2013. január 16., szerda

(fenék)felismerés

sétálunk ki ma este a Gente-ből a Ferenc József úton
(frissek kedvéért Horea út/Kolozsvár), 
s becélozzuk az átjárót a Wesselényi út irányába
(Regele Ferdinand, ahol a Central van)
amikor meglátok egy olyan feneket, amely megragadja a figyelmem.
további női fenekek tulajdonosai társaságában álldogált és beszélgetett az átjárónál.
nem a fenék.
a lány.
megtorpanok.

mondom páromnak, menjünk inkább a másik átjáró fele.

az mégiscsak disznóság lenne, hogy az ő kezét fogom,
miközben egy olyan feneket bámulok magam előtt néhány méterrel,
amelyen már láttam rózsaszín bugyit, fehér bugyit, sárga bugyit,
sőt, láttam meztelenül, sőt, fogtam, paskoltam, markoltam, bámultam,
és még az isten tudja mit el nem követtem vele, gondoltam magamban.


a lány nem vett észre, hisz háttal állt - tkp. pont arról ismertem fel.
(na nem mintha az arcát nem azonosítanám be ugyanolyan könnyen)

akkor jutott eszembe egy tíz évvel ezelőtti párbeszéd:
hímnemű ismerős mondja: - láttalak tegnap
- hol?
- a kétágú előtt. de motoron ültél valami pasi mögött.
- akkor sisak volt rajtam.
- igen.
- akkor meg honnan tudtad, hogy én vagyok?
- ja hát felismertelek a fenekedről.
úgy buggyant ki a száján a kijelentés, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, 
hogy felismerhető vagyok a hátsómról (pedig csak nadrágban volt alkalma látni).

akkor nem értettem.
most már tudom, milyen az, amikor valakinek 
annyit bámulod/bámultad valamikor a hátulsó fertályát,
hogy kétszáz méterről tarkóncsap a felismerés, hogy "jééé! ez ő!".

2013. január 5., szombat

párkapcsapda

néha nem győzök csodálkozni azon,
hogy milyen bődületes marhaságokon csúsznak el párkapcsolatok,
s a bennük élő emberek...

a szerelem/kapcsolat gyakran személyiségzavarba,
de szinte mindig rossz döntésekbe löki azokat,
akik nem figyelnek, csak tátott szájjal, nyálazva
várják, hogy minden magától klappoljon,
s ha baj van, az megoldódjék magától.

nőstényeknél a kétségbeesés (hogy talán nem tudja megtartani a pasit),
és figyelem- meg szeretethiányból fakadó konfliktusgenerálás,
hímeknél meg a hisztire való ellenreakcióból fakadó
passzívitásból származó konfliktuskerülés a szarvas hibák.

soha véget nem érő ördögi körbe zuhan a pár azzal,
hogy a férfi minél konfliktuskerülőbb, a nő annál több konfliktust igyekszik generálni,
hogy az előbbit kizökkentse nyugalmából, hátha végre reagál, megszólal, tesz valamit;
amivel persze az ellenkezőjét éri el:
a szeretett hím mégjobban bezárkózik, s egyre több menekülési útvonalat tervez gondolatban
(aztán elég hamar gyakorlatba is fekteti ezeket: elhidegülés, hazugságok, megcsalás).

de ez az egész **** el is kell kezdődjék valahol.
az fizika törvényei alapján az anyag nem vész el, csak átalakul.
a párkapcsolatban az anyag te magad vagy. nem veszel el - csak eltévedsz -,
s az esztelen, nyomorult szerelem miatt át akarsz alakulni,
mert azt hiszed, a másik jobban fog szeretni, ha hozzá idomulsz.

a legnagyobb katasztrófa, ami történhet egy párkapcsolatban,
az, ha két fél elkezd hasonlítani egymásra.

legtöbbször a gyengébb elkezdi majmolni az erősebbet.
vagy az erősebb - ha nagyon szeret - legyengíti magát a gyenge kedvéért,
s egy szép napon arra ébredtek, hogy vagy felcserélődtek a szerepek,
viszont egyik sem képes autentikusan létezni a másik szerepében,
vagy pedig a párod annyira elkezdett hasonlítani rád, hogy vagy megunod
(ennyi erővel maszturbáció az egész, ha önmagad hasonmásával vagy kapcsolatban),
vagy meglátod benne az összes hibádat, amit visszataszítónak találsz,
s ugyan ki akar egy tükör mellett ébredni, amelyik a ronda valóságot mutatja?

a kapcsolat lényege az egyén változása és alakulása terén nem abban rejlik,
hogy ha kell, ha nem változzunk, mert mindenki mindig elégedetlen (mi magunk is),
hanem abban, hogy fejldődjünk. a változás és fejlődés nem ugyanaz!
az igazi szeretet a másik fejlődésének akarása.

azok az emberek, akik a párkapcsolatban megváltoztatni akarják a másikat,
nem pedig társuk fejlődését kívánják, frusztrált, kontrolláló, bizonytalan egyének,
ők előbb oldják meg problémáikat, majd állják ki az 1-2-3 éves próbát*,
s csak azt követően mondhatják, hogy érettek már egy egészséges kapcsolathoz.

hajlamosak vagyunk elfelejteni kik vagyunk, annyira akarunk kötődni valakihez.



de ne essünk abba a hibába se, hogy ne akarjunk fejlődni, felnőni, alakulni,
- s amennyire az egészséges - változni.

tudjátok, vannak azok a típusú emberek (többnyire pasik), 
akik azt hangoztatják, hogy ők bizony úgy vannak jól, ahogy vannak, 
s ha valaki nem fogadja el őket pont olyannak, az fújja fel.
amikor az ilyen alak már az ötvenedik csajt ejti ugyanezzel az ürüggyel,
érdemes elgondolkodnia azon, hogy ugyan mekkora az esélye annak,
hogy mindenki mással van baj, de vele semmi...
ők a gyávák, akik minden áron ennek az ellenkezőjét igyekszenek eljátszani,
mert képtelenek szembenézni legnagyobb hibájukkal.
s amíg ez nem történik meg, nem is lesznek soha boldogok, elégedettek.


* 1-2-3 éves próba:

  1. gondoskodj egy éven keresztül egy szobanövényről, 
  2. ezután két éven át egy háziállatról, 
  3. majd legyél legalább három évet kapcsolatban, anélkül, hogy az "elromlana".
Puritán Szemét

Névjegy létrehozása