this is the time...

...by which most have been wed.

those who needed to get married, have done so.

with those who haven't, I drink.

babies popping out everywhere. which is, of course, grand,

I'm glad. really.

so I top my joy with an "unfollow".

if I want to f*ck, they assume I covertly want to get pregnant.

if I want to chat and get to know someone, they assume,
I'm looking for a husband.

if I don't wish to f*ck or chat, they assume
I'm either a lesbian, or depressed on account of being single.

a tough, individualistic, a bit too determined, but not only a bit weird

young woman like myself doesn't daydream about marriage and kids;

and yet, I have the feeling I'm being treated like I'm the one who's doing it wrong.

while they're secretly consumed with envy, craving my juicy freedom.

sometimes I run into married acquaintances,

and we have no common topics. none. zero.

not even the weather - because they're never out at night.

we'd need a separate post for all the mean things I('d) say to the ones

who have a kid - in their belly or in a stroller.

a few examples:

"let's stand a bit farther apart, so we don't ruin my shoes if your water breaks."

"is this yours? oh, right. silly question. it probably is. 

you never stuck me as someone, who'd walk around with someone else's kid.

what's it called again? I know, I ask every time, but can't for the life of me

memorize the ridiculous name you've given it."

"and? any plans already on which of your unfulfilled dreams

you're going to coerce this innocent creature into, and call it parenting?"

feel free to unfollow.

ez már az a kor

... amikor már az esküvők is lejártak.
mindenki megházasodott körülöttem, akinek meg kellett.
akinek nem, azokkal inni járunk.

hakra-vakra születnek a babák. ami nagyon jó, egyébként.
örvendek neki. tényleg.
többnyire megkoronázom örömömet egy "unfollow"-al.

ha b*ni akarok, azt hiszik, gyerek kell sunyiban.

ha beszélgetni akarok, azt hiszik, férjet keresek.

ha nem akarok b*ni vagy beszélgetni, azt hiszik,
elkapott a depresszió attól, hogy egyedülálló vagyok.

egy individualista, erős, kicsit túl határozott, s nem kicsit fura
fehérnép vagyok, akinek nem házasságon s gyereken jár az esze,
mégis az az érzésem, azt hiszik, én csinálom rosszul,
miközben sunyiban irigyelnek.

összefutok néha egyik-másik házas ismerőssel,
s egyáltalán nincs közös témánk. semmi. tényleg. nulla.
már az időjárás sem egy jó kiindulópont.

külön bejegyzést írhatnék a süket megjegyzéseimmel,
amiket várandósokon meg friss anyukákon követtem el.
néhány példa a legjobban sikerültekből:

"hallod, ellég nagy már a hasad, állj kicsit távolabb,
ha loccsan a magzatvized, ne b*szd el a cipőmet"

"ez a te babád? ja bocs. hülye kérdés, nulla pont, gondolom,
nem máséval kóricálsz. amúgy minek is hívják?
tudom, minden alkalommal megkérdezem, amikor összefutunk,
de nem bírom megjegyezni olyan hülye nevet adtál neki."

"na, s milyen beteljesületlen vágyaidat próbálod majd ráerőszakolni,
amit majd nevelésnek nevezel?"

nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nem csak én osztom az "unfollow"-okat...

honnan tudod, hogy kicsi neki

(vagy csak egyszerűen nincs megelégedve a méretével)

- nem sieti el a dolgokat. egyáltalán. hiába kezdeményezel, meg adsz le mindenféle jelzést, mert úgy tesz, mintha észre se venné. feszt romantikázni meg ismerkedni akar. aztán utólag rájössz, hogy azért volt az egész, mert azt akarta, a személyiségét értékeld, ha már mást nem nagyon tudsz...

- ha végre valahára sor kerül valami fizikai kontaktusra, az is elakad jó náhány találka erejéig a csókolózásnál, dryhumping-nál, természetesen ruhában, s akkor is óvatos, hogy ne legyen kivehető a méret a nadrágon keresztül, csak épp egy annyi, hogy áll, nehogy azt hidd majd, hogy meleg vagy valami. természetesen továbbra is megy az ismerkedős dolog, akkor is, ha már nyilvánvaló számára is, hogy habzik a szád sarka, s kínodban már az asztal sarkához is hozzádörgölöd, csak történjen már valami odalent is.

- amikor úgy érzi, hogy kellőképpen magához láncolt a sziporkázó egyéniségével (vagy nem, de minden áron ezt akarja elhitetni veled), lesz belőle vetkőzés is, de mindenképp rólad kerül le előbb minden ruha, s mielőtt még ő is megszabadulna az alsóneműjétől, intenziv puncifalásba meg kézimunkázásba kezd, amit ha sokáig csinál, s gyanúsan jól, mérget vehetsz rá, hogy (...vagy megtaláltad a tökéletes férfit, vagy pedig...) olyannal van dolgod, akinél jó esetben teljesítési kényszerben mutatkozik meg az, hogy nincs megelégedve a himbilimbijével, ami a hálószobán kívül úgy néz ki, hogy mindenben ő akar a legjobb lenni, neki mindig igaza van, s néha még akkor is akadékoskodik, amikor számára is egyértelmű, hogy a másik félnek van igaza.


az a baj, hogy legtöbb esetben az, akinek van mivel, nem fárasztja magát, hogy anyait apait beladjon. nőstényekre is ugyanígy érvényes: ha meg van győződve, hogy ő "jó csaj", nem csinál semmi egyebet, csak hanyatt fekszik, s arra számít, hogy a pasi majd rákuporodik, zihál s knlódik rajta néhány órát, amíg ki nem fárad s ő maga el nem jut a csúcsra. a helyzet iróniája, hogy legtöbbször pont ezek a csajok azok, akik fórumokon panaszkodnak, hogy nekik nincs orgazmusuk. (facepalm)
felmérések szerint a kismellű nők sz*pnak/b*sznak a legjobban, s a nem túl méretes falloszú férfiak nyalnak a legjobban, s ez valamelyest logikus is. kár, hogy az összes többi azt hiszi, bőven elég az, ha jó a teste, nagy a hímtagja.
(természetesen le az összes kalapokkal a kivételek előtt)

a szapioszexualitás átka

összedugtunk. jó volt.

aztán megkérdezte, 

"mi az a Klimt"......

van az a szex, ami multiorgazmushoz vezet,

s van az a kérdés, ami multiapoplexiához...

Gustav Klimt - Der Kuss

a szemérmetlen ajánlatokról

sose jutott eszembe, hogy összeszámoljam,
hány olyan ajánlatot kaptam férfiaktól/fiúktól,
amire a reakcióm az kellett volna legyen,
hogy a poharam tartalmát az ábrázatukra ürítsem,
és köszönés nélkül távozzak.

mai napig elcsodálkozom magamon,
mennyire higgadtan kezeltem az olyan helyzeteket,
amikkel ha most szembesülnék, úgy saccolom,
loccs vagy/és csatt lenne a vége,
pedig tudom, hogy nem...

s nem azért mondom, hogy "nem", mert nem háborodnék fel tőle,
vagy nem tartanám kifejezetten erkölcstelennek, esetleg
egyenesen visszataszítónak egyik-másik ajánlatot -
hanem mert igazság szerint tisztelem az olyan férfiakat/fiúkat,
akik megmondják, mit akarnak, s nem kerülgetik a forró kását.

mindhárom tanárom, aki (ugyanazon a banketten) bepróbálokozott
csak tudtomra akarta adni, hogy most, hogy már nem tanít - ...
mind aranyos emberek, s bár lehet, hogy mindhármat lebírkózta
akkor este az alkohol s a kapuzárási pánik, kedves tőlük,
hogy nem egyből próbálták megmarkolni a hátsó részem,
hanem kipaszíroztak magukból két-három becsületes bókot előtte,
amilyet el is vár az ember humán tudományokban jártas, karizmatikus férfiaktól.

