahogy van.

a féltés alapja az önbizalomhiány, ami bizalmatlanságot szül.

a bizalom hiánya pedig eleve lehetetlenné teszi az őszinte kommunikációt.

anélkül meg... hát nincs kapcsolat. mert ugyan mitől különb számodra az

az ember, akivel vagy, ha nem attól, hogy ő az, aki belédláthat?

akinek nem csak megengeded, de akitől egyenesen arra vágysz:

hogy lásson, ne csak nézzen, 

érezzen, ne csak értsen... (s szeressen, ne csak féltsen)

egy idő után a szerelem, sőt, a szeretet is elmúlik,

mert amikor szeretsz valakit, az a szomorú igazság,

hogy nem őt szereted, hanem önmagadat. mellette. benne.

azt a valakit szereted meg magadban, amilyenné tesz az iránta érzett vonazalmad

(ami természetesen csupa kémia. a megfelelő kötések, enzímek stb.

jobbik esetben barátsággal egybekötve a közös érdeklődési kör által)

ha pedig valaki mellett egy hisztis, bizalmatlan diktátorrá válsz,

elkezded őt okolni miatta. azután már nem is csoda, ha otthagy, megcsal,

amit majd nyilván a bizalmatlanság által diklált gyanúid beigazolódásának tekintesz,

s zúgva forog, pörög, húz magába az ördögi kör amíg el nem emészt teljesen.

a féltékenység és birtoklásvágy nem szerelemről tanúskodik.

hanem tudod, miről? arról, hogy egy frusztrált, bizonytalan, elkeseredett,

szeretetre éhes, de szerencsétlen idióta vagy. vagy csak simán szerencsétlen,

akit túl sokszor vágtak át, s lassan már írásos bizonyítékot követel a másik szerelméről,

annyira nem hisz már semmiben és senkiben - de legfőképp magában nem...

női butaság vagy aljasság?

a legkegyetlenebb és legperverzebb dolog, amit elkövethet egy nő:

ha megvárja, hogy olyan forrósági szintre fokozódjon a petting,

hogy a férfinak már majdnem repedjenek szét az erek az álló hímtagjában,

s már csak másodpercek kérdése, hogy bekerüljön a forró, nedves, lüktető ölbe,

erre meg a hülye picsa...

kimegy a mosdóba

azzal a szöveggel, hogy "pillanat"

(s még van képe mosolyogni mellé)

és bent ül egy fél órát.

rob lang

ha férfi lennék, az ilyet futtában elkapnám, s megerőszakolnám 

az előszoba padlóján, a fürdő- meg a hálóajtó között.

cselek, játszmák és játékok II.

ha abból a premisszából indulunk ki, hogy az ember szexualitásának
mozgatórugói az állati ösztönök, a játszmák is könnyebben értelmezhetőek,
hisz mindegyik játszma, amelyet egyébként lelki zsarolásnak tekintenénk,
tulajdonképpen a hajszáról szól, arról, hogy a nőstény azt akarja,
hogy a hím megkergesse és elkapja, de előtte egy kicsit kifárasztja,
na meg húzza az időt, hogy legyen koncentráltabb az ondó,
illetve erősebb a motíváció, majd nyilván utólag a sikerélmény.
ezek pedig egyáltalán nem buta játszmák, hanem igenis kötelezőek és hasznosak,
hiszen tényleg arra van szüksége a hímnek, hogy stimulálják a vadászösztönét.
a férfiaknál azért is ritkább és kevésbé nyilvánvaló a játszmázás,
mert ők az aktív felek. nekik semmi más dolguk nincs,
csak az, hogy hajkurásszák a nőt, elkapják, s jól megrakják.

az egész akkor értelmeződik át, amikor a szerepek felcserélődnek
a 21. század viszonylag vad feminizmusának köszönhetően
- s ha már az állatvilággal példálozunk - a nő már nem oroszlán,
akit leteper a hím, hanem fekete özvegy, vagy sziámi harcos hal,
aki tőrbe csalja a hím egyedet, "használja", majd felfalja.
na ez kérem már nem játszma. nem is játék. és pláne nem vicces!

jól mondta Dave Chapelle: "chivalry IS dead, and women killed it!" 
a modern nő rájött arra, hogy semmi egyebet nem kell tennie,
csak szétterpessze a lábát, és máris akad egy hülye, aki közéjük mászik,
mert a modern férfi meg arra jött rá, hogy nem csak az a jó, amit nehezen kap meg.
s már lerágott csont, de a folyton tökéletes testeket mutogató média
annyira lefrusztrálja az embert, hogy az elkezdi olcsón adni magát,
csak azért, hogy bizonyítsa, mégis kell valakinek - akkor is, ha nem tökéletes.

értéktelen, üres ribancok lettünk,
akik az abszolút nőiesség kétségbeesett keresésében pont azt veszítettük el:
a nőiességünket és tisztaságunkat,
ami évezredeken keresztül vonzotta a férfiakat,
de már mi vagyunk azok, akiknek ez nem elég.

és akkor sok szeretettel a büdös kurvának belőlünk:

cselek, játszmák és játékok I.

a "nem kaphatod meg" marketingstratégia alkalmazása

jellemzően nőstény játszma, azon belül is
a szűzkurvák a legprofibbak benne.
hisz pontosan ez teszi őket azzá.

a másik típus, aki előszeretettel használja,
az az (önjelölt) femme fatale, aki olyan
fenemód értékesnek gondolja magát,
hogy meggyőződése: mindenki őt akarja,
s természetesen akkor érzi magát elemében,
ha az ő kezében van a hatalom, nála van a "tőke",
(ahogy egy nagyon bölcs játszótársam mondani szokta).

a stratégia magja az, hogy az van nyeregben, aki megajándékoz, vagy megvon,
aki a szeretettel/szerelemmel jutalmaz, és persze annak megvonásával büntet.
ha egy nő túl sokáig csinálja, lépj le, mert egy frusztrált, éretlen, gonosz fehérnéppel van dolgod.

ha meg nőből vagy, s magadra ismertél a fenti leírásban,
azonnal hagyd abba ezt a hülyeséget! ne legyél p*csa!
nincs mit csodálkozz azon, ha folyton idiótákat fogsz ki ezzel a technikával,
hisz az se normális, akinek feltétlenül pont az kell, amit nem kaphat meg.
azok a "szúrjál ki velem, hogy utána tudjam sajnál(tat)ni magam" típusok. 


az "azért szaladok el, hogy gyere utánam" csel

te leányka, fogd már fel, hogy a srácnak nem esik le, hogy utánad kéne menjen!
s ha igen, leszarja, mert amikor egy férfi hátat fordít és elmegy, azért teszi,
hogy hagyd békén. és tééényleg azért! nagyrészük pedig jogosan következtet arra,
hogy ha te csinálsz ilyet, ugyanezt akarod. s azért lássuk be,
valamelyest logikus is a gondolatmenetük :)

az a hím, amelyik levágja, hogy utánad kell szaladjon, és meg is teszi,
az nem csak nagyon tapasztalt, hanem nagyon szeret is (de többnyire hülye),
de az ilyen ritka, mint a fehér holló. ha ilyen kell, játszodd el ezt a cselt minden férfival,
s amelyik utánad megy, azt tartsd meg, mert vagy papucs, vagy marha,
s mind a kettő jól fog néha. (a "tapasztalt ÉS szeret" párosítás nem létezik.
a tapasztalt férfi nem tud már szeretni. esetleg egy istennőt, de az meg nem csinál ilyeneket.)


a "nem mondom el! azért, hogy kérdezz rá" és a "ködösítek" cselek

az előbbi nőkre, az utóbbi férfiakra jellemző, de ugyanarról szól.

"nagyon akarom, hogy érdekeljelek. foglalkozz velem!"

az előbbi gondolom, tiszta s világos, miről szól.
miközben a szája azt mondja, hogy "nem mondom el",
a szeme sarkából figyel, s arra gondol "kérdezz már rá! kérdezz már vissza!".
én személyszerint ilyenkor még azért sem kérdezek vissza.
vicces, amikor kénytelen másképp megközelíteni a dolgot,
ha tényleg fontos az, amit mondani akar. így szoktatom rá őket arra,
hogy kimondják, mit akarnak. az úgyis sokkal szexibb, meg jobban is esik.

amit a férfiak csinálnak, ugyanez a buta kis játék, csak náluk érthető(bb),
hisz ott van a férfiasság meg önérzet, ami tényleg nem arról kéne szóljon,
hogy kér, hanem arról, hogy megszerez; attól függetlenül mosolyognom kell,
amikor egy egyenes kérdésre (amire van egyenes válasz is) olyan felelet érkezik,
hogy "lehet igen, lehet nem :D", ami lefordítva annyit jelent, hogy "még! még! még!",
mert tudják, hogy előbb-utóbb oda lyukadunk ki, hogy "de fasza vagy apus".

van persze a nem annyira vicces nemmondomel meg ködösítés,
de az már más játszma. nem szép. arról majd máskor, ha rossz lesz a kedvem. :)