bocs, kiszaladt a ... kezemen

szeretném, ha aktus közben addig csapkodnád a hátsóm,
amíg már égne, s ha már rákvörös, forró és minden érintés csíp és fáj,
kérj tőle bocsánatot: finoman simogasd és csókold - hosszan és nedvesen.

szeretném, ha megmarkolnád a csípőm - úgy, hogy még a te kezed is fájjon tőle -
és erősen, határozottan, lassan, tövig ...miközben mesélnél suttogva
beszereletlen konnektorokról, politikáról, bármiről, csak halljam a hangod.

szeretném, ha harapnád a vállam miközben zihálsz és izzadsz rajtam,
mint egy sebesült vadállat, és amikor belémélvezel,
szeretném, ha végig a szemembe néznél.
látni akarom az üveges tekinteted,
amiben tükröződik millió édes-keserű érzés, amiből a kedvenceim:
a bűntudat, hogy paráználkodsz s a szégyen, hogy így
(nagymamáink mentalitását soha nem tudjuk kikúrni magunkból,
habár mindig szivesen próbálkozunk :) ).
...vagy éppen az ellenkezője:
a "még azért is! s annál jobban esik!
mit nekem kultra, civilizáció, vallás.
most állat vagyok és nem kérek érte bocsánatot"
(esetleg a kettő egyben - ?!)


ja s az egész után kérek egy nagy pohár vizet,
kiskifli akarok lenni és hagyj aludni!
hisz a második legjobb dolog a világon:
a karjaidban álomba szenderülni.