az egyik volt főnököm, aki üzleti megbeszélésnek álcázotott egy randit
(amiről csak ő tudta, hogy az, nekem csak akkor koppant, amikor megláttam,
hogy kétszemélyes asztalt foglalt egy nagyon eldugott sarokban)
is kedves ember, bár gyanakvó vagyok mindenkivel szemben,
aki azzal áll elő, hogy ő biza a házastársával nyitott kapcsolatban van,
s teljesen rendben lenne az, ha program után alternatív módon vezetnénk le a munkastresszt.
jó, bevallom, kifejezetten nevetségesnek tartom,
de szívük joga ilyen meguknak bemagyarázott mesékben hinni.

az a kedves író/költő is jó ember, aki azt hitte, hogy nem fogok fennakadni azon,
hogy még az apámnál is idősebb. bár neki nem egy és nem két velem egykorú,
sőt, fiatalabb csaja volt, de szerintem első pillanattól nyilvánvalóvá tettem,
hogy nem leszek a következő a sorban, csak azért, mert tudja, hogyan kell bánni a nőkkel.
inkább elküldtem volna hozzá gyorstalpaló udvarló-kurzusra azokat a balfaszokat,
akiket igenis berángattam volna az ágyamba, csak nem tudtam túltenni magam a...
hogy is fogalmazzam... az erotika-finnyásságomon.

nem egy olvasó is megkörnyékezett, mert azt hitték az aranygaluskáim,
hogy csak azért, mert szexről (is) írok, válogatás nélkül "gyűjtök adatot".
mind aranyosak voltak. főleg azok, akik
eleinte a párkapcsolati problémáikra kértek tanácsot,
aztán valahogy oda lyukadtak ki gondolatmenetükben, hogy lehet,
mégis jobb lesz az nekik, ha velem próbálnak szerencsét,
mert az aktuális csajukkal úgyse tudnak mit kezdeni.

és még voltak sokan mások, akik szemérmetlen ajánlatokkal álltak elő,
de nem tudtam haragudni rájuk, mert nincs semmi baj azzal, ha az ember
túl öreg, túl fiatal, szado, mazo, ilyen-olyan deviáns,
esetleg egyenesen beteg, amíg tudja, mit akar.

ha minden pasi egyforma, minek válogatsz annyit?

van egy kedves lány valahol a nagyvilágban, akivel tíz éve nem találkoztam.
amikor legutóbb nála jártam, első- vagy másodéves egyetemista lányka volt,
aki négy-öt másik lánnyal lakott albérletben. 
az előszobában polgárháborúba illő barikád női cipőkből, 
a főrdőszobában hatvanhat sampon és tusfürdő,
a hűtőszekrény ajtajára mágnesekkel felbiggyesztett cicás meg kiskutyás képek,
s egy dühös, alkoholos filccel felfirkált "MINDEN PASI GECI!"
kérdem a lánytól (aki azóta valószínűleg sikeres üzletasszony és boldog anya),
"mi ez? ezt ki írta ide?", mire felnevet - azóta sem felejtettem el azt a csilingelő,
naiv, kislányos nevetést - s azt mondja, hogy az egyik lakótárnőjével kiszúrt egy fickó,
s azóta eldöntötte, hogy a pasik mind egyformák: gecik.

ő ezt akkor (még) nem érezte át, mert boldog(nak hitt) kapcsolatban volt
a legjobb barátommal, aki bár egy nagyon rendes, alapvetően hűséges srác,
éppen csalta egy kis licista fruskával - de erről a csilingelő nevetés gazdája
persze mit sem tudott (akkor...). én viszont tudtam, s az összes adott információ birtokában
jó erősen elgondolkodtam a dolgon: tényleg minden hím geci?
persze, hogy arra jutottam akkor is - meg most is, azóta is -, hogy "dehogy!".
csak néha még hallom itt-ott lányoktól/nőktől, s meglepődök, hogy
hogy lehet ennyire egysíkú a gondolkodása annak, aki a legelbonyolítottabb
(nem bonyolult, csak elbonyolított - nem mindegy) agyműkődésű lény...

pedig a férfiak csak pont annyira egyformák,
amennyire egy nő számára egyforma az összes sampon:
ha a sampon sampon, minek kell annyit agyalni, melyiket tegyük a kosárba?

anyósdilemma

(ki)fordíott fogolydilemma mintára?


azt hiszem, megfejtettem az anyós és menye közötti feszültség rejtélyét.
(s nem a féltékenység, túlzott hasonlóság, projektálás, birtoklás problémákra gondolok)

nagyon egyszerű:

• rendszerint a férfiak (kevés kivétellel) konfliktuskerülők, nem szeretnek beszélni bizonyos dolgokról
• ezek a bizonyos dolgok: kb. minden, ami a párjuk és/vagy az édesanyjuk érdeklődési körét képezik
• az anyós és a menye közötti kommunikáció legalább ötven százaléka (de néha 95) egy olyan pasin keresztül történik, aki minden akar lenni, csak mediátor nem... 

mondanom sem kell, milyen tökéletes melegágya egy ilyen helyzet a félreértéseknek és burok alatt bugyogó konfliktusoknak (főleg a spekulatív asszonyállatot ismerve, akinek a legtöbb gondolata úgy kezdődik, hogy "biztosan XY azt gondolja, hogy...", anélkül, hogy bármilyen konkrét információ lenne a birtokában.)

lássunk egy klasszikus példát:

Kázmér feleségét zavarja, hogy az anyósa, bár csak háromhavonta egyszer látogat el hozzájuk, mégis ő akarja eldönteni, hogy milyen színű függönyöket vegyenek, milyenre fessék a hálószobát, milyen háztartási eszközöket vásároljanak stb. ezért megkéri szépen párját, hogy próbálja meg megértetni édesanyjával, hogy ez az ők otthonuk, ők élnek benne, az a lényeg, hogy nekik tetsző legyen.
--- ez így jogos, nem?

Kázmér anyukáját aggasztja, hogy fiát elnyomja a felesége, s papucsot farag belőle, hiszen a fiának a kedvenc színe a kék, s nem érti, mi a fenéért akarja menye barnára festetni az ő fia dolgozószobáját, amikor egyértelműen jobban érezné magát egy kékre festettben (főleg, hogy északi fekvésű a szoba, s feng shui szerint amúgyis a kék lenne ideális). arra bíztatja fiát, hogy álljon ki amellett, ami saját személyisége része, hisz nem egészséges teljesen feloldódni és elveszíteni az egyéniségünket, mert abból később csak problémák származhatnak, hisz a párunk azért kéne szeressen, akik vagyunk, nem azért, akivé alakít.
--- (az ő szemszögéből nézve) ez is jogos, nem?

amit Kázmér gondol (de csak gondol, mert elmondani unja):
- magasról tesz rá, milyen színűek a függönyök. de tényleg...
- nem érdekli, milyen mosógépük van, mert úgyis a felesége intézi a mosást, neki kell jó legyen
- sose szerette a kék színt. az anyja döntötte el, hogy az a kedvenc színe Kázmérkának, amikor még nyolcéves korában a kedvenc kisautója kék volt. FYI: nem azért volt az a kedvence, mert kék volt, hanem azért, mert az volt az egyetlen távirányitós b****meg!
- amit pedig az anyja mondott a személyiségről, önfeladásról stb. arra úgyse emlékszik, mert a "kék" után már elveszítette a fonalat, s azon járt az agya, hogy hagyja már abba a dumát, mert negyed óra múlva kezdődik a snooker bajnokság, s azt az időt szívesebben töltené azzal, hogy beüljön a budira nyugodtan elvégezni a dolgát, s közben játszani a telefonján.

úgyhogy Kázmérka nem mondott egyiküknek sem semmit. 
következő alkalommal, amikor jött az anyukája, hozott egy fasza turmixgépet, ami szerinte sokkal jobb, mint az, amit a menye vett, s látta, hogy a dolgozószoba kávébarna...
azóta utálja egymást a két fehérnép.

the end

torz férfiuralom

az elmúlt hónapokban nem egyszer volt szerencsém
ugyanahhoz az elkeserítően stupid párbeszédhez
- csak hát különböző hímegyedekkel.

a lényege ugyanaz:
mondom én (nőként), hogy szerintem elkeserítő, mennyire nem tudnak főzni manapság a nők, arról nem beszélve, hogy az összes hasznos (nagyanyáink korában még használatos) házi praktika valahol elveszett a süllyesztőben. már nem használunk kamillás öblítést a hajunkra, hanem megveszünk valami drága szart, s rákenjük, mert jó volt a reklámja - pedig a natúr módszerek ezerszer jobban beválnak; már nem tudjuk, hogy a fehér pólóból a deo- meg izzadságfoltokat citromlével tökéletesen ki lehet venni, hanem megvásárolunk egy tasak port, amiben nem tudjuk mi van, de pont erre van kitalálva - és sorolhatnám a végtelenségig. ez a felvezető részemről egyben sunyi provokáció is, mert kíváncsi vagyok, mi a replikája erre egy modern férfinak.
sajnos általában az, hogy bekapják a csalit, s elkezdenek lovagolni azon, hogy a nők manapság nem értenek semmihez, amihez nőként kellene, aztán bevadulnak, s eljutnak oda, hogy a sok karrierista nő egy gombot sem tud felvarrni, inkább arra törekszik, hogy olyan magas pozíciókat töltsön be, ahol semmi keresnivalója - szóval kikönyököl ilyenkor minden pasiból a himsovén, s elkezdenek azon hőbörögni (ők, szegények), hogy nincs "feleségnek való anyag"; hisz mennyire vágynának arra, hogy frissen mosott, vasalt inget vehessenek fel, azzal elmenjenek munkába, s amikor hazajönnek, meleg étel várja őket, s az asszony nevelje otthon a gyerekeket, tökéletes háziasszony legyen, szerető anya és feleség, ne legyen semmi egyéb dolga, csak a háztartás a család bla-bla-bla.

mire felteszek egy egyszerű kérdést a magát áldozat szerepében sajnáló, és sebeit nyalogató hímnek:
- mondd, te meg tudsz szerelni egy csapot?
mire ő zavartan: - hátöööö... nem... DE (kezdi büszkén) megkeresném a pénzt arra, hogy majd fizessek egy szerelőt.
mire én: - na akkor majd remélem, a szerelő jól meg is döngeti az asszonyt, ahogy kell, ahogyan csak olyan fizikumú férfi képes rá, aki a fizikai munkát is bírja, ha kell.
___________________________________________________

ámulva nézem a sok barmot, aki elvárja, hogy a nő igazi Nő legyen, de az nem jut eszébe, hogy emellé nem ártana, ha ő is igazi Férfi lenne - amihez NEM kizárólag a pénzkeresés tartozik hozzá.

megvan ennek a süket pasas típusnak az idióta liba változata is:
- milyen férfira vágysz?
- szeretném, ha jóképű lenne, talpraesett, művelt, lenne kocsija, háza, sok pénze, imádna stb.
- és mondd, te mit lennél hajlandó cserébe adni?
- (kikerekedett szemekkel, bamba tekintettel nyafogja) hát magamat!
- (fuldokolva röhög)

ahogyan a mai fiatal lányok/nők többsége nem tud varrni, kötni, horgolni, szőni, főzni, sütni, eltenni stb., pont ugyanannyira a mai fiúk/férfiak nem tudnak faragni, fúrni, szerelni (max számítógépet - azt igen! de még azt sem mindegyik), meg sem tudják különböztetni a nullt a fázistól, hang alapján a betonfalat a téglától stb.

félre ne értsen senki ember fia, a fentieket cseppet sem feminista nézetekre alapozom (már megszoktam, hogy sokan azt hiszik, az vagyok, mert azt akarják kihallani belőle), sőt. ha valami vagyok, akkor inkább antifeminista.
nem hiszem azt, hogy a nők minden munkát el tudnak végezni, amit egy férfi; inkább azt, hogy a nő inkább való pedagógusnak, ápolónak, orvosnak, s a férfi mérnöknek, jogásznak, cowboynak.

mindenki foglalkozzék a maga dolgával, ne akarjon belekontárkodni másokéba, főleg, ha nem arra adott neki tehetséget a természet.
annyira többnek, jobbnak, faszábbnak akarunk tűnni, hogy lassan elkezd a legtöbb ember két dologra koncentrálni: mások munkájának a kritizálására, s a maguké túlmisztifikálására.

egy kérdést tegyél fel magadnak: ha megomlana a tech világ, teljesen használhatatlanná és fölöslegessé válna minden, amihez számítógép, szatelit és internet kell... TE mihez értenél? Photoshop, PHP, Java, adatbázisok, marketing, média stb. mind-mind esnének.
mi maradna, amihez értesz? milyen munkával tartanád fenn magadat/a családodat?

használati útmutató a hisztis nőhöz

RÖVID TÁVÚ MEGOLDÁSOK

félreértések elkerülése végett első körben szögezzük le:
nem csak a nők hisztiznek.
sőt, a hisztis pasik sokkal súlyosabbak tudnak lenni,
mert ők komolyan is gondolják azt, hogy komolyan gondolják...

amit fontos tudni a hisztriről/hisztiző egyénekről:

- (TIPP) amikor hisztizik, ne vitatkozz vele, ne próbálj érvelni.

egy sapka szart nem ér - biztosan feltűnt már.

ha érdekelné a véleményed, hagyna szóhoz jutni, ám pont ez a különbség a konfliktust kezelni akaró és a konfliktust hobbiból gerjesztő ember között: aki tényleg megoldást keres, az meghallgat, viszont aki csak bosszút akar állni valamelyik ellene elkövetett hatalmas nagy gonoszságod miatt, az csak mondani akar, amíg a füled el nem kezd vérezni. ilyen borzasztó súlyos sérelem pl az, ha négy hónappal, három héttel és öt nappal ezelőtt kocsmázáskor egy sörrel többet ittál az általa előírt mennyiségnél, vagy múlt hét csütörtökén másfél perccel később válaszoltál messengeren - éppen munkában voltál, s dolgod volt - amikor neki életbevágóan fontos lett volna megbeszélni veled, hogy szerinted a pántos vagy a pánt nélküli retikült vegye meg születésnapjára annak a barátnőjének, akit amúgy is rühellsz - de ezt persze nem mernéd elmondani neki, mert kiherélne miatta, s lenyeletné veled a golyóidat.

- (TIPP) amikor beszél hozzád, tartsd a szemkontaktust (amíg csak bírod).

ha úgy tűnik, hogy nem figyelsz, az csak olaj a tűzre. persze ajánlott tényleg figyelni is, mert a végén még visszakérdez, s nagy bajban leszel, ha nem tudsz érdemben hozzászólni a totál értelmetlen marhaságaihoz.

- ellenben amennyiben teheted, (TIPP) ne reagálj - amikor azt nem kéri spéci. sem mimikával, sem szóval. a hisztiző ember olyan, mint egy bombával felszerelkezett terrorista: egy rossz szó vagy mozdulat, és robbant. a reakció csak lehetőságet ad arra, hogy továbbfűzze a szálat; főleg, ha nem úgy reagálsz, ahogyan ő szeretné (amire kb 0,00001 % esélyed van).

- te VÉGIG (TIPP) őrizd meg a nyugalmadat, viszont neki SOHA ne mondd azt, hogy (súlyosság szerint növekvő sorrendben): hagyjon békén, hagyja abba, fejezze be, hallgasson, vagy isten ments azt, hogy nyugodjon le - attól akad ki a legjobban.

- (TIPP) a szó, amit semmilyen körülmények között ne ejts ki: HISZTI. semmilyen szószerkezetben, semmilyen formában, még arra is figyelj oda, hogy véletlenül se fogalmazz úgy, hogy egyik szó vége "hisz", az utána következő eleje meg "ti" legyen, mert az lesz a vége, hogy "ki hisztizik??? ez neked hiszti??? én nem hisztizek! ez nem hiszti! csak az igazat mondom" (ha ezt hallod, nagyon elbasztad, nincs kiút. kezdhetsz is gondolkodni azon, meyik AC/DC szám menjen a temetéseden)

- a nagy kedvenceink közé tartozik ugye a "mindig" és a "soha". nyilván nem számít, ha negyven alkalomból egyszer (szándékosan) úgy hagytad a villanyt a fürdőben, mert vissza akartál menni valamiért (tegyük fel, ez tavaly ősszel volt), az ő kiforrott és k*vára megalapozott véleménye az, hogy te "MINDIG ÚGY HAGYOD A VILLANYT A FÜRDŐBEN!!!", vagy éppen SOHA nem kapcsolod le. te mindig annyit iszol, soha nem foglalkozol vele, mindig elalszol szex után (...egy órával - miután végighallgattad az általa betervezett csacsogásadagjának 14 százalékát, s valahol a "bezzeg anyum barátnője lánya kolléganőjének a pasija milyen talpraesett" körül lekoppan a szemed)

- a hisztizés egyik leghatékonyabb eszköze az érzelmi zsarolás. a szakítással való fenyegetőzéstől az öngyilkosság ecsetelésén át széles skálán kreatívak a fehérnépek. az ultimátumokat, horrorisztikus következmények felvázolását irigylésreméltó részletességgel kezelik, s furcsa mód be tudják úgy állítani, hogy első hallásra minden tökéletesen logikusnak hat, de hogy hogyan is jutnak el onnan, hogy nem csavartad vissza a kupakot a fogpasztás tubusra oda, hogy azzal fenyegetőzzenek, hogy felvágják az ereiket... mai napig talány az átlagember számára.

- személyes kedvencem az, amikor kihisztizi magát, s megkoronázza azzal, hogy egy hatalmas nagy jelentőséggel bíró kijelentés után (mint pl. az, hogy lehetetlenül viselkedsz, s ő ezt nem bírja - érted. te. TE viselkedsz lehetetlenül.) fogja magát, hátat fordít, és elsétál/rohan. te már belenyugodtál, hogy ez ennyi volt. nosztalgiából még megnézed egyszer s utoljára a szép fenekét, belenyugszol, hogy most egy hétig kénytelen leszel inni meg pornóra recskázni, hogy ne gondolj arra, milyen szép volt reggelente, amikor a napfényben csillogtak az arany fürtjei, s olyan édesen csámcsogott álmában, meg milyen jól telt az a szilveszter, amikor snowboardozni tanítottad, s hogy milyen istenien szopott, meg milyen jó fej az apukája, s milyen kár, hogy már nem fogsz vele találkozni - amikor egyszer csak meghallod ugyanazt a hangot, ami alig húsz másodperce hagyta abba a másfél órás rinyálást, s azt sípolja: "MIÉRT NEM JÖTTÉL UTÁNAM?! TE NEM IS SZERETSZ!". ne ess kétségbe, kedves barátom. nem veled van baj, ha ilyenkor nem jut eszedbe semmi értelmes. tényleg nem. esküszöm!

amit tehetsz ilyenkor: ha elég jól ismered, s már nagyjából ráérzel, mikor következne az a pillanat, amikor hátat fordít, megelőzöd. (TIPP) légy te az, aki hátat fordít, s elsétál. ha fontos vagy neki, úgyse hagyja annyiban. ha büszke, nem megy azonnal utánad, de számíts egész éjszakán át tartó sms-ezésre, amit ő fog kezdeményezni. elsőre nem hangzik jól, de az az igazság, hogy jó módszer. (TIPP) telefonos üzenetben kénytelen rövidre fogni, csak a lényeget írni, sokkal több rizsa marad ki - hátha kiderül, mi is a baja... ha ragszkodik ahhoz, hogy felhívd, vagy ő hív, írd meg neki, hogy most duzzogsz. ezzel elkezdődik az sms-ezés. ha beszélgetni kezdenétek (élő vagy tel.), csak ismét megragadná az alkalmat, hogy kiakadjon. írd te a játékszabályokat. forduljon a kocka.

- van még az a furcsa jelenség, amikor az az érzésed, hogy minden, ami kijön a száján tulajdonképpen rá vonatkozik. csupa olyan dologgal vádol, amit ha belegondolsz, te valószínűleg nem csináltál soha, ő viszont kísértetiesen hasonlít arra a személyre, akinek a hibáira akkora beleéléssel reflektál. ilyenkor persze (TIPP) eszedbe ne jusson megmondani neki, hogy tulajdonképpen projektál, mert a gitárodat/laptopodat kihajítja az ablakon. csak magadban, szépen csendben konstatáld, hogy saját magával van baja, s nem bír szembenézni a saját problémáival, ezért valakire rá kell kennie, hogy a sok pofázás közben megoldást találjon. persze ő ezt a kognitív folyamatot nem tudatosítja, de (TIPP) jól jegyezd meg azt, amit neked tanácsol a (nem kizárt, hogy nem létező) hibáid orvoslására, s ugyanazt a tanácsot add neki majd, amikor nyitott lesz rá (kb. egy hét múlva egy kiadós dugás után - olyankor a legnyitottabbak a fehérnépek, úgy lábilag, mint lelkileg)

- ha oda fajul a dolog, hogy tárgyakkal kezd el dobálózni (ritka állatfaj, de van ilyen is), a legnagyobb jóindulattal segíts neki. ha odavág egy vázát, verj oda egy tányért, de legyen világos, hogy neki segítesz, nem pedig ellene irányul a cselekedet. ha nem vagy biztos benne, hogy össze tudod ezt hozni, egyszerűbb, ha (TIPP) ilyenkor adogatod a kezébe a tárgyakat. amint eltör valamit, segítőkészen keresd meg neki a következő törékeny tárgyat, s kedvesen add a kezébe, miközben megkérdezed, hogy "ez megfelel, szívem? :)". a hisztiző díszpéldány nem sokban különbözik a csintalan gyerektől: amint valamit szabad, már messze nem olyan érdekes. (persze arra is van esély, hogy a cinizmustól annyira feldühödik, hogy nekiáll az ütvefúróval a gitárodnak/laptopodnak, de ha erre kerülne sor, (TIPP) fogd le - elvégre remélhetőleg te vagy az erősebb - és dobd ki, vagyis szakíts vele. tényleg túllépi a határt az, aki a személyes tárgyaidat rongálja a saját agybaja miatt)

HOSSZÚ TÁVÚ MEGOLDÁSOK

a hisztik mögött megbúvó okok: bizonytalanság, magányosság, értetlenség, szexhiány, elhanyagoltság érzése. próbálja magára irányítani a figyelmedet, ez amolyan "foglalkozz velem!".

ha szereted, s szeretnéd, hogy minden a legnagyobb rendben legyen köztetek, (MEGELŐZÉS) kommunikálni kell. tudjuk, tudjuk... nem kedvence a fériaknak ez a rész, de az az igazság, hogy a legtöbb csaj azért akad ki, mert hiányolja a kommunikációt. egyezzünk meg, mégiscsak könnyebb lenne  neked is olyankor beszélgetni, amikor nyugisak vagytok, mint hatszor többet veszekedni, amikor ő kiakad.

ja és rendszeresen ki kell nyalni, meg kell b*ni - úgy, hogy az ájulás határán kaparja a lepedőt. minél gyakrabban dugod, annál kevesebb energiája marad rinyálni. világos, nem?

(HA MÁR MEGVAN A BAJ) a hisztit azzal lehet hatástalanítani, ha kideríted, hogy tulajdonképpen mi a baj. az igazi baj. persze a férfiak hajlamosak mindenre rámondani, hogy hiszti, amit nem szívesen hallanak, attól még arra is simán van esély, hogy igaza van, te vagy a fasz, s még rá is fogod, hogy hisztizik. szóval előbb tarts önvizsgálatot, s ha valóban biztos vagy abban, hogy nem megalapozott a kiakadása, keresd meg az igazi okot. egyeseknél segít, ha őszinte vagy, és (kedvesen, gyengéden) megmondod neki, hogy úgy veszed észre, hogy valami más dolog húzódik meg a háttérben, s ha ő is benne van, szívesen segítesz, derítsétek ki együtt, mi szúrja a kicsi szívét. megeshet, hogy munkahelyi stressz, családi probléma, amiről nem beszél stb.

ha azt látja, hogy tényleg szeretnéd, ha jobban érezné magát, megenyhül. persze az idő, ami alatt bekövetkezik a megenyhülése, egyenesen arányos a makacsságával. van, aki azonnal rádöbben, s van, aki még két órát duzzog, hogy ne legyen sikerélményed, hogy túl könnyen lefegyverezted.

lányoknak:

van a pasiknak az a szokása, hogy felveszik a kabátjukat, s kimennek az ajtón, amikor már nem bírják kezelni a helyzetet. ne felejtsd el, hogy ezt ő k*vára nem azért csinálja, hogy utánaszaladj! de tényleg nem! ha egy férfi kimegy az ajtón, azért teszi, mert egyedül akar lenni, ki akarja szellőztetni a fejét. hagyni kell. menjen. jobb is. nyugodjon le, na meg aztán neked is jót tesz, ha lecsillapodsz, s átgondolod, honnan indult az egész, s tulajdonképpen mit is akartál elérni vele. ha nem oldódott meg a probléma, stratégiát kell váltanod, mert megismételni ugyanazt a vitát semmi értelme, nem juttok vele előbbre, ha eddig nem sikerült.

orális szex etikett

kezdjük egy aranyos viccel, amit még egyik kedves olvasó mesélt pár éve sörözés közben:

pasi felszed egy csajt egy házibuliban;

kimennek a kertbe, hogy egy fa árnyékában lecuppantsa.

már térdel a lány, ám mielőtt nekifogna, 

azt mondja szende tekintettel:

- ugye szólsz, mielőtt elmennél?

- persze!

nekifog a csaj, lelkiismeretesen dolgozik a dolgoznivalón,

egyszer csak kikerekedett szemekkel konstatálja,

hogy a tagnak igen-igen jó lehetett,

mert szájba tolta az adag vitamint;

a csaj nézi kérdőn (teli szájjal),

mire a pasi felhúzza a sliccét, s azt mondja:

"na jó, akkor én mentem..."

vicces, vicces, de valahogy tényleg illik szólni/jelezni.
de még előtte van néhány dolog, amit nem árt betartani,
ha nem akarod, hogy csak egyszer kerüljön sor a dologra:

1. az ápoltság/higénia a numero uno szabály.
ha nem patyolat tiszta odalent, a közelébe sem engeded.
nem elég jó a "zuhanyoztam ma" érv.
annál sokkal igényesebbnek kell lenni, ha nem akarod,
hogy a másik kellemetlen élménnyel maradjon.
a nemi szerv a legjobban "eldugott", és legkevésbé szellőző testrész,
amit eleve tisztán kell tartani már csak saját egészségünk érdekében is.
ha pl. frissen mosott, kellemes puha puncit kap egy pasi az orra alá,
elég valószínű, hogy "rákap", ha kifejezetten jó élményben volt része.

2. részt kell venni. az orális szex fogadása nem passzív tevékenység!
főleg a férfiaknak van nagy szüksége arra, hogy visszajelzést kapjanak,
hiszen kevesen csinálják azért, mert abból nekik származna nagyobb örömük.
ha jó, nyugodtan adj ki hangot, mondd el, írd körül, ha beszélős típus vagy,
ilyenkor használd a beszélőkéd, mert ez az a pillanat, amikor nyitottabbak rá
(aktus közben nem a fejükben van a vér, olyankor gyakran egyenesen zavaró
számukra a beszéd, hiszen gondolkodni kell hozzá. kérdezni viszont ugyanezen
megfontolásból szigorúan tilos. ha arról beszélsz, mennyire jó, az simán belefér,
de ha beszélGETni akarsz, arra nem ez a megfelelő pillanat!
akkor erekció hello, ülhettek le teázni).

ha megteheted, és tényleg annyira jó, sikítózz, tépd a lepedőt, kapaszkodj,
amibe csak tudsz, szorítsd a csuklóját, markold a melled, söpörj le mindent
az éjjeli szekrényről, túrj bele a hajába, ordíts, zihálj, zokogj (habár attól megijednek),
szóval bármi, amivel jelzed, hogy az, amit csinál, isteni (akkor is, ha egyelőre csak jó,
mert ha látja, hogy van értelme, anyait-apait bele fog adni)

ami a hím visszajelzéseit illeti: a "megfogom a fejét, és lenyomom a torkán" akciót
kevés Nő értékeli, de ha megkockáztatod, hogy netán a csaj dühében leharapja,
csak tessék kísérletezni - saját felelősségre. az a nő, aki szereti, tudja arra is használni
a kezét, hogy megfogja a tiédet, s rátegye a saját fejére. ha célozni akarsz a dologra,
elég, ha simogatod a haját, ha odafigyelsz, úgyis érsze fogod venni, hogy mehetsz-e tovább.

3. (hímeknek:) ha pornósat akarsz játszani, menj kurvához, mert egy Nőnek
nem élvezünk az arcára, nem toljuk le tövig a torkán - amíg már fulladozik -,
nem húzzuk rá a fejét a f*szra a hajától rángatva, és sorolhatnám...
a mélytorkost a kedves, tehetséges, merész barátnő úgyis bevállalja, ha szeret,
nem illik utalgatni rá, vagy egyenesen kérni. az ilyesmi kialakul, ha van türelmed.
ha meg nem csinálja, s neked feltétlenül igényed pornósztárnak érezni magad,
vagy keress mást, vagy nyugodj bele, hogy ejsze normális szexuális életed van.

4. pasiknál könnyű eldönteni, mikor van vége az orális menetnek,
de lányoknál mégis honnan kéne tudni? talán akkor, amikor már
a fogaidat veri ki a szeméremcsontjával, akkorákat élvez?
vagy amikor már leizzadt a nagy kapálózásban? nehéz eldönteni.
én se mindig tudom megítélni, mikor hagyjam abba,
de amikor a nyelv másik oldalán vagyok, azzal jelzem, hogy
kezdem felfele húzni, s szólok, hogy ez már az a rész, amikor
az előjátékból ideje lenne áttérni az aktus részre.
mert a nőnek az orális inkább előjáték,
a férfinak nem annyira, ha el is durran közben.
(bár vannak nem egylövetűek is - sajnos kevesen)

sexzuza

Férfitól hallottam ilyet a napokban, hogy számára a szex
51 százalék orális (de lehet, hogy 69 százalék :P), 49 százalék aktus.
ezen nagyon nagyon elgondolkodtam. rájöttem, hogy ez
a kompatibilitásban fontos tényező, hiszen az arány mindenkinél más,
annak függvényében, hogy hogyan szocializálódott.

azt tapasztaltam, hogy azok az emberek (nők, férfiak egyaránt)
szoktak gyakrabban orális örömöket nyújtani,
akik valamit pótolni vagy ellensúlyozni akarnak
(pl. a csúnya nők jobban sz*pnak, a bizonytalan félrfiak többet nyalnak,
bár tisztában vagyok vele, hogy ez a kijelentés eléggé sarkított, és
politikai korrektség szempontjából sem túl cuki, de attól még...),
na meg persze ott vannak azok, akik így szokták meg
egy szűz barátnőnek vagy pornófüggő pasinak köszönhetően.

az orális szex - nem úgy, mint az anális - szeretetről, odaadásról, önzetlenségről szól,
nem pedig dominanciáról. ha valaki ezzel nincs tisztában, az valamit rosszul csinál.
nem az a faszagyerek, akit sz*pnak/nyalnak, hanem az, aki odalent van és csinálja,
mert elég valószínű, hogy azért teszi, mert örömöt akar szerezni, vagyis szeret.

szakítós zenék

annyira sajnálom, hogy mindegyik csak akkor tudott

valami igazán jó (nekem tetsző) zeneszámot mutatni,
miután szakítottam vele.

lehet, hogy ha kapcsolat közben jöttem volna rá,
hogy mégis van ízlése, nem siettem volna el a szakítást.

a számok üzenetetét figyelve elég könnyű volt rájönnöm,
kb. mit vétettem, és melyik betűk voltak azok,
amiket én írtam a kapcsolat "Vége" feliratából.


ezt egy hároméves együttélés után kaptam,
ami az (én hibámból) olyan volt, mint egy erdőtűz
szárazság idején.: gyors, ijesztő, s nem marad utána semmi.

túl gyorsan, túl mélyen
ismertük meg egymást.

 

Turning me on, turning me off,
making me feel like I want too much
living with you's just putting
me through it all of the time
running around, staying out all night
taking it all instead of taking one bite
living with you's just putting
me through it all of the time


ez a szám egy négy hónapot tartó intenzív
"ki rúg ki kit gyakrabban és gyorsabban"
típusú "nem is vagyunk kapcsolatban"
fölöttébb bonyolult viszony végére akart
pontot tenni (sikertelenül - mert ezután
hangzott el minden, ami azalatt
a négy hónap alatt kellett volna)

Now and then I think of when we were together
Like when you said you felt so happy you could die
Told myself that you were right for me
But felt so lonely in your company
But that was love and it's an ache I still remember


ezt a gyönyörűséget a héten kaptam.
négy-öt hónapnyi olyan valami után
(amit kapcsolatnak nem neveznék)
amiből három arról szólt, hogy próbáltam
megértetni vele, hogy részemről már
az első három hét után rég vége volt.

nem tudom, hogy a túl sok türelemmel,
vagy a nem eléggel ártottam szegénynek,
de abban igaza van, hogy nem szerettem (eléggé?).

What have I done?
I'm a fucking monster
when all I wanted was
something beautiful
my love too much
your love not enough

nagyon szépek; köszönöm, fiúk, kedvesek vagytok :)
mindig hasznos a feedback.

ettől függetlenül, egyhamar nem áll szándékomban
szakítós számok szövegére fülelni, hogy kihámozzam belőle,
mitől és mennyire voltam hülye p*csa.

garantálom, hogy ritkán voltam véletlenül az ;)

mi az a szeretkezés? hát az, amit a nő csinál, miközben b*sszák!

régi vicc, lehet is rajta nagyot nyeríteni.
már ha az, aki nevet, nem nő, vagy
az, de érti, hogyan működik a férfi.

istockphoto

szokásom szerint sarkítani fogok egy kicsit, hogy legyen világosabb:

a nők szeretkezni akarnak, a férfiak d*ni.
egyet viszont szögezzünk le még a legelején:
attól, hogy a hím gyorsan-gyorsan be akarja tenni,
nem jelenti azt, hogy érzéketlen, suttyó vagy nem szeret.

a férfinál az erekció MÁR eleve az az izgalmi állapot,
ami a nőnél a "bokáig nedves és zihál":
be kell tenni, mese nincs!

legtöbb esetben ez nem feltétlenül esik egybe,
hiszen a férfi gyorsabb - pillanatok alatt lesz erekciója,
s ezt a hölgyek igazán nem kéne sértésnek vegyék,
hiszen a kemény, lüktető, álló hímtag a legkonkrétabb bók, ami létezik!

viszont ahhoz, hogy szeretkezés(közeli) legyen a dolog,
mindkét félben erős kell legyen az, ami a maga nemére jellemző:
a nőben a megértés és türelem, a férfiban az önuralom és figyelem.

a hímek tisztában kell legyenek azzal, hogyan működik a nőstény,
és mi a rendeltetése az előjátéknak:

mivel a nő szeretkezni akar, a gyengédségre reagál legjobban a teste.
ha szeretve érzi magát, ha szépnek érzi magát, ha biztonságban érzi magát,
olyan nedves lesz, hogy szinte fel kell mosni a fölösleget, s megnyílnak a kapuk,
nem kell erőszakkal bemászni a lába közé, majd behúz ő - ez reflex, figyeljétek meg.

amit a szebbik nem kell megértsen, az az, hogy
az erősebbik nemet nem hiába nevezik így;
a hím harcos!!! vadász! ezt nem győzöm hangsúlyozni.
ahogyan a nő szépnek akarja érezni magát, a férfi erős akar lenni.
azt kell gondolnia (a férfira a "gondol", a nőre az "érez" ige illik),
hogy ő dominál. számára a megszerzés, a bekerítés az előjáték.
ha elveszik a férfitól a vadászat örömét, 
jogosan fosztja meg a nőt az előjátékétól.

ha elvárjuk, hogy a pasi megerőltesse magát, vagyis visszafogja magát,
és simogasson, szeretgessen, becézgessen, akkor vegyük a fáradságot,
és játsszuk el mi is a magunk szerepét, ne hagyjuk ki a párzási táncot:
csalogassuk szines tollainkkal (= számára tetszetős ruha, fehérnemű),
provokáljuk az érzékeit (= érintsük meg, mutassunk neki olyat, amit szeret látni,
súgjunk neki huncutságokat, legyünk illatosak, selymesek és puhák).

téved, aki azt hiszi, hogy egy jó szeretkezés max egy egy órás projekt!
ideális esetben a vadászat egy nap, a zsákmány bekebelezése pedig pár óra.
s a hölgyek ne duzzogjanak, hogy az ő részük hosszabb,
mert nem igaz, hogy ők nem élvezik a hajszát!

bármilyen hihetetlennek hangzik, a megfelelő ráhangolódáshoz a férfinak 
hosszabb előjátékra (vagyis vadászatra) van szüksége, mint gondolnánk,
különben esély sincs többre, mint egy sima, gyors dugásra, hiszen nem volt igazi tét.

végezetül egy üzenet a hülye p*csáknak,
akik rinyálnak az előjátékért,
de nem tesznek érte semmit:

vezesd a kezét! mutasd meg neki, mit szeretnél.
hiába ismételgeted neki, hogy "előjáték, előjáték",
vagy  - mégrosszabb - duzzogsz magadban, mert
amíg nem tudja mit kérsz, nem fogja tudni megadni, ha akarja sem.
legtöbb esetben izgatónak is találják, ha ügyesen csinálod.
(ha meg nem veszi a lapot, intézd el magad - önkielégíts közben!
nem fogja tudni nem észrevenni, s minimum elgondolkodik rajta,
ha nem is meri megkérdezni.)

féltékenység, birtoklásvágy (II. rész)

miért butaság a "retrográd féltékenység" (c)?

sose értettem azokat, akik az exeken rágódnak, 

és abba fektetnek energiát, hogy azokra féltékenyek legyenek,

sőt, utálják őket.

ha annyira jó lett volna a kapcsolat, nem lenne "ex".

de ez csak az egyik vetület.

a másik az, hogy:

tegyük fel, hogy X-nek volt n nője/pasija.

tételezzük fel azt is, hogy egy preferenciáiban következetes egyén.

következtetés: X partnereiben feltétlenül kell legyen közös vonás.

ergo: pont a jelenlegid exei között találhatsz nagy eséllyel

olyan embereket, akikéval egyezik az ízlésed, értékrended, gondolkodásmódod.

nekem az a (kellemes) tapasztalatom, hogy az exeim csajaival,

meg a éppen bármikor aktuális jelenlegim exeivel kifejezetten jól tudok egyezni,

csak persze ahhoz valakinek nyitnia kell. lehet nyugodtan barátkozni, sőt!

max azt fogja idegesíteni egy kicsit, aki a "kapocs", közös pont.

de bárki szívesebben elviseli, hogy az aktuális és az ex jól egyezzenek,

mint azt, hogy hiszti legyen az aktuálissal az ex miatt...

miért vagy féltékeny?

1. attól félsz, hogy félrelép?:
- ha sokat rágod vele a fejét, valószínűleg félre is fog
előbb-utóbb, mert elülteted a bogarat a fejében.
- ha tényleg megcsalna (szigorúan feltételes módban!):
amennyiben nálad szebb, jobb, értelmesebb valakivel teszi,
nincs mit duzzogj, csak simán hagyd ott. nem vagy elég neki.
ha csúnyább, butább egyénnel, akkor sincs miért duzzogj.
röhögd szembe, és hagyd ott. kevés neked az ilyen.

2. ha nem attól félsz, hogy megcsal, gondolkozz el azon,
hogy mégis mitől. ha féltékeny vagy, féltesz, vagyis félsz.
félve nem lehet igazán szeretni.
inkább foglalkozz azzal, hogy szeresd,
s akkor már nem is nagyon lesz mitől félned.
ha úgy is elromlik a kapcsolat, it was not meant to be.

féltékenység, birtoklásvágy (I. rész)

féltékeny vagyok. 

birtokolni akarom.

a nap minden percében tudni akarom,

hol van, kivel van, kivel beszél, miről beszélget, kire mosolyog rá és miért.

amikor velem van, pontosan tudni akarom, mire gondol, mit érez.

legszívesebben nyomkövetőt szerelnék a bokájára, hogy mindig tudjam, hol van;

LCD kijelzőt biggyesztenék a homlokára, amin folyamatosan futnának a gondolatai,

mint a tőzsdén a sok-sok szám. s amint másra gondolna, mutatóujjammal ráböknék

erőteljesen a mellkasára, és üvölteném: "ÁHÁ! TUDTAM!".

ráfröccsenne megszeppent arcára a nyálam, amint veszettül ugatnék.

közben pedig egyre szebbnek látnám. megkeresnék rajta minden potenciálisan vonzó

porcikát, ami másoknak tetszhet. megfeledkeznék arról, hogy valamikor én 

láttam igazán szépnek, s bár sose tetszett az orra, annál inkább a szeme, a szája... a lelke.

de ezt már mind elfelejtettem. most már csak azt tudom, hogy legszívesebben

odakötözném a fűtőtesthez, eldugnám a világ elől, csak nekem legyen szép. csak nekem legyen kedves.

lehetne ez egy betegesen féltékeny ember vallomása.

egy olyané, aki bizonytalan és bizalmatlan,

akinek nem elég jó az önismerete ahhoz,

hogy tudatosítsa, hogy ő alapjáraton egy értékes ember,

és bármilyen is legyen, létezik valahol valaki,

akinek ő pont úgy tökéletes, ahogy van.

a féltés alapja az önbizalomhiány, ami bizalmatlanságot szül.

a bizalom hiánya pedig eleve lehetetlenné teszi az őszinte kommunikációt.

anélkül meg... hát nincs kapcsolat. mert ugyan mitől különb számodra az

az ember, akivel vagy, ha nem attól, hogy ő az, aki belédláthat?

akinek nem csak megengeded, de akitől egyenesen arra vágysz:

hogy lásson, ne csak nézzen, 

érezzen, ne csak értsen... (s szeressen, ne csak féltsen)

egy idő után a szerelem, sőt, a szeretet is elmúlik,

mert amikor szeretsz valakit, az a szomorú igazság,

hogy nem őt szereted, hanem önmagadat. mellette. benne.

azt a valakit szereted meg magadban, amilyenné tesz az iránta érzett vonazalmad

(ami természetesen csupa kémia. a megfelelő kötések, enzímek stb.

jobbik esetben barátsággal egybekötve a közös érdeklődési kör által)

ha pedig valaki mellett egy hisztis, bizalmatlan diktátorrá válsz,

elkezded őt okolni miatta. azután már nem is csoda, ha otthagy, megcsal,

amit majd nyilván a bizalmatlanság által diklált gyanúid beigazolódásának tekintesz,

s zúgva forog, pörög, húz magába az ördögi kör amíg el nem emészt teljesen.

a féltékenység és birtoklásvágy nem szerelemről tanúskodik.

hanem tudod, miről? arról, hogy egy frusztrált, bizonytalan, elkeseredett,

szeretetre éhes, de szerencsétlen idióta vagy. vagy csak simán szerencsétlen,

akit túl sokszor vágtak át, s lassan már írásos bizonyítékot követel a másik szerelméről,

annyira nem hisz már semmiben és senkiben - de legfőképp magában nem...

orgazmus

kötelező.

no comment.

absztinencia II.

kipróbáltam már mindenféle perverziót,
de a hűséget még nem.

itt az ideje.

megértem rá.

félrelépni? csak elegánsan (II.)

(II.) a fizikai vetület
(a.k.a.: p.sz. "rosszra tanít")

sok szeretettel dedikálom 

és az összes balfasznak, 

aki lebukott.

illetve azoknak, 

akik nem, gratula :)

rühellem ismételni magam, de vannak dolgok, amikben meg kell tennem:
félrelépni rossz, érteeeeem? :)

íme egy kis "hogyan ne kapjanak rajta" útmutató
azoknak a gerinctelen férgeknek, akik mégis élnek vele:


1. az óvszer

ha kapcsolatban vagy, akármilyen védekezési módszert használsz
(óvszer, fogamzásgátló, c.i. vagy bármi más),
félred*ni csakis és kizárólag óvszerrel "illik".
gondolom, nem kell azt agyonmagyaráznom, hogy miért.

egy keményebb sztori az óvszerhasználat fontosságának illusztrálására,
hogy mindenkinek legyen tiszta, mennyire súlyos dologról beszélek:

***

egy házaspár gyereket tervezett.

a férj félrelépett. egyszer.

nem használt óvszert.

a feleség nyilván nem tudta.

telt az idő. megfogant a várva várt magzat.

boldogok voltak. jött a gyerek.

kiderült, hogy az egész család hiv-fertőzött.

kiderült, honnan. 

az apa felkötötte magát.

a feleség egyedül nevelte a hiv-fertőzött gyereket, 

amíg meg nem halt (aids-ben)

(no comment)

***

na meg elég égő úgy lebukni, hogy előkerül valami nemi betegség,
ami addig nem volt benne a kapcsolat képletében :)
de ezek persze csak a súlyosabb esetek.

mindenképp jobb elkerülni, mint felkerülni a gerinctelen balfaszok listájára.


2. telefon, számítógép, s egyéb személyes tárgyak

a legegyszerűbb módszer, ha a pótkeréknek nem adod meg az elérhetőségeidet,
de ha már elkövetted a hibát, a telefonodban írd át a nevét.
ha pl. pasi vagy, Gizikét kereszteld át Gézukának a telefonodban,
s ha hív (ha tényleg HIV, ejtsd :P ), s a csajod meglátja,
csak valami "kolléga", vagy "az unokatestvérem szomszédja" stb.
a lényeg az, hogy ne jelenjen meg a semmiből holmi női név itt-ott.

arra is vigyázz, hogy ha reflexed betenni a boltból a számlákat a pénztárcádba,
hogy az óvszeré, piáé, vagy az olyan, amin rajta van a bolt címe a város másik végéből,
ahol semmi keresnivalód nincs, ne kerüljön be a többi közé...


3. a kicsi tested

aktus után mindig zuhanyozz, mielőtt felöltözöl.
lehetőleg a saját, megszokott piperecuccaidat használd.
ne változzon az illatod, és pláne ne legyen rajtad kiszagolható a másé!
férfiak esetében borzasztó fontos odafigyelni a rúzsfoltokra, hajszálakra,
mert azok a leggyakoribb bakik, na meg azokat a legnehezebb kimagyarázni.
ja és a harapásokat, kiszívásokat, karmolásokat :D az szigorúan tilos!


4. nálad vagy nálam?

ha te mész a másikhoz, az a könnyebbik eset:
arra figyelj, hogy milliméterre pontosan ugyanolyan légy tetőtől talpig,
ahogyan beléptél az ajtón.
pasik esetében: ha zokniban járkálsz a csaj lakásán, cipőhúzás előtt
szedegesd le a zoknid talpára tapadt hajszálakat, hogy ne a csajod
tegye meg otthon, amikor tenné be a mosógépbe. EPIC FAIL... :D

ha vagy olyan barom, hogy felvidd a másikat a lakásodra,
sokkal több dolgod lesz utána: szellőztetés, ágyneműcsere, szemetesürítés, kádmosás stb.
(egyébként a legbénább bűnözőket a helyszínelők a szemetesük tartalma alapján kapják el)
óvszer a szemetesben: HEADSHOT! :)
az ágy környékéről is minden darabkáját szedd össze az óvszeres csomagolásnak.
egy pici sarka a tasaknak már elárulhat
mielőtt hazajönne a párod, vagy meglátogatna (ha nem laktok együtt),
vagy állíts vissza mindent az eredeti állapotába, vagy tégy olyan nagyobb változtatásokat,
amik elterelik a figyelmet arról, hogy esetleg apróbbak is volnának.
(persze gyanús lesz, ha hetente átrendezed a lakást szerdánként...)

az ágyneműt nem csak levenni kell és behajítani a szennyesbe,
hanem kimosni, és betenni a szekrénybe, vagy visszahúzni (nyáron könnyen szárad).
a borospoharakat nem csak elmosni kell, és a szárítóban hagyni,
mert azzal sem sokat tettél, hanem szárazon visszatenni a helyére.
a zenelejátszóban lecserélni a baszós zenét. stb. stb.
rátapintottál a lényegre, nem? :)


5. az alibi


az igazán jó barát azt mondja, fogalma nincs hol vagy 
(akkor sem, ha igen), amikor felhívja a csajod.
az igazán jó barátnők mind azt mondják, hogy ott vagy náluk 
(akkor is, ha nem tudják, kivel vagy), amikor felhívja őket a pasid...

a legtutibb, ha megkérdőjelezhetetlen alibid van.
ami nem a munka, és nem a legjobb barátod.
(nekem a legtutibb az anyám volt. muháháhá!
egyik pasim sem merte őt kérdőre vonni, ha azt mondta,
hogy nála vagyok és zöldséget pucolok a konyhában)
persze a legjobb, ha olyankor foglalkozol ilyen hülyeségekkel (mint a félrelépés),
amikor a párod eleve annyira foglalt, hogy eszébe nem jut,
hogy te vajon mit csinálsz. ha nem kérdez rá, nem magyarázol semmit!
ha nem tudsz hazudni, ne is próbáld!
inkább intézd úgy, hogy ne is kelljen hazudnod.
___________________________________

ezek mind abban az esetben érvényesek, ha a csajod/pasid eleve gyanakvó.

volt olyan pasim, aki max akkor vette volna észre,
hogy megcsalom, ha mozgott volna a monitorja,
miközben az ő íróasztalán, tőle egy pár centire rak meg becsületesen valaki más.
s akkor sem biztos...

félrelépni? csak elegánsan (I.)

(I.) az erkölcsi vetület

egy dolgot szögezzünk le:
a félrelépés önmagában surmóság.

ki lehet magyarázni, meg lehet indokolni,
ürügyet vagy okot lehet keresni rá,
de olyan nincs, hogy "muszáj félrelépni".

de ha már az ember erre adja a fejét,
művelje elegánsan, civilizáltan, okosan.
ehhez pedig szabályokra van szükség.

a leglényegesebb kérdés, amikre válaszolnod kell magadnak, mielőtt belevágsz (a bonyodalmak elkerülése végett):

mi legyen? egyszeri alkalom, rövidtáv (pár alkalom), hosszútáv (minimum fél éves 
affér - vagyis stabil szerető), vagy "lehet belőle bármi"?

az egyszeri alkalom tiszta s világos, de akkor lehetőleg intézd úgy, hogy ez neki is az legyen: tiszta s világos, hogy ez egy "one hit wonder" volt. hallottam erre egy jó dumát: "megd*god, oszt adsz neki egy szál cigit, s kib*szod a g*cibe". kemény meg trágár, de kb így kell eljárni. nincs reggeli, nincs reggeli kávé, nincs puszi vagy "majd beszélünk". nuku.

a rövidtáv a kényes dolog. ha valakivel összefekszel egyszer, az egyszerű... megtörtént s kész. megbotlottál, s belehuppantál a nemi szervébe. ha már másodszor is, az már nem véletlen. olyankor valamiért visszamész. esetleg lecsekkolni, hogy tényleg olyan jó volt-e. na de ha már harmadszor is megfekteted, ott már van valami. arra nincs "pardon", mert tudod, mit csinálsz. az már affér, nem sima félrelépés. úgyhogy a harmadik után már nem rövidtáv. ha érzelmi kötődést szimatolsz rajta, de nem akarsz vele semmit kezdeni, azonnal lépj le, szívódj fel.

a hosszútávú dolog egyszerű, ha úgy intézed. tudatod az illetővel, hogy ez ilyen s ennyi, kijelölöd a pályát, megszabod a határokat, szigorú szabályokat állítasz fel. ha húzza a száját, ejted, ha belemegy, de valaha is hibázik, ejted. nagyon jó játék tud lenni, ha ügyesen csináljátok (erről majd a következő részben).

a "lehet belőle bármi"-t próbáld meg kerülni. piszkos munka. bonyolult. ezzel csak abban az esetben operálj, ha érdekel annyira az illető, hogy arra is van esély, hogy lecseréld rá az aktuális párodat. abban az esetben viszont van tisztább eljárás is: váltasz és kész. mert ha valakivel úgy jössz össze, hogy mást csalsz vele, jogosan gondolhatja majd azt, hogy ő is így fog járni.

további fontos kérdések:

- minek ez nekem? biztos, hogy szükség van erre? ha igen, miért?
- mik lehetnek a következmények, ha kiderül? vállalom-e a következményeket?
- elég diszkrét és érett-e az illető ahhoz, hogy ne járjon el a szája?
- milyen viszonyban vagyunk? van-e érzelmi kötődés?
_______________________________________________________________

nekem van még egy olyan szabályom, hogy
félrelépni csak legalább ugyanolyan, 
vagy lehetőleg jobbal érdemes, 
mint amilyen az, akit megcsalsz.

ennek több oka van:
- ne feledd, hogy a választásaid minősítenek:
az vagy, amit megeszel.
az vagy, akivel d*gsz.
tedd a lécet minél magasabbra.
- ha kiderül, vonhatod a vállad, és mondhatod azt, hogy "de szívem, ő jobb :)"
nagyon ocsmány, de nagyon igaz is :D
___________________________________________________________

(de ne feledd: a cél az, hogy ne derüljön ki)
hatalmas morális kérdés, hogy be kell-e vallani, vagy sem.

ha már vagy olyan gerinctelen,
hogy megcsinálod, idióta vagy,
ha azután egyáltalán elkezdesz moralizálni.
azt előtte kell!
s ha úgy döntesz, hogy mégis belemész, csináld végig.
ugyanolyan gerinctelenül, ahogy belementél.
vállald a mocskodat.
tanulj meg élni vele.
az mind te vagy.

nem tudsz semmit visszacsinálni.
de ha végigcsinálni sem,
akkor inkább hagyd.


(következik: (II.) a fizikai vetület)

kisfiúk

- olyan hülyén viselkedik az a tag. hány éves?
- 27. miért? mennyinek tűnik?
- azzal a viselkedéssel én adnék neki egy olyan 12 évet.
- letöltendőt...?

unom már megtanítani a
harminc körüli kisfiúkat d*ni,
de viselkedni annál inkább...

upsz

- van egyáltalán valami a farkamon kívül, ami velem kapcsolatos, s bejön neked?!
- hja. a lakótársad.