KÖLTÖZÉS

ezentúl itt érhető el az új tartalom.
még bütykölés alatt áll az oldal,
ám használható állapotban van már.
az eddigi cuccokat egyelőre a
Puritán-ra kattintva találjátok meg.
lassan elindul a fórum is meg minden.
buli lesz :)

egyedülálló vs. kapcsolatban

*****

tizenkét éves lehettem, amikor keresztanyám azt mondta:

"ha valaha valaki feleségül fog akarni venni, 

az csak a szép hosszú szempillád miatt lesz,

különben nem tudom elképzelni, hogy egy 

ilyen nehéz természetű ember kinek kéne."

amúgy nagyon szeret keresztanyám. 

csak nincs mindig jó véleménnyel rólam.

*****

azóta négyszer megkérték a kezem. 

mind a négyszer nemet mondtam. 

egyik-másik esetben hangos nevetés tört fel belőlem. 

csak egy alkalom volt, amikor el is gondolkodtam rajta, hogy vajon akarom-e. 

kb hét percig gondolkodtam. csak aztán röhögtem. 

de az a hét perc több volt, mint amivel az előző próbálkozókat megtiszteltem.

a legtöbb komoly kapcsolatom (öt darab két-három éves, két darab féléves, és néhány három-négy hónapos) azért ért véget, mert túl komolyra fordult, én meg rückwerz-be kapcsoltam.

ehhez képest elég későn tudatosítottam, 

hogy rendelkezem a notoriózus "commitment issue" tulajdonsággal.

borzasztó meglepő. tudom. (szarkazmus)

kiráz a hideg a gondolatától is annak, hogy valakiéhez igazítanom kell az életem.

főleg, hogy olyanokat szoktam csinálni, hogy hajnali négykor megébredek,

hogy én márpedig most elmegyek biliárdozni vagy bulizni vagy fene tudja.

olyan is volt, hogy arra ébredtem, hogy megnnék egy kávét a vonatállomáson.

olcsó, szar, forró kávét műanyagpohárkából kis műanyagpálcikával benne,

amivel kiszúrhatom a szemem. vagy rághatom. néha felültem az első vonatra,

ami jött, máskor csak elbeszélgettem egy-egy seggrészeg hajléktalannal.

vagy szóba elegyedtem a Koronáról leszálló hülye külföldi turistákkal,

akik valami baromságot kérdeztek, mert abban az órában én tűntem a 

legcivilizáltabbnak az egész vonatállomáson, akit meg mertek kérdezni,

hol a legközelebbi diákszálló. 

egyszer megszerveztem egy hatalmas egyszemélyes kocsmatúrát.

kocsmáró kocsmára jártam s mindenhol kikértem a bárnál egy fél deci

ócska citromos vodkát, felhajtottam, odabasztam a poharat, fizettem,

s mentem a következőbe. jó buli volt, csak a végére nem nagyon emlékszem.

ez még akkor volt, amikor viszonylag vad és határozott voltam.

most csak olyanok történnek, hogy elmegyek egyedül ketrecharcot nézni.
körülöttem a tesztoszterontelített, falkában közlekedő, szekrény méretű pasik
értetlenül pislognak, amikor szemmel láthatóan érdeklődve figyelem a ketrecben
véres nyálat köpő telitetovált barbár harcosok játékát. körülnéznek, hogy
tényleg egyedül jött ide ez a csaj? lenyűgöz az agresszió.
az egyik legigazabb és legtisztább emberi megnyilvánulás.
a szexualitás/erotika is az. ezért szeretek sztriptízbárba is járni.
vagy sunyiban csókolózó párokat figyelni. vagy csak simán párokat.
akiken látja az ember, hogy unják egymást, mint cigány az anyja p*ját.
meg tudom saccolni elég pontosan, mióta vannak együtt.
abból, ahogy rutinosan a másik combjára helyezik tenyerüket,
mit sem sejtve, hogy ezzel tulajdonképpen a területüket jelölik.
valószíűleg nem is tudatosítják, hogy akkor csinálják, amikor
megjelenik a lokálban egy náluk jobb "minőségű" példány, aki
a partnerük esete, vagy csak simán végigszkennelte azt.

na most már... ilyen körülmények között elképzelni sem tudom,
hogy legyen valaki, akivel lenni tudnék. egy a bokámra láncolt vasgolyó,
akit húznom kell magam után, amikor elindulok. mert nincs "ha" csak "amikor".
amennyiben hozzám hasonló emberről van szó, az olyan viszonyok úgyis eleve
valamiféle korcsosult barátságba torkollanak még mielőtt kapcsolat lenne belőlük,
mert a magamfajták értékelik, ha egyáltalán akad valaki, aki ugyanilyennek
látja ezt az állatvilágot. nem kockáztatná(n)k meg, hogy holmi ideiglenes
ragaszkodást, önzetlenséget és odaadást színlelő játékkal szabotálják a viszonyt.

na nem látom éppen ennyire sötéten a kapcsolatokat. jók azok. (valamire biztos)
csak olyan kevés az olyan, amelyik igazi, játszmáktól, fölösleges komplikációktól mentes,
felemel, segít jobbá és többé válni, tanít, egyenlő mértékben nyújt menedéket és kihívást,
mérföldjáró-, nem pedig spanyolcsizma. ha nem ilyen, nem is érdemes belemenni.
elpazarolt idő az, amit nem azzal töltesz, akivel kell.
az ideális partner nem az, aki kiegészít, hanem az, aki egészként tisztel
és egészként létezik veled vagy nélküled, de saját felnőtt döntése alapján... inkább veled.

súgd meg

volt egyszer egy buli, amiben egy lánnyal csókolóztam (akit szerettem),

miközben az abban az időszakban a figyelmemet lekötő férfi 

fogta a kezem, s kis disznóságokat súgott a fülembe.  igen, közben.

forgott a számban a mandulaolaj illatú lány puha, langyos, nedves nyelve, 

simogatott, markolászott, ölelt, kapaszkodott, mintha a pasi ott sem lenne, 

én meg a szabad kezemmel beletúrtam a dús, göndör hajába

a fülemen pedig éreztem a kezemet szorongató férfias érintés gazdájának 

forró leheletét, amint azt meséli, hogyan szeretne magáévá tenni.

izgalmas volt. tetszett. leginkább a helyzet huncutsága. talán az is, hogy 

egy adott pillanatban a lány válla fölött szemeztem egy harmadik emberrel.

sűrű pillanat volt. megvolt a szépsége. mégis üresnek éreztem egy kicsit.

túl sok hús és fűszer, de túl kevés körítés.

viszont nem megy ki a fejemből az a pillanat,
amikor múlt hétvégén borozunk a barátokkal,
s azt mondja a Barbár "szebbnek látlak, mint valaha".
végignézek magamon. próbálom ellképzelni magam az ő szemével.
látja, min gondolkodom, egy rövid, szkeptikus legyintéssel jelzi,
hogy hiába, mert úgyse fogom azt látni, amit Ő lát.

határozottan, barbárosan megragadja a tarkómat, odahúz magához,
s lenyom egy olyan tíz perces halk, de tiszta, struktúrált gondolatmenetű
monológot a fülembe, hogy könny szökik a szemembe attól, hogy
pislogni sem merek. a keze végig a tarkómon. levegőt is elfelejtettek venni.

nem tudnám pontosan visszaidézni az egészet, de néhány foszlány megvan még:

"nem érdekel, mi van rajtad, mit veszel fel, lehet az a világ legérzékibb fehérneműje, 

legszebb ruhája, lehet combfixes, csipke, selyem vagy bármi. meztelenül akarlak látni.

ahogy vagy. amikor meg nem vagy meztelen, elképzellek meztelenül.

nekem úgy vagy gyönyörű. nem is az a lényeg olyankor, hogy megkapjalak,

elég, ha csak nézhetlek, csodálhatlak ahogyan csak úgy vagy, huncutul nézel, 

szemérmetlenül kacérkodsz a kis szemtelen melleiddel, ahogy látom, 

hogy teljesen természetesen jössz-mész, nem szégyenled a tested.

nekem úgy vagy a legszebb. de az előbb, amikor ott szemben ültél velem,

amiatt, ahogyan rámnéztél... annál is szebbnek láttalak..."

egy idő után befejezi. vesz egy nagy levegőt. elengedi a tarkómat. végigsimítja a hajam.
elmondta az elmondanivalóját. kiadta magából.
néhány másodpercig még meredek magam elé ugyanabban a pozícióban,
amibe kényszerített. mintha a keze még mindig ott tartana. kijövök a transzból,
odahajolok hozzá, mélyen belenézek a szemébe, s azt mondom:

"az lehet, hogy Téged nem érdekel, mi van rajtam, s hogy nézek ki,
amikor éppen nem vagyok meztelen, de amikor kint vagyunk a világban,
s nem a kis buborékunkban, nem csak Miattad, hanem másokért is akakok szép lenni.
az ékszered, a koronád, a státusszimbólumod akarok lenni. 
az a nő, akit mindenki megdugna, de senki nem teheti, mert a Tiéd, 
Veled pedig nem mer baszakodni senki. pont ennek az erőnek és férfiasságnak 
akarok a női vetülete lenni, egy a létednek szánt bók. nem érdemelsz kevesebbet